Ez a magyar olimpiai aranyérem-közvetítés megbénította Budapestet

2025. december 1-én ünnepelte századik születésnapját a magyarországi rádiózás. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeten három részes visszaemlékező sorozatot indítunk, amely a hazai sportrádiózás nagy történeteit meséli el, felidézve az olimpiai közvetítéseket, a legismertebb rádiós sportműsort, a Körkapcsolást és bemutatva azokat a legendás rádiósokat, akik az életüket és szakmai munkásságukat a Magyar Rádióban töltötték sportriporterként. Az első részben az olimpiai közvetítések és az ehhez kapcsolódó történetek kerülnek sorra.

Az olimpiai bajnok kardcsapat tagjai: Szabó Bence, Gedővári Imre, Csongrádi László, Zarándi Csaba edző, Bujdosó Imre és Nébald György (b-j) vívók örülnek az eredményhirdetés után Fotó: MTI/Németh Ferenc

Minden a berlini olimpián kezdődött

1936, Berlin. Az első nyári olimpia, amelyről a Magyar Rádió élő helyszíni közvetítést adott Pluhár István jóvoltából. Az archívumokban nem sok minden maradt meg a német fővárosban történt eseményekről, egy magyar arany közvetítése azonban igen: Csík Ferenc a 100 méteres férfi gyorsúszásban elért elsősége, ennek rádiós olimpiai közvetítése a mai napig tényleg unikális. 

Egy kép az 1936-os berlini olimpia úszóversenyeiről (Fotó: AFP)

A második világháború után, az 1948-as londoni játékokon Pluhár már nem volt ott, helyét Szepesi György és Gulyás Gyula vette át. Ugyanez a két ember jelentkezett négy évvel később Helsinkiből, ahol a magyar sportolók 16 aranyérmet nyertek – ez máig élő rekord. 1956-ban Szepesi György utazott ki Melbourne-be, de az 1956-os magyar forradalom elsodorta az olimpiai közvetítéseket. 

A rádió ugyan megrendelte a közvetítővonalat Budapest és Melbourne között, de Szepesi György hangja nem jutott el a magyar fővárosba.

Az olimpia kezdetén pár napig Szepesi György abban reménykedett, hogy a jelentései eljutnak Budapestre. A riporter magnetofonjával az első négy napon rögzítette a magyar szempontból fontos eseményeket. Mikrofont és egyéb technikai segítséget az ausztrál rádió technikusaitól kapott. Helyi idő szerint 20 és 21 óra között rendelték meg a közvetítővonalat Budapestre, hogy a napi beszámolókat el tudják juttatni a Magyar Rádióba. A kapcsolás Bécsig sikeres volt. Az osztrák rádió technikai személyzete a vonalat megpróbálta továbbítani a Bródy Sándor utca felé. Nem jártak sikerrel. Bécs visszaüzent Ausztráliába, hogy Budapest nem kapcsolható, a Magyar Rádió nem kér Szepesi olimpiai beszámolójából. A második, harmadik és negyedik versenynapon Szepesi ugyanúgy járt, mint az elsőn. A rádiós közvetítővonal Bécsig simán eljutott, de Budapestre már nem. A negyedik napon az elkeseredett Szepesi táviratot küldött Budapestre, amelyben a következő szöveg állt: 

Adásokkal hiába kísérletezem, a vonalköltség drága. Legalább a kábelt mondjátok le.

 A válasz hamarosan megérkezett. Gács László, aki az október 30-án menesztett Benke Valéria után kormánybiztosként felügyelte a rádiót, azt írta: „Kábelt lemondtuk. Gács, a Rádió vezetője.” Ebben a pillanatban véglegesen eldőlt, hogy a melbourne-i nyári olimpiáról nem lesz rádiós tudósítás.

A távirat, amelyben közölték Szepesi Györggyel, hogy az olimpiai közvetítővonalat lemondták (Fotó: Szepesi György - Búcsú a mikrofontól c. könyv)

Ugyanakkor a szlovák rádió magyar nyelvű adása Papp László sorrendben harmadik olimpiai diadaláról kért egy rövid összefoglalót Szepesitől. Ezt a magyar rádiós annak rendje és módja szerint leadta Pozsonynak. Hogy a Magyar Rádió hallgatói hogyan értesülhettek a melbourne-i történésekről? A november 22-én kezdődő játékok MTI által kiadott híreit a rádió akkori bemondói olvasták fel.

Amikor Mackó majdnem kiesett a gatyájából

Kedves, ma már vicces történet kapcsolódik az 1968-as mexikóvárosi olimpiai játékok rádiós közvetítéseihez. A női gerelyhajítás döntőjében Németh Angéla mellett Antal Mártának is szoríthattak a magyarok. Az időeltolódás miatt Magyarországon sok esemény az éjszakai órákban került sorra. Budapesten 23.59-et mutattak az órák, amikor Mexikóvárosban Németh Angéla az utolsó dobásához készülődött. 

Az ám, de a Kossuth rádió éjféli híreit nem lehetett elcsúsztatni, kőbe vésett szabályként írták le, hogy a pontos időjelzés sem maradhat el.

A mexikóvárosi stadionban ülő Novotny Zoltán a szolgálati vonalon győzködte a pesti kollégákat, vessenek be mindent, mert ha neki vissza kell adnia a szót, lemaradunk az aranyéremről. Novotny ezen a szolgálati vonalon annyit mondott, hogy „a Mackó sem fog kiesni a gatyájából”, ha ez egyszer nem pontosan éjfélkor hangzanak el a hírek. A Mackó a Magyar Rádió akkori nagyhatalmú, politikai elnökhelyettese volt.

Németh Angéla jött, dobott, nyert, Novotny boldogan kiáltotta világgá, hogy megvan az újabb magyar olimpiai aranyérem. 0.02-kor adta vissza a szót, majd jöhettek a hírek. Nem sokkal később a budapesti stúdióban a nagyhatalmú elnökhelyettes, Mackó jelentkezett. Közölte, hogy mindent hallott, nem esett ki a gatyájából, máskor azonban legyenek szívesek intézkedni, hogy az olimpián ne akkor dobjon egy magyar, ha Pesten éjféli híreket akarnak mondani. Ekkor derült ki, hogy Novotnynak a szolgálati vonalon elhangzott mondata kiment adásba. 

Balczó András aranyérme, Szepesi és Vitray versenyfutása

Minden idők legkatartikusabb magyar rádiós olimpiai közvetítése 1972-ben Münchenből hangzott el. Balczó András egyéni öttusa aranyérme Szepesi György sportriporteri pályafutásának csúcsa – ez akkor is igaz, ha Szepesi volt a riportere az 1953-as londoni 6:3-nak, azaz az Évszázad mérkőzésének. Balczónak már a korábbi olimpiákon kijárt volna ez a győzelem, mégis, Münchenig kellett várni erre a csodálatos, mámorító pillanatra. Nem csoda, hogy Szepesi mondatai között ott szerepelt, hogy „amiért annyit szurkoltunk, amiért annyit véreztünk.” 

Münchenből már a Magyar Televízió is élőben közvetített, Balczó olimpiai elsőségét pedig mind Szepesi, mind a tévés Vitray Tamás személyes ügynek tekintette. 

Ebben az időben nagyon sokan még úgy nézték a tévé sportközvetítéseit, hogy a készülék hangját levették, s inkább a rádiót kapcsolták be.

Balczó Andrást a levegőbe dobálják az 1972-es müncheni olimpián (Fotó: MTI/UPI)

Ki hinné, hogy nem sokon múlt egy magyar olimpiai aranyéremről való közvetítés elmaradása? 1980-ban, Moszkvában a rádiós olimpiai adások főszerkesztője, Roska Miklós azon a napon, amikor a súlyemelők 90 kg-os súlycsoportjában Baczakó Péter versenyzett, a sportág felelősét, Novotny Zoltánt más eseményre akarta küldeni Roska. 

Novotny azonban megérezte, hogy Baczakó akár meg is nyerheti a versenyt, s arra kérte főnökét, engedje őt ki a súlyemelésre. Roska nehezen állt kötélnek, de aztán belement a cserébe. 

Novotny Zoltán így jutott ki a súlyemelőcsarnokba, ahol szenzációs magyar elsőséget közvetíthetett. De az, hogy Baczakó győzelmét a Magyar Rádió hallgatói élő adásban követhették, csakis Novotny állhatatosságán múlt.

Vass István Zoltán búcsúja az olimpiától

Vass István Zoltán az 1972-es müncheni olimpiáról közvetíthetett először és az 1996-os atlantai játékokon búcsúzott el az ötkarikás versenyektől. 1972. szeptember 2-án egyedül kellett közvetítenie a Magyarország–Csehszlovákia női röplabda olimpiai csoportmeccset. A magyarok 3-2-es győzelmével véget ért találkozó közel öt órán keresztül zajlott. (Akkor még mások voltak a szabályok, nem minden akció után járt pont, hanem a forgás szabályai szerint mentek a játszmák.) 

Vass a meccs után megszólalni sem tudott, annyira elfáradt.

Röplabdát amúgy sem volt egyszerű a rádióban közvetíteni, hát még öt órán át, teljesen egyedül. Vassnak az volt a balszerencséje, hogy a mérkőzéssel azonos időben semmilyen más magyar érdekeltségű esemény nem zajlott, ezért kellett neki végig beszélnie a teljes mérkőzést.

Vass István Zoltán olimpiai búcsúja sem kevésbé emlékezetes. Az utolsó versenynapon rendezték meg a férfi kenu kettesek 500 méteres számát, amelyben Horváth Csaba és Kolonics György térdelt a magyar hajóban. A befutó olyan eszméletlenül szoros volt a magyar és a moldovai hajó között, hogy szabad szemmel semmit sem lehetett látni. A tévében Vitray Tamás nem is merte bemondani a magyarok győzelmét, 

Vass azonban tizenkilencre lapot húzott. Kockáztatott és nyert, nála a Horváth és Kolonics győzött.

Igaza lett, de hivatalosan ezt csak a percekkel később kiadott célfotó erősítette meg. Vass ekkor úgy érezte, odafentről segítették abban, hogy ne rontsa el a befutót. A szakmájában valóban zseniális és minden részletre figyelő sportriporter nehezen viselte volna el, ha elront egy befutót. Éppen ezért ezzel a közvetítéssel tett pontot saját olimpiai pályafutásának végére.

Katartikus pillanatok

Egy-egy rádiós olimpiai közvetítés évekkel, évtizedekkel az elhangzása után is önálló életet él. Ilyen az 1988-as szöuli olimpiáról elhangzott, Török László által kommentált magyar aranyérem sztorija. 

A négyszeres olimpiai bajnok, Egerszegi Krisztina a Nemzeti Sportot olvassa 1993-ban (Forrás: Fortepan)

Egerszegi Krisztina 200 méteres hátúszógyőzelme az egész világot meglepte, senki sem várta a magyar tinédzsertől, hogy legyőzheti az agyondoppingolt keletnémet vízitorpedókat. Török László zseniális mondata „ilyen nincs, de mégis van” szállóige lett. Ez a közvetítés sokakat megihletett, még rapszám is készült belőle. Szintén kultikus és legendás rádiós közvetítés lett a 2004-es athéni játékokról elhangzó, s Igaly Diana sportlövő győzelmét kommentáló csaknem egy óra, amelyet Siklós Erik követett el.

Az aranyérem, amely gigadugót okozott Budapesten 

De volt olyan is, hogy fél Budapest közlekedése bénult le egy magyar olimpiai aranyérem közvetítése miatt. 1988, Szöul. A magyar férfi kardcsapat a szovjetekkel vívta az olimpiai döntőt. 8-4-es szovjet vezetésnél már mindenki elkönyvelte az ezüstérmet, csak a magyarok nem. Innentől kezdve az összes asszót a mieink nyerték, miközben őrült számolgatás ment a lelátón. 7-8-as állásnál Gedővári Imre és Andrij Alsan kötött be. 

Tudtuk, ha Gedővári nyer, akkor 8-8-nál a tusarány a magyaroknak kedvez majd, s mi leszünk az olimpiai bajnokok.

5-5 volt az asszó állása, innentől kezdve nem lehetett tovább húzni a dolgot. Egyetlen találat döntött az olimpiai bajnoki címről. A kedvezményezett pedig a szovjet Andrij Alsan volt. Gedővári csak úgy nyerhetett, ha védi Alsan támadását és visszavág. Vagy közbevág. Ezt még a piros kabátos zsűrinek is látnia kellett, mi több, megadnia a találatot. Ez volt az utolsó kedvezmény az utolsó meccsen. Nem volt több lehetőség. A drámát idehaza a Petőfi Rádió közvetítette. A riporter, Radnóti László sok nagy csatát látott már, ilyet azonban biztosan nem. A Petőfi Rádió a középhullámon szólt, recsegett. 

A középhullámú adást Budapest és az ország minden pontján lehetett hallani, egyetlen helyet kivéve. A Várhegy alatti Alagutat. 

Ha ugyanis oda bement egy autó, akkor a rádió középhullámú adása addig sistergett, míg a jármű ki nem jött onnan. Tehát 5-5 az állás, a kedvezmény Alsannál. A Clark Ádám téren és az Alagút utcában megállnak a kocsik és a buszok. Pillanatok alatt dugul be a Lánchíd, a Roosevelt tér, a Kossuth Lajos utca, a túloldalon az Alagút utca, az Attila út, a Krisztina körút. Dudálás, integetés, minden kocsiban a rádió szól, a sofőrök nem akarnak bemenni az Alagútba.

Bujdosó Imre (b), a győztes magyar kardcsapat tagja győz Georgij Pogoszov szovjet kardozó elleni asszójában, a szöuli nyári olimpiai játékok kardcsapat versenyszámában. Ezzel a győzelemmel 8-7 lett az állás, de még mindig a szovjetek vezettek (Fotó: MTI/Németh Ferenc)

Gedővári Imre nekidurálja magát. Odaáll. 37 éves. Nyert már egyéni Európa-bajnokságot, kit érdekel? Nyert egyéniben Universiadét, kit érdekel? Háromszoros csapatvilágbajnok – na, jó, ez rendben van. A vezényszóra Alsan előretör és vág. Gedővári meg belevág. Iszonyatos másodpercek következnek. A zsűrielnök először nem mer dönteni, inkább végig kérdezi az oldalzsűrit, hogy mi történt.

 Az autók Budapesten nem mozdulnak, de már nem is tudnak, az Engels térig ér a sor. 

És akkor az első piros kabátos azt mondja: igen. A második: nem. Berthier-nek, a francia zsűrielnöknek kell dönteni. Találat Alsannál. A magyar kardcsapat huszonnyolc év szünet után olimpiai bajnok. 4-8-ról 8-8, de tusaránnyal mi vagyunk a jobbak. A manapság csak gigadugónak nevezett káoszban az emberek dudálnak, a buszsofőrök integetnek, néhányan kiugranak az autóból és ordítanak. A rendőrség fütyülve próbál rendet csinálni a még mindig tartó budapesti őskáoszban. Ide veled régi kardunk – verik a gépet a Szöulba kiküldött magyar újságírók.

A rádiósok pedig csendesen ünnepelnek.