
– Pályafutása eddigi három legnagyobb sikere az első vb-arany Fukuokában 2023-ban, a párizsi olimpiai győzelem és az idei világbajnoki cím Szingapúrban, mindegyik 200 háton. Mi a legnagyobb különbség közöttük?
– Fukuoka arról szólt, hogy világbajnok legyek, ott minden hossz úgy volt megtervezve, hogy győzzek. Nem az volt a lényeg, hogy bomba időt ússzak, hanem az, hogy olyan időt, amivel biztosan nyerek. Nem kockáztattunk. Ugyanez volt tavaly az olimpián is. Az idei vb más volt, Szingapúrban már nem volt rajtam teher, hogy valamit először kell megcsinálni, legyek világbajnok, legyek olimpiai bajnok, mert ezeken már túl voltam. Lehetett kísérletezni, határokat feszegetni, hogy mit bírok el egy ilyen nagy világversenyen, és ebben van kockázat is. Nem véletlen, hogy ez a 200 hát döntő fájt a legjobban a három közül, hiszen 150 méterig világrekord-részidő alatt voltam…
Sejti, hogy mikor döntheti meg a világcsúcsot
– Aztán rosszul is lett az interjúzónában…
– Igen, egy olasz tévéinterjú közben kidobtam a taccsot. Nem először hánytam, 2023-ban a fukuokai 200 hát után is ez történt, szóval ez szinte már hagyomány. Az utolsó ötven tényleg kegyetlen volt. Hátúszás közben kapunk levegőt, nem áll elő olyan oxigénhiányos állapot a végére, mint a többi számban, és emiatt talán még inkább túl lehet hajszolni a testet.
– Ahogy említette, 150 méterig a világcsúccsal is csatázott. Hatéves volt, amikor az amerikai Aaron Piersol a 2009-es vb-n a később betiltott cápadresszben megúszta az 1:51,92-t. Ettől a Szingapúrban felállított Európa-rekordja még több mint egy másodpercre van. A világcsúcs a következő cél?
– Nem akarom kijelenteni azt, hogy nem, mert mi van, ha mégis sikerül már jövőre? De 2026 alapvetően nem a rekord hajszolásáról szól majd. Európa-bajnokságot rendeznek Párizsban, amit tesztversenyként fogok fel, a lényeg az lesz, hogy eldöntsük, melyik számokra koncentráljak a 2027-es budapesti vb és a 2028-as olimpia előtt. Piersol világcsúcsát többször visszanéztem, és vicces, hogy a nemzetközi kommentátorok még mindig ugyanazok. Azon a római vb-n egymás után dőltek meg a világcsúcsok a szuper dresszben, és ezt akkoriban teljesen normálisnak vélték, Piersolnál sem hökkentek meg, hogy micsoda idő volt. Mostanra kiderült, hogy az egyik legnehezebb világcsúcs, hiszen az egyik utolsó cápadresszes rekord, ami még mindig nem dőlt meg. Ki kell találni, hogy az utolsó ötven métert is bírjam, és akkor azt gondolom, hogy 2027–2028-ban, életem formájában lehet esélyem megdönteni a világcsúcsot.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!