Mire a levelek lehullanak…

1914 nyarán, az első világháború kezdetén a legenda szerint Ferenc József, valójában II. Vilmos német császár bejelentette, hogy őszre, mire a levelek lehullanak, a katonák hazatérnek, befejeződik a háború. Négy évet tévedett. Ezt az osztrák császár, egyben magyar és cseh király meg sem érte, és azt sem, hogy a Monarchia részekre szakadt, s Ausztria Európa meghatározó birodalmából egy kis állammá zsugorodott.

Három és fél évvel ezelőtt elkezdődött az orosz–ukrán háború. Azt is lehet mondani, hogy a 2014-es krími háború folytatódott. Az oroszok azt jelezték a világnak, hogy néhány napon belül győznek. A nyugati hatalmak előrejelzése ugyanez volt. Tévedtek. Európában csak a britek számoltak azzal, hogy elhúzódó háború lesz.

A háború a maga borzalmaival folytatódott és folytatódik. Emberek százezrei pusztulnak el, értelmetlenül. A sebesültek és eltűntek számát csak becsülni lehet. Ukrajna létrejötte, 1991 óta elveszítette a lakossága mintegy felét. A háború vége az amerikai–orosz alkuknak lesz a következménye.

Eddig 69 fogolycsere volt, az esetek jelentős részében az Öböl-menti államok közvetítésével, és ez hétezer ember szabadon bocsátását eredményezte.

Zelenszkij ukrán államfő, miután minden létező és nem létező delegációval leült tárgyalni, az ENSZ Közgyűlésén megtartotta beszédét. A delegátusok nagy része azonban elhagyta a termet. Erre eddig, a háború kezdete óta soha nem került sor. A nyugati sajtó elkezdte bírálni az ukrán vezetést.

Ez is újdonság. Zelenszkij bejelentette, hogy a háborút követő fegyverszünet vagy béke után kiírják a választásokat és azokon ő már nem akar elindulni. Meglátjuk.

Amikor az amerikai elnök váratlanul bejelentette, hogy Ukrajna képes a háborút megnyerni és valamennyi, oroszok által elfoglalt területet – beleértve a Krím félszigetet – visszaszerezni, Lavrov orosz külügyminiszter azonnal találkozott, szintén az ENSZ Közgyűlése keretében, amerikai kollégájával, Rubióval.

Trump az ENSZ-ben elmondott beszédében ostorozta a világszervezet működését. Egyben bejelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok 2026-ban kétmilliárd dollárral csökkenti hozzájárulását a szervezet működéséhez.

Érdekes elem volt, hogy az amerikai elnök gépkocsikonvoja kapott zöld jelzést az ENSZ székházába tartva. Emiatt elakadtak többek között a franciák és a törökök is. Macron francia elnök a kocsijából felhívta az amerikai elnököt: Képzeld, itt állok az utcán – mondta –, és mindez miattad van. Trump azt javasolta, hogy szálljon ki a kocsiból és induljon el gyalog. Erdogan, amikor kezet fogott a francia elnökkel, megkérdezte, hogy van. Jól, hangzott a válasz. Na végre, mondta a török államfő. Az ENSZ-székházban leállt a mozgólépcső, de kiderült, hogy az egyik tévés nyomta meg, véletlenül. Leállt a súgógép is, de kiderült, hogy az nem az ENSZ tulajdona volt, hanem az amerikai delegáció hozta magával.

Hatalmas vitákat váltott ki a közel-keleti helyzet is.

Az izraeli miniszterelnök beszéde alatt a delegációk jelentős része elhagyta a termet. Trump a muzulmán államok vezetői közül konzultált a pakisztáni és az indonéz delegációval is. Majd ezek után kijelentette, hogy támogatja Izrael gázai lépéseit, de nem egyezik bele abba, hogy Jeruzsálem bekebelezze Ciszjordániát.

Az izraeli kormány több tagja is azt javasolta, hogy foglalják el és tegyék Izrael részévé a területet. Ciszjordániában, amely az 1967-es hatnapos háborúig Jordánia része volt, a lakosság több mint 80 százaléka palesztin, és kevesebb mint 20 százaléka zsidó. Az izraeli elképzelés óriási hullámokat keltett, főleg a katari Hamász-központ sikertelen bombázása után. A világban szinte mindenütt Izrael-ellenes tömegtüntetések voltak.

A Palesztin Hatóság vezetője – akinek a mandátuma régen lejárt –, a most novemberben kilencvenéves Abbász nem szólalhatott fel személyesen az ülésszakon, mivel az amerikai kormány visszavonta a vízumát. Így a közgyűlésen videóüzenettel jelent meg. Eddig a közel 200 tagot számláló ENSZ-ből 150 állam ismerte el a palesztin államot. Ennek sokkal inkább van elméleti, mint gyakorlati jelentősége.

Abbász kifejtette a jól ismert palesztin álláspontot, beszéde nagy részében elítélte Izraelt. Érdekes, hogy mind Izrael, mind a Hamász, amelyet a palesztin vezető nem tart a jövő erejének, elítélték a felszólalást.

A francia politika ezen a héten sem volt sikeres. Több afrikai ország után most Maliból utasították ki a francia diplomatákat. Párizsban, papíron, megalakult az új francia kormány, de a valóságban ugyanúgy működésképtelen, mint az elmúlt időszak kormányai.

Nagy hullámokat vetett az orosz drónügy is. A lengyelek, a dánok, a románok tiltakoztak az orosz drónok berepülései, az észtek pedig az orosz légierő légtérsértései miatt. A feszültség ezekben a térségekben tovább növekedett.

Folytatódott a vámháború is. Az USA keményen fellépett Kína és India ellen az általa tiltott orosz nyersanyagok folytatódó vásárlása miatt. Most a törököket megkímélték. Trump közölte, hogy Ankara csak akkor veheti meg a modern F–35-ös amerikai gépeket, ha az orosz–ukrán háború ideje alatt nem vásárol orosz nyersanyagokat.

Színre lépett Irán is. A 290 parlamenti képviselőből 71 követelte, hogy Teherán állítson elő atomfegyvert. Ez több dolgot is jelent. Részint azt, hogy a 12 napos háború során a dúsított urán megmaradt és nem semmisült meg. Részint azt, hogy Irán is érzi a világban fokozódó Izrael-ellenes hangulatot és ezt ki akarja használni. A vezetés tagjai, az államfő, a külügyminiszter és a legfelsőbb vallási vezetés minden fórumon, így az ENSZ Közgyűlésén is azt hirdették, hogy Irán nem tart igényt tömegpusztító fegyverekre.

A modern francia történelemben először egy volt államfőt, Sarkozyt öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet jogerős. Ennek hatásait szintén az eljövendő hónapok fogják megmutatni.

A levelek lassan lehullanak. A béke még nem jött el. A jövő tele van kérdőjelekkel.

A XX. században az USA 17 százalékban, azaz 17 évig viselt háborút. A 21. században ez az arány eddig 100 százalék: 25 év.

A szerző biztonságpolitikai szakértő