Papíron nagyjából minden maradna a régiben, viszont a francia munkáltatók előtt megnyílna az lehetőség arra, hogy heti 48, kivételes esetben akár 60 órát is szerződésbe foglaljanak. A heti többletmunkaórákat viszont három hónap alatt ki kellene egyenlíteni, tehát aki túlórákat szed össze, az később csak kevesebb munkára kötelezhető.
A tervezet könnyítéseket vezetne be a munkaerő-közvetítőknek és a termelői szektorban dolgozó cégeknek, amelyeket erősen befolyásol a szezonalitás. A kritikusok szerint a szakszervezetek által hosszú évek alatt kialkudott pozíciók elvesznek, vagy legalábbis nagyon meggyengülhetnek, mivel a munkáltatók több jogot kapnának eseti megállapodások megkötésére, a munkaviszony megszüntetésére. A tervezet ellen internetes aláírásgyűjtés is indult, már majdnem egymillióan fejezték ki nemtetszésüket a Myriam El Khomri tárcavezető által még novemberben benyújtott anyaggal kapcsolatban.
Érdekesség, hogy másfél évtizede épp a szocialisták vezették be a 35 órás munkahetet, Nicolas Sarkozy kormánya pedig később nem is törölte el. A kormányfő dolgát az sem könnyíti, hogy bár büszke is lehetne rá, a munkanélküliség részben azért marad évek óta makacsul 10 százalék körül, mert a produktivitás nagyon jó arányszámokat mutat, sokkal jobbakat, mint Nagy-Britanniában. Tehát egy francia munkavállaló elviekben többet végez el 35 óra alatt, mint egy brit.
A franciák egyébként nem panaszkodhatnak a jövedelmi szintekre és az éves szabadság hosszára sem. Az Eurostat friss adatai szerint a franciaországi minimálbér a legmagasabbak között van Európában, bár a Benelux államokbeli, a nagy-britanniai és kicsivel már a németországi is megelőzi. Ez viszont nem jelent sok vigaszt az Európai Unió keleti tagállamaiban dolgozók számára, itt látványosan alacsonyabbak a jövedelemszintek, és korántsem nagyvonalúak a juttatások. A francia munkavállalók problémáit többek között a lengyelek sem értik, akik akár 13 órát is dolgozhatnak törvény szerint naponta, ám így is csak 431 euró a havi minimálbérük. Még jobban kiütközik a különbség, ha egy-két unión kívüli ország minimálbéreit hasonlítjuk össze a franciával.
Ami az éves szinten kivehető szabadságot illeti, egy a The Economist gazdasági hetilapnak nyilatkozó francia kkv-menedzser szerint a franciák annak ellenére is a pihenést választják, hogy elvileg túlórázhatnának, és megelégszenek a kisebb fizetéssel is, ha több szabadidejük marad. Francia közgazdászok egy csoportja védelmére kelt El Khomri javaslatának. Szerintük a jelenlegi szabályozás hátránya, hogy bebetonozza a határozatlan idejű szerződéssel bíró munkavállalókat, ez közvetetten hozzájárul a munkanélküliség stagnálásához, leginkább a pályakezdő fiatalokat sújtva. Az idők során a munkáltatók munkajogi kérdésekben elbizonytalanodtak, rendkívül sok munkaügyi per van bíróságon.
