Max Verstappen újra reflektorfénybe került – ezúttal kicsit másképp

Nem Max Verstappen az első Forma–1-es pilóta, aki belevág a 24 órás versenyzésbe. Cikkünkben összegyűjtöttük, milyen kihívások várnak a holland világbajnokra, és kik azok a F1-es versenyzők, akik már bizonyítottak az endurance világában.

Max Verstappen Forrás: HASAN BRATIC/Hasan Bratic

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, a Forma–1 négyszeres világbajnoka, Max Verstappen elindulhat a 2026-os nürburgringi 24 órás versenyen. A Red Bull megerősítette, hogy a holland pilóta részt fog venni a legendás állóképességi futamon, bár maga Verstappen még óvatosan fogalmazott a részvételről. Az F1-es sztár végigcsinálta a hosszadalmas procedúrát, és megszerezte a szükséges DMSB-licencet, így már GT3-as autókkal is versenyezhet a legendás német pályán.

Max Verstappen a Nürburgringen rendezett 24 órás versenyre készül. Fotó: Hasan Bratic

Max Verstappen eltökélt, a Red Bull támogatja

Verstappen már első GT-versenyén is túl van a Nürburgringen, ahol egy Porsche Cayman volánja mögött versenyzett, és az NLS-sorozat fordulóján a hetedik helyen végzett még szeptember elején. Bár a cél elsősorban a licenc megszerzése volt, a holland pilóta bemutatkozását a közönség és a sajtó is kiemelt érdeklődéssel követte. 

A holland Bakuban úgy nyilatkozott, hogy nagy álma, hogy részt vehessen egy megbízhatósági versenyen, és ezért vágott bele a licenc megszerzésének hosszadalmas folyamatába.

Örülök, hogy minden simán ment, és megkaptam a Német Motorsport Szövetségtől a Nordschleife-engedélyemet. Nagyon élveztem a versenyzést, de ez mindig így van a Nürburgringen

– nyilatkozta Verstappen a saját honlapján. 

Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója, aki pályafutása során maga is indult 24 órás versenyeken –  1971-ben a holland Gijs van Lenneppel megnyerte a Le Mans-i 24 órást – teljes mellszélességgel támogatja Verstappent. Marko szerint a holland pilótát nemcsak a gyorsasága, hanem a versenyzés iránti elkötelezettsége is alkalmassá teszi, hogy részt vegyen a legkeményebb állóképességi futamokon.

A Forma–1-es pilóták a 24 órás versenyeken

Az F1-es pilóták számára a 24 órás versenyek különleges kihívást jelentenek, mivel teljesen más típusú felkészültséget, kitartást és stratégiai érzéket igényelnek. Számos korábbi és jelenlegi F1-es pilóta kipróbálta magát ezeken a hosszú távú megmérettetéseken.

Fernando Alonso például kétszeres Le Mans-i 24 órás győztesnek mondhatja magát (2018, 2019) a Toyota csapatával. A kétszeres világbajnok a Forma–1-ben megszerzett tapasztalatát és gyorsaságát sikeresen ötvözte az „endurance-versenyzés” követelményeivel.

2018 – Első Le Mans-i győzelem

Alonso 2018-ban debütált a Le Mans-i 24 órás versenyen a Toyota Gazoo Racing csapatával. A versenyt a 8-as számú TS050 Hybrid autóval nyerte meg, amelyet Nakadzsima Kazuki és Sébastien Buemi társaságában vezetett. A csapat tagjai végig nagyszerű teljesítményt nyújtottak, így teljesen megérdemelten húzták be a győzelmet. Sikerével a spanyol világbajnok közelebb került az autósport hármas koronájához.

2019 – Címvédés

2019-ben Alonso és csapattársai, Buemi és Nakadzsima megvédték címüket a Le Mans-i 24 órás versenyen. A verseny során a 7-es számú Toyota, amelyet Mike Conway, Kobajasi Kamui és José María López vezettek, dominálták a futamot. Azonban a verseny végén technikai problémák miatt a 8-as autó átvette a vezetést, és Alonsóék pedig megnyerték a viadalt.

A daytonai 24 órás 

Alonso nemcsak Le Mans-ban, hanem az Egyesült Államok legendás állóképességi viadalán, a daytonai 24 órás versenyen is rajthoz állt, ahol 2019-ben emlékezetes győzelmet aratott. A Wayne Taylor Racing Cadillac DPi autóját osztotta meg Kobajasi Kamuival, Jordan Taylorral és Renger van der Zandéval, és a futam különösen kalandosra sikerült: a heves esőzések miatt a versenyt kétszer is piros zászlóval félbeszakították. 

Alonso a második megszakítás előtt, az utolsó teljes körben előzte meg Felipe Nasrt, ezzel került csapata végül az élre. Mivel a pálya állapota nem javult, a futamot nem indították újra, így végül Alonso és társai nyerték a viadalt.

Kubica – a nagy visszatérés

Robert Kubica 2006-ban mutatkozott be a Forma–1-ben. A lengyel pilótának nagy jövőt jósoltak, a BMW-vel, a Renault-val és később a Lotussal is rendre remekül teljesített, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy 2011-ben szerződést kötött a Ferrarival, hogy 2012-től náluk folytatja. Azonban Kubica sajnos mégsem tudta befutni azt a karriert, amit jósoltak neki, ugyanis pályafutását egy szerencsétlen ralibaleset derékba törte. 

2011 februárjában Kubica az olaszországi Ronde di Andora ralin súlyos balesetet szenvedett, amikor autója szalagkorlátnak csapódott. A tragikus incidens során életveszélyes sérüléseket szerzett: 42 csontja eltört, jobb karját részben átvágta a korlát, és súlyos vérveszteséget szenvedett. Több mint egy órán át rekedt az autójában, mielőtt megtalálták és kiszabadították volna. Szerencsére az életét sikerült megmenteni, jobb karját sem kellett amputálni, de a baleset miatt hosszú felépülés várt rá, így a ferraris szerződése is elúszott.

Maradandó sérülései éveken át megakadályozták, hogy visszatérhessen a Forma–1-be. Kubica azonban emberfeletti akaraterővel 2019-ben mégis visszaküzdötte magát a F1-be, és végül mégis sikerült egy Ferrarival felérnie a csúcsra, ha nem is a száguldó cirkuszban.

A lengyel versenyző ugyanis 2025-ben a Le Mans-i 24 órás versenyt húzta be a Ferrari csapatával. Ezzel ő lett az első lengyel pilóta, aki elhódította a Le Mans-i trófeát.

A korábban már említett Sebastian Buemi, Nakadzsima Kazuki és Kobajasi Kamui szintén jelentős sikereket értek el a Le Mans-i versenyeken a Toyota színeiben, több győzelemmel és dobogós helyezéssel gazdagítva karrierjüket.

Jenson Button és Kevin Magnussen szintén részt vettek a Le Mans-i 24 órás versenyen. Magnussen számára a hosszú távú futamok világa már gyerekkora óta ismerős terep volt, hiszen édesapja, Jan Magnussen korábbi Forma–1-es versenyző és négyszeres Le Mans-győztes, aki a Corvette Racing legendás alakjaként vált ismertté.

Antonio Giovinazzi a Ferrari színeiben írt történelmet, amikor 2023-ban megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt, abban az évben, amikor az olasz istálló 50 év után visszatért a csúcs kategóriába. Giovinazzi ezzel csatlakozott ahhoz a szűk elitklubhoz, akik a világ egyik legnehezebb autóversenyén győzni tudtak.

Sebastian Vettel és Mick Schumacher is kipróbálták magukat a Nürburgringen. Vettel a környezettudatos versenyzés nagy híveként kifejezetten vonzódik az ilyen típusú kihívásokhoz, míg Schumacher számára – édesapja örökségét követve – a Nürburgring különleges érzelmi jelentőséggel bír. A német pilóta 2019-ben és 2020-ban is bemutatózott a Nordschleifén, legendás édesapja, Michael Schumacher autójával.

Miért vonzó a 24 órás versenyzés az F1-es pilóták számára?

A hosszú távú versenyek világában a sebesség önmagában kevés: itt a kitartás, a csapatmunka és a stratégia megfelelő egyensúlya dönt a végén. Az endurance-versenyzés külön műfaj, ahol a legapróbb hiba is végzetes lehet, a győzelem pedig gyakran a higgadtság és a közös munka diadala.

Az F1-es pilóták közül sokan már megtapasztalták ezt a másfajta versenyzést, és most Max Verstappenen a sor, hogy bebizonyítsa, hogy nemcsak rövid távon gyors, hanem hosszú távon sem lehet utolérni. Ha a holland sikerrel jár, azzal utat mutathat a fiatal generáció számára – bebizonyítva, hogy a sebesség királyai a kitartás bajnokaivá is válhatnak.