Bár a modern gazdálkodásban egyre nagyobb szerep jut a szerves trágyának a műtrágyával szemben, Magyarországon a szabályozás szigorúsága miatt a kisebb gazdálkodók csak nehézségek árán tudják kihasználni a természetes anyag használatának előnyeit. Egy lapunknak nyilatkozó, többféle állatot tartó és növénytermesztéssel is foglalkozó kisgazdálkodó arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenleg érvényes törvények kimondják, novembertől februárig nem is lehet kivinni szerves trágyát a földekre vagy a föld szélére. Ha a gazdálkodó ezt az előírást megszegi, a hatóságok környezetszennyezés címén jelentős bírságot varrnak a nyakába. Nyáron is legfeljebb három hónapig lehet tárolni a trágyát a terület szélén, ez idő alatt a teljes mennyiséget bele kell dolgozni a földbe.
E szabályozás azonban a szakmai szervezetek szerint ésszerűtlen korlátozást jelent. Többek között azért, mert a szerves trágyát úgy lehetne a leghatékonyabb módon felhasználni, hogy terítés előtt hosszabb ideig hagynák érlelődni. Erre azonban nincs lehetőségük a kisebb gazdáknak, mert nem engedhetik meg maguknak önálló trágyatároló építését. A gazdálkodók ezért azt remélik, hogy a döntéshozók hamarosan lazítanak a szerves trágya felhasználásának szabályain.
A szakemberek szerint már csak azért is szükség volna a törvények módosítására, mert a hazai gazdálkodók jelenleg sem használják ki a trágyázásban rejlő lehetőségeket, sőt annak elhagyásával igyekeznek spórolni. Egy újszászi gazdálkodó például arról beszélt lapunknak, hogy két-, de van úgy, hogy csak háromévente műtrágyázza a földjét. Néhány tucat hektárján állatot nem tart, így szerves trágyája nem lévén fizetnie kell a földbe juttatandó anyagért, ezért úgy gondolja, pénzt takarít meg azzal, ha kihagy egy-egy ilyen alkalmat. Újszászi emberünk mintapéldája a magyar gazdának, aki nincs tisztában azzal, hogy nem spórol, hanem pénzt dob ki az ablakon, ha túlságosan kizsigereli a területeit. – Ez a felfogás hazánkban általánosnak tekinthető – ezzel egyetértettek az Agrárklub legutóbbi rendezvényének hazai és holland résztvevői is, akik a trágya-felhasználás magyarországi helyzetéről, gyakorlatáról és lehetőségeiről értekeztek.
– Pedig a szántóföldi növénytermesztés jövedelemtermelő képességének fejlesztése elképzelhetetlen szakszerű tápanyag-gazdálkodás nélkül, mivel a tápanyagra fordított pluszfinanszírozás bőségesen megtérül – mondta Tresó István. A K&H agrárüzletágának fejlesztésifőosztály-vezetője rámutatott: a megfelelő talajerő-utánpótlás nemcsak állandó tudatos tevékenységet igényel, de EU-tagként számos előírást kell betartaniuk a növénytermesztőknek a szervestrágya-, illetve a műtrágya-kijuttatás során. Ezek közül egyértelműen az 1991-ben bevezetett nitrátdirektíva a legjelentősebb korlátozó tényező. Ez az irányelv határozza meg a környezetbe juttatható nitrát mennyiségét. Csakhogy ez a direktíva kevésbé szigorú a nyugat-európai, nagy területeket művelő gazdaságokra jellemző szennyezési formákkal, például a trágya kevésbé célzott környezetbe juttatásával, míg a trágyatárolók ki nem építéséből adódó helyi szennyezéseket, amelyek inkább a kelet-közép-európai régióra és benne Magyarországra is jellemzőek, drákói szigorral bünteti. Holott az előbbi teszi ki a trágyázásból adódó szennyezések 90-95 százalékát.
A Magyarországon egyelőre kevésbé alkalmazott, ugyanakkor nagy potenciállal bíró szerves trágya alkalmazásának holland gyakorlatát Kiers Gerrit, a Természetes tápanyagok Magyarországnak program magyarországi felelőse mutatta be. A szakember szerint a szerves trágya kedvező hatásai rövid távon nem jelentősek a termésre, hosszú távon azonban akár 3-5 százalékos termésátlag-növekedés érhető el a módszer használatával.
