Napi negyedóra meseolvasás két év előnyt jelent a kortársakhoz képest gyermekkorban

A tavaszi napéjegyenlőséghez közel, március 20-án rendezik meg a mesemondás világnapját, amikor a szóbeli mesélés művészetét és a mesemondókat ünneplik világszerte. Pintér Zsolt, a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség elnöke beszélt a Magyar Nemzetnek a megemlékezésről.

Az égigérő fa mese.

Svédországból indult a történetmondók napja, és az terjedt el világszinten – mondta a Magyar Nemzetnek Pintér Zsolt, a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség elnöke. Mexikótól Amerikán át Ázsiáig mindenhol ünneplik március 20-án a történetmondás világnapját. 

A megemlékezés célja az élőszavas mese és történetmondás népszerűsítése, a történetek megosztása a generációk között. Minden évben van egy tematika, ami köré építik az ünnepségét, az idei: Fény a sötétségben. 

Ehhez kifejezetten jól tud kapcsolódni a magyar népmesevilág is, főleg a tündérmesék. Ezekben a főhős elveszik a sűrű, sötét erdőben – ez klasszikus mesei helyszín –, és amikor megpillantja a fényt, reményt kap, és kitalál az erdőből. De ezt az idei tematikát távolabbról is lehet nézni, hogy a XXI. század komplexitásában és nehézségben mi az, ami fényt és reményt nyújthat. A nagyon felgyorsult és a virtuális világba tolódott életünkben például a mesemondás is lehet egy fény, ahol újra létrejönnek társas kapcsolódások.

Pintér Zsolt, a Világszárny Magyar Népmesemondó Szövetség elnöke 

A mesék nagyon fontos szerepet töltenek be a gyerekek életében, ezt számtalan pedagógiai, pszichológiai kutatás is igazolja. Az a történet, amit felolvasnak vagy fejből mesélnek a kicsiknek, nagyon erőteljesen hat az érzelmi intelligenciára, a kreativitásra és a gondolkodásra – mondta Pintér Zsolt. 

A meseolvasás közben formálódik a gyermek verbális képessége, fejlődik a szókincse, a beszédértése, a társalgási készségei is, és fontos szerepe van a memória fejlesztésében is. 

Azok a gyerekek, akiknek élőszóban, olvasottan mesélnek kiskorukban, harmincszor nagyobb valószínűséggel lesznek olvasó felnőttek, mint akiknek nem. Akiknek nem olvasnak kisgyermekkorban mesét, csupán néhány százalék eséllyel válnak olvasó felnőtté.

Akár már az anyuka hasában lévő magzatnak is érdemes felolvasni verseket. A már pár hetes kortól használható, adott korosztály számára készült könyvek segítségével akár másfél-két év előnyre is szert tehet a gyermek a kortársaihoz képest az iskola első évére – írja a Móra.hu. Ezt erősíti meg Pintér Zsolt is, aki hozzátette, a pici gyermeknek – akár a csecsemőnek – nyilván még nem a mese tartalma a lényeges, hanem a szülővel töltött idő, a felnőtt megnyugtató hangja, az a szeretetteljes légkör, amikor ölbe veszi az anyuka vagy az apuka a gyermeket, és énekkel ringatja, ölbeli játékot játszik vele vagy mondókáznak.

Amikor csak a televízióban néz mesét a kisgyerek, akkor készen kapja a képeket, látja, hogyan néz ki a herceg, a gonosz, a farkas vagy a sűrű, sötét erdő, míg az élőszóban mesélt történetek esetében a saját képeit készíti el a kicsi. Persze sokszor hallani, hogy a szülők aggódnak, hogy szabad-e úgy elmesélni a gyermeknek a történetet, ahogyan megírták, szabad-e például mesélni A farkas és a kecskegidából, hogy miután a farkas megette a kis kecskéket, felvágták a farkas hasát, és nagy köveket tettek bele, aztán kútba lökték. – De erre az egyértelmű válasz az, hogy igen – mondta Pintér Zsolt. – Pontosan amiatt, mert ezeket a képeket a gyermek nem ténylegesen látja, mintha tévében nézne, csak elképzeli, ami messze nem olyan rémes, félelmetes és horrorisztikus, amilyennek mi, szülők gondoljuk. A gyermeki képzelet maga a védőháló. A másik fontos érv, hogy a rossz elnyeri a méltó büntetését, feloldozás lesz a mese vége, és ez nagyon nagy megkönnyebbülést ad a gyermeki léleknek. A mesék zöme, a magyar népmesék is ilyenek, nagyon fontos erkölcsi tanításokat adnak.