Darnyi Tamás meglepő vallomása a kudarcról, ami elől végig menekülnie kellett

Darnyi Tamás a magyar úszósport történetének egyik legnagyobb alakja, aki csak nagyon-nagyon ritkán ad interjút. A négyszeres olimpiai bajnok klasszis most a 130 éve megalakult Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) videójában kivételt tett, és hosszú idő után újra nyilatkozott. Darnyi Tamás komoly házibulikra is emlékezett az olimpiai bajnoki címei mellett, amelyeket bevallása szerint nem is a siker iránti vágy, hanem a kudarctól való félelem ihletett.

Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok úszó ritkán ad interjút, de most megosztotta a gondolatait Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI Fotószerkesztõség

– Teljesen más volt Szöulhoz képest számomra – jelentette ki Barcelonáról. – Aranyesélyesként mentem ki, de itt már izgultam, éreztem, hogy pályafutásom utolsó olimpiája. Voltak sérüléseim is már, döcögősen ment az úszás, már nem voltam olyan jó, mint a korábbi években, és sokkal nagyobb volt a médiafelhajtás. Ez is rányomta a bélyegét, pluszterhet rakott rám. Meg sem tudtam közelíteni a legjobbamat, annál vagy másfél másodperccel gyengébb idővel nyertem, 400-on hál’ Istennek, ez is elég volt. Kétszázon már hatalmas szerencsefaktor kellett, hogy nyertem, örültem, hogy vége volt.

Végül tehát megvédte mindkét számban az olimpiai bajnoki címeit, és Egerszegi Krisztina társaságában már Barcelonát is élvezni tudta.

– Kint maradtam az olimpia végéig, kicsit tudtam élvezni is. Egerszegi Krisztával és többedmagammal kimentünk különböző versenyekre, próbáltunk lazábban lenni abban az egy hétben az úszóversenyek után. Erre az olimpiai hangulatra emlékezni fogok egész életemben – árulta el.

Siker és kudarc, zárkózottság és nyitottság

Darnyi Tamás utolsó nagy versenye az 1993-as sheffieldi Európa-bajnokság volt, amelyen a finn Jani Sievinen már a győzelmi sorozatára igen veszélyes kihívóként tűnt fel. 400 vegyesen a magyar klasszis csak óriási hajrával, mindössze 27 századmásodperccel tudta legyőzni őt. Majd az arany megszerzése után váratlanul visszalépett a 200-tól, amelyen így Sievinen úgy nyert, hogy nem győzhette le Darnyit.

Ezután született olyan cikk, amely szerint megfutamodott, és erőteljes szavakkal kritizálták, ami az Origo korábbi írása szerint elősegíthette az interjúktól való elzárkózását.

– A fejemben volt valami extra dolog, ami előrevitt – fogalmazott most Darnyi a sikereiről, majd elárulta, hogy a kudarctól félt egész pályafutása alatt.

Nagyon akartam, hogy győzzek, hogy ne érjen kudarc. Nem is a sikert akartam, hanem kudarcot elkerülni.

Érdekesség, hogy Darnyi Tamás állítása szerint ma már nyitottabban áll az emberekhez, a zárkózottsága múlóban van.

– Nagyobb benyomást tesz rám, ha manapság valaki emlékeztet akár egy autogrammal, egy fotóval, egy gratulációval, hogy olimpiai bajnok lettem. Ez a 90-es években még kevésbé érdekelt. Itt vagyok az uszodában harminc éve, mindenki megszokta, hogy itt vagyok, de ha elmegyünk vidékre, ott jobban érezzük, hogy valamikor valami különlegeset csináltunk.

Az ünnepek alatt szemezgetünk a MOB 130 magyar olimpiai bajnokkal készült visszaemlékezéseiből. A korábbi részekből: