Meglehetősen parttalan vitába bonyolódott az aszfaltkeverőügy miatt a magyar kormány az Európai Bizottsággal, s a jelek szerint belátható időn belül nem is vergődnek zöld ágra a felek. Hazánk minden eszközt megragad, hogy elkerülje a 150 milliárd forintos visszafizetést, ami azért vetődött fel, mert az uniós pénzből finanszírozott útépítéseknél a magyar hatóságok előírták: az építkezésekre lehetőleg 50 kilométeres sugarú körön belülről szállítsák az aszfaltot, de ez Brüsszel szerint felveti a versenykorlátozás gyanúját. A kabinet szerint valójában egy uniós szabályozás betartatásába kötöttek itt bele, hiszen meg van adva, hány fokon kell gyártani, szállítani, beépíteni az aszfaltot. Így kétféleképpen, kilométerben vagy szállítási időben lehet meghatározni, honnan jöjjön az aszfalt. Azzal, hogy a kormány földrajzi határokat szabott, hol kell aszfaltkeverő-teleppel rendelkezniük az ajánlattevő útépítő cégeknek, álláspontja szerint nem a versenyt korlátozta, hanem épp az előírások áthágásának vette elejét.
Az ügy hátterében az áll, hogy a 2007–2013-as költségvetési időszakban Magyarországon mintegy 600 milliárd forintnyi útépítést finanszírozott az EU. Ebből első körben 240 milliárd forintnyi beruházásról sikerült igazolni, hogy a magyar kiírás nem volt versenykorlátozó, a további 360 milliárdot felemésztő munkákról viszont merőben eltért Brüsszel és a kormány álláspontja. Ennek ellenére az uniós intézmény most mégis a teljes 600 milliárd forintos keret negyedét, azaz 150 milliárd forintot fizettetne vissza hazánkkal. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a 25 százalékos korrekció mindenképp túlzó, hatékony nemzeti érdekérvényesítéssel ez 5-10 százalékosra is lefaragható, ami 30-60 milliárd forint közötti bírságot jelentene. Pedig a Miniszterelnökség a Magyar Nemzet érdeklődésére megerősítette: nem hajlandó büntetést fizetni, ha kell az Európai Unió bíróságáig is elmegy az igazáért.
A bennfentesek úgy látják, a luxembourgi pereskedés kilátásba helyezése inkább tárgyalástechnikai eszköz, mintsem valódi alternatíva. Hazánknak ugyanis nem érdeke évekig bíróságra járni, Brüsszel 2013 decembere óta így sem fizeti ki az útépítési számlákat, amelyek azóta 180 milliárd forint értékben halmozódtak fel. A szakértők állítják, a háttérben folyamatosak az egyeztetések, ezekről azonban a helyzet súlyára való tekintettel „részeredmények” nem kerülnek ki. Már nem számítanak arra, hogy idén megoldás születik. Egy biztos: eredetileg szakmai szinten az aszfaltkeverőügyben Vitályos Eszter Zsuzsanna európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár járt el, az emelte politikai szintre a tárgyalást, hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter is bekapcsolódott a közútfejlesztési vitába.
A kormány korábban fontolóra vette, hogy a kilátásba helyezett bírság egy részét a pályázatokon győztes vállalkozásoktól szedje be, ezt azonban elvetette, helyette megpróbálja tisztázni Brüsszellel a nézetkülönbségeket. A Miniszterelnökség szerint az a tény is a versenykorlátozási vád valóságalapját kérdőjelezi meg, hogy a kivitelezések több mint 50 százalékát nem magyar, hanem nagy nyugat-európai útépítő cégek nyerték el. A 600 milliárd forintos hazai aszfalttorta legnagyobb szelete a francia Bouygues egyik legnagyobb tagvállalatáé, a Colas-csoporté, ezt követi a Közgép, a Strabag, a Duna Aszfalt. Ez a négy cég fedte le a 2007–2013-as uniós ciklus útépítéseinek közel háromnegyedét, a további megrendeléseken a Swietelsky, az Euroaszfalt, a Magyar Aszfalt, a HE-DO és a Kötiviép’B osztozott.
