Darnyi Tamás meglepő vallomása a kudarcról, ami elől végig menekülnie kellett

Darnyi Tamás a magyar úszósport történetének egyik legnagyobb alakja, aki csak nagyon-nagyon ritkán ad interjút. A négyszeres olimpiai bajnok klasszis most a 130 éve megalakult Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) videójában kivételt tett, és hosszú idő után újra nyilatkozott. Darnyi Tamás komoly házibulikra is emlékezett az olimpiai bajnoki címei mellett, amelyeket bevallása szerint nem is a siker iránti vágy, hanem a kudarctól való félelem ihletett.

Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok úszó ritkán ad interjút, de most megosztotta a gondolatait Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI Fotószerkesztõség

Volt olyan, hogy Darnyi Tamás több mint húsz évig nem adott interjút a magyar nyilvánosságban, és a mostani megszólalása is kuriózum. A nagyon ritkán nyilatkozó, négyszeres olimpiai bajnok úszóklasszis a MOB videójában tűnik fel, amelyben 130-an mesélnek az olimpiai aranyérmeikről, de Darnyi Tamás néhány fontos gondolat erejéig eltávolodott a szöuli és barcelonai sikereitől is.

Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás nem szakadt el a magyar úszósporttól (Fotó: Vasvári Tamás/MTI Fotószerkesztőség)

Egykori mestere, Széchy Tamás már 1984-ben úgy beszélt róla, mint a Los Angeles-i olimpia biztos indulójáról, de onnan még négy évet kellett várnia az ötkarikás debütálásig, mert a magyarok csatlakoztak a szovjetek által meghirdetett bojkotthoz, és nem utaztak el az Egyesült Államokba. Darnyi Tamás így az első olimpiáján, 1988-ban, Szöulban már világklasszisként állt rajthoz, hiszen addigra 200 és 400 vegyesen is ő tartotta a világcsúcsot.

– Az első olimpiám volt, előtte már nyertem vb-t, Eb-t, világcsúcstartó is voltam, tehát ahogy kimentem, én voltam az esélyes – emlékezett vissza Darnyi Tamás a MOB videójában. – Huszonegy éves voltam, fiatal voltam, tettem a dolgom, nem volt rajtam olyan nagy teher, mint később.

Darnyi Tamás megdöbbentő ítélete a világcsúcsairól

Darnyi 400 és 200 vegyesen is győzött Szöulban, méghozzá mindkét számban megdöntve a saját korábbi világcsúcsait. Ennek fényében megdöbbentő, amit most mondott a sikereit követő elégedetlenségéről.

– Néhány emlékkép él bennem, ahogy beérek a célba: jobb időt akartam úszni. Nagyon nem voltam megelégedve az időeredménnyel, ez egy-két napig tartott, aztán már tudtam örülni. De jobb időt vártam, az edzéseredményeim alapján sokkal jobban kellett volna úsznom – mondta, noha állva hagyta a mezőnyt.

Bár mindig is zárkózott emberként írták le, aki kerülte a rivaldafényt, Szöul után az ünneplésből is kivette a részét, amit a nyilvános köszöntésekkel ellentétben a saját közegében élvezni is tudott.

– Sok buli volt utána, arra azért emlékszem, főleg Szöul után komoly házibulik voltak, akkor még voltak ilyenek – jegyezte meg Darnyi.

Négy olimpiai arany után tudta csak élvezni a hangulatot

A sikerei kitartottak a következő, 1992-es barcelonai olimpiáig, amely előtt egy évvel, a perthi világbajnokságon 400 vegyesen újabb világcsúcsot úszott, több mint két másodpercet javítva a szöuli rekordján. Sokkal nagyobbak is voltak az elvárások vele szemben.

– Teljesen más volt Szöulhoz képest számomra – jelentette ki Barcelonáról. – Aranyesélyesként mentem ki, de itt már izgultam, éreztem, hogy pályafutásom utolsó olimpiája. Voltak sérüléseim is már, döcögősen ment az úszás, már nem voltam olyan jó, mint a korábbi években, és sokkal nagyobb volt a médiafelhajtás. Ez is rányomta a bélyegét, pluszterhet rakott rám. Meg sem tudtam közelíteni a legjobbamat, annál vagy másfél másodperccel gyengébb idővel nyertem, 400-on hál’ Istennek, ez is elég volt. Kétszázon már hatalmas szerencsefaktor kellett, hogy nyertem, örültem, hogy vége volt.

Végül tehát megvédte mindkét számban az olimpiai bajnoki címeit, és Egerszegi Krisztina társaságában már Barcelonát is élvezni tudta.

– Kint maradtam az olimpia végéig, kicsit tudtam élvezni is. Egerszegi Krisztával és többedmagammal kimentünk különböző versenyekre, próbáltunk lazábban lenni abban az egy hétben az úszóversenyek után. Erre az olimpiai hangulatra emlékezni fogok egész életemben – árulta el.

Siker és kudarc, zárkózottság és nyitottság

Darnyi Tamás utolsó nagy versenye az 1993-as sheffieldi Európa-bajnokság volt, amelyen a finn Jani Sievinen már a győzelmi sorozatára igen veszélyes kihívóként tűnt fel. 400 vegyesen a magyar klasszis csak óriási hajrával, mindössze 27 századmásodperccel tudta legyőzni őt. Majd az arany megszerzése után váratlanul visszalépett a 200-tól, amelyen így Sievinen úgy nyert, hogy nem győzhette le Darnyit.

Ezután született olyan cikk, amely szerint megfutamodott, és erőteljes szavakkal kritizálták, ami az Origo korábbi írása szerint elősegíthette az interjúktól való elzárkózását.

– A fejemben volt valami extra dolog, ami előrevitt – fogalmazott most Darnyi a sikereiről, majd elárulta, hogy a kudarctól félt egész pályafutása alatt.

Nagyon akartam, hogy győzzek, hogy ne érjen kudarc. Nem is a sikert akartam, hanem kudarcot elkerülni.

Érdekesség, hogy Darnyi Tamás állítása szerint ma már nyitottabban áll az emberekhez, a zárkózottsága múlóban van.

– Nagyobb benyomást tesz rám, ha manapság valaki emlékeztet akár egy autogrammal, egy fotóval, egy gratulációval, hogy olimpiai bajnok lettem. Ez a 90-es években még kevésbé érdekelt. Itt vagyok az uszodában harminc éve, mindenki megszokta, hogy itt vagyok, de ha elmegyünk vidékre, ott jobban érezzük, hogy valamikor valami különlegeset csináltunk.

Az ünnepek alatt szemezgetünk a MOB 130 magyar olimpiai bajnokkal készült visszaemlékezéseiből. A korábbi részekből: