Napi negyedóra meseolvasás két év előnyt jelent a kortársakhoz képest gyermekkorban

A tavaszi napéjegyenlőséghez közel, március 20-án rendezik meg a mesemondás világnapját, amikor a szóbeli mesélés művészetét és a mesemondókat ünneplik világszerte. Pintér Zsolt, a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség elnöke beszélt a Magyar Nemzetnek a megemlékezésről.

Az égigérő fa mese.

Amikor csak a televízióban néz mesét a kisgyerek, akkor készen kapja a képeket, látja, hogyan néz ki a herceg, a gonosz, a farkas vagy a sűrű, sötét erdő, míg az élőszóban mesélt történetek esetében a saját képeit készíti el a kicsi. Persze sokszor hallani, hogy a szülők aggódnak, hogy szabad-e úgy elmesélni a gyermeknek a történetet, ahogyan megírták, szabad-e például mesélni A farkas és a kecskegidából, hogy miután a farkas megette a kis kecskéket, felvágták a farkas hasát, és nagy köveket tettek bele, aztán kútba lökték. – De erre az egyértelmű válasz az, hogy igen – mondta Pintér Zsolt. – Pontosan amiatt, mert ezeket a képeket a gyermek nem ténylegesen látja, mintha tévében nézne, csak elképzeli, ami messze nem olyan rémes, félelmetes és horrorisztikus, amilyennek mi, szülők gondoljuk. A gyermeki képzelet maga a védőháló. A másik fontos érv, hogy a rossz elnyeri a méltó büntetését, feloldozás lesz a mese vége, és ez nagyon nagy megkönnyebbülést ad a gyermeki léleknek. A mesék zöme, a magyar népmesék is ilyenek, nagyon fontos erkölcsi tanításokat adnak.