Aki már csak turista a saját hazájában

Sok külföldön dolgozó magyar karácsonykor sem látogat haza, egy részük anyagi okok miatt dönt úgy, hogy távol marad.

Nemrég kezdtem dolgozni egy óvodában, a párom pedig már nem pincér, hanem repülőgépeket tankol. Mivel új vagyok a munkahelyemen, nem szerettem volna szabadságot kivenni karácsony táján, de egyébként sincs hetek óta szabad repülőjegy Budapestre, csak úgy lehetne hazajutni, ha körberepülnénk a Földet. Inkább maradunk tehát, jövőre megpróbáljuk betartani azt a családnak adott ígéretet, hogy legközelebb tényleg együtt karácsonyozunk – mondta a svédországi Märsta városában élő Gonda Zsuzsanna, amikor azt kérdeztük, hazalátogat-e az ünnepekre. A Gyomaendrődről elszármazott, férjével a skandináv államba költözött nőt tavaly mutattuk be több hasonló magyarral együtt. Az előző évben a világ négy különböző városában élő magyar család mesélt lapunknak az ünnepek alkalmából arról, hogyan karácsonyoznak, messze az ilyenkor még inkább távolinak tűnő Magyarországtól. Most csak egyiküket nem sikerült elérnünk közülük, a többiek szívesen beszéltek az idei ünnepről is.

– A fiunkkal, a hároméves Simonnal már egy ideje megkezdtük az előkészületeket, rettentően várja az ünnepet. December elején az órát nézve kérdezgette napokig, hogy mikor lesz már karácsony. Most már akkora, hogy téma, ki hozza az ajándékot. Svédországban a Mikulás, de ő már meglátogatott minket december 6-án. Próbálkoztam nála a kis Jézussal, egyelőre azt szűrte le, hogy a kis Mikulás ajándékoz szenteste. Mondhatjuk, hogy ez még egy erősen formálódó hagyomány – részletezte Gonda Zsuzsanna, hogyan készülnek az ünnepre. Rokonok híján kint élő magyarokkal karácsonyoznak. A város, ahol laknak, nem túl nagy, 24 ezren élnek ott, köztük magyarok is, sokukkal tartják a kapcsolatot. A közeli Stockholmban működik egy magyar ház, ott decemberben Mikulás-ünnepséget rendeznek. Mákot a gubához Zsuzsanna évek óta Magyarországról visz, mert Svédországban nem lehet kapni.

Négy és fél éve döntött úgy, hogy Németországba költözik a 31 éves Katalin. Az egyedülálló anya nyolcéves kislányával két éve Hannoverben él. Tavaly arról beszélt lapunknak, hogy szakmát szeretne tanulni, addig családi pótlékból és alkalmi munkákból tartotta fenn magukat. A karácsonyt tavaly Hannoverben töltötték, mert nem tudták kigazdálkodni a hazautat. – Idén más a helyzet, sikerült szakmát tanulnom, egy hónapja már lakberendezőként dolgozom. A munkaközvetítő az iskola ideje alatt adott némi támogatást, így tudtam annyit félretenni, hogy ne legyen gond a vonatjegy és az ajándékok sem – mondta Katalin. A hannoveri magyarok közösségének 1800 tagja van, közülük mintegy ezren élhetnek ténylegesen a városban. A fiatal édesanya sok magyarral tartja a kapcsolatot, több újonnan az országba érkezőnek a mai napig segít. Tolmácsol, közvetít a hivatalokban, vagy különórát tart, ha ideje engedi.
A városban él 2011 óta Katalin barátnője, Éva.

A lapunkban tavaly is bemutatott családot négyen alkotják, a férj szobafestő, Éva házi segítő. Ők már tavaly sem jutottak haza karácsonykor, ez sajnos idén sem sikerül. Nem elsősorban anyagi okok miatt, bár ténylegesen arra vezethető vissza: mindketten rengeteget dolgoznak, így egy közel egyhetes utazás nem fér bele. Inkább nyáron járnak haza, mint Éva fogalmaz, turistáskodni Magyarországra. Kalocsa városából származik a házaspár, itt élnek szüleik is, így van hol kikapcsolódni. – Közel 400 fontba, azaz 160 ezer forintba került volna, hogy hazamenjünk és vissza is utazzunk, ezért idén Londonban karácsonyozunk. Korábban is foglalhattunk volna helyet egy fapados járatra, de akkor sem volt miből – mondta lapunknak Gábor, aki az angol fővárosban él barátnőjével albérletben. Nem élnek rosszul, de félretenni egy év alatt nem sikerült annyit, hogy hazajöjjenek. Pontosabban közel ennyi spórolt pénzük van, a szülőktől kellett volna támogatást kérni, hogy utazzanak, így inkább még gyűjtögetnek. Gábor egyébként egy gyárban szalag melletti munkás, barátnője, Zita egy kisebb kerületben a postán adminisztrátor.

Náluk már december eleje óta áll a fa a lakásban, találtak egy magyar termékeket árusító boltot, ahol minden szükséges hozzávalót be tudtak szerezni, még többféle édesvízi halat is, így halászlevet biztos tesznek az ünnepi asztalra. Kovács Gabrielláról is írtunk tavaly, ő 16 éve Sydneyben él. Mint mondta, a földrész egyik jellegzetessége, hogy a bevándorlók hozták magukkal a szokásaikat. A városokban sok a nemzetiségi üzlet, ahol a sajátos, otthoni termékeket és ételeket gond nélkül be tudja szerezni. Szaloncukor azonban nincs, az ajándékozásnak sincs akkora kultusza. – Nincs olyan hagyománya a karácsonyozásnak, mint nálunk, ők másként ünnepelnek, díszbe öltöztetik az utcákat, ez a legnagyobb tettük. Furcsa, hogy itt most tombol a forróság, két hete nyári szünet van, a legtöbben szabadságukat töltik valahol – tette hozzá Kovács Gabriella. Ahogy idén kilenc év után ő is. Mint mondta, hazajön meglátogatni a rokonokat, ezúttal Magyarországon nyaral, pontosabban telel egy kicsit.