Hozzávetőleg 150 ezer életveszélyes és megközelítőleg egymillió erősen felújításra szoruló kéménnyel kezd neki néhány nap múlva a hazai lakosság az idei fűtési idénynek. Az országban lévő négymillió füstelvezető átlagos életkora meghaladja a húsz évet. A felújításukra azonban a háztartások többségének nincs pénze, miután egy-egy ilyen beavatkozás legalább 100-150 ezer forintba kerül – tudtuk meg a Kéményseprők Országos Szakszervezetének alelnökétől. Király Péter úgy véli: a kémények korszerűbbé tételét a családok zöme pénz híján egyre halogatja, így évről évre növekszik a veszélybe kerülő otthonok száma. Ez a folyamat pedig csak akkor állhatna meg, ha a kormány pénzügyi segítséget nyújtana a rászorulóknak a füstelvezetők rekonstrukciójához – jegyezte meg az alelnök.
A szakértők úgy vélik, hogy erre lett is volna több mint százmilliárd forint forrás az Európai Unió támogatásaiból. Ezt az összeget azonban a kormányzat néhány hónapja átirányította a közintézmények energetikai felújítására (az Energiaklub úgy értesült, az Európai Bizottság ezt a kérelmet egyelőre nem hagyta jóvá, mert tart tőle, hogy így nem teljesülnek az energiamegtakarítási célok). Egyesek szerint azért cselekedett így a kabinet, mert a közberuházásokon keresztül könnyebb pénzhez juttatni a kormányközeli vállalkozói köröket, mint az elaprózott magánfelújítások segítségével.
A napokban két jobbikos képviselő, Vágó Sebestyén és Szilágyi György önálló indítványban kezdeményezte az Otthon Melege támogatási program kiterjesztését a kéményfelújításokra és a kazáncserékre is, miután a lakossági fűtőberendezések jelentős hányada is elöregedett. A kezdeményezés azonban aligha jut át a kormánypártok parlamenti szavazógépezetén – vélik a szakértők.
A szakmai szervezetek szerint a kazánok esetében is szükség lenne a családok megsegítésére, mert az év közepétől már csak úgynevezett kondenzációs kazánokat építhetnek be; s egy ilyen készülék beszerzési és beszerelési költsége legalább 500 ezer forint, ráadásul az új berendezésekhez a legtöbb esetben a kéményeket is át kell építeni. Így a fűtés-korszerűsítés költségei még egy átlagos lakóháznál is elérhetik az egymillió forintot.
A Magyar Energiahatékonysági Intézet tanulmánya alapján a hazai fűtőkészülék-állomány átlagéletkora meghaladja a 20 évet. Ez nemcsak azért gond, mert az elavult készülékek nem hatékonyak, és jóval több energiát használnak fel az azonos komfortérzet megteremtéséhez. Ez azért is probléma, mert a hagyományos, nyílt égésterű készülékek kevésbé biztonságosak. Ha az éves karbantartásuk sem történik meg, akkor a szén-monoxid visszaáramlásából fakadó mérgezés veszélye is fokozottabban állhat fenn, mint a zárt égésterű kazánoknál.
A kazánpiac méretét tekintve igen eltérő becslések léteznek, jellemzően 50–80 ezer darab között mozog az éves értékesítési darabszám, a fali és álló kazánokat is beleértve. Ez nagyon kevés: a fenti ütem mellett nemhogy megújulni nem képes a fűtőberendezés-állomány, hanem még inkább növekszik a hazai készülékek életkora, az üzemeltetési időszak biztonságos határát feszegetve.
A szakmai szervezet elemzéséből az is kiderül, hogy riasztóan magas a „szürke” beszerelések aránya, egyes gyártói becslések alapján a 40–45 százalékot is eléri. Az értékesített, de hivatalosan üzembe nem helyezett készülékek esetén a tulajdonosok valamelyik hatósági engedélyt „spórolják” meg, sokszor inkább a hivatalos készülékcsere – mint hatósági eljárás – okozta adminisztrációs teher, mintsem a valós költségek miatt. A Magyar Energiahatékonysági Intézet szakemberei úgy látják: a készülékcsere magyar átlagjövedelmekhez viszonyított magas költsége jellemzően odavezet, hogy vagy a meglevő készüléket javítgatják a végletekig, vagy visszalépnek a vegyes tüzelés irányába. Hiszen egy javítás is borsos összegbe kerül, de mégis kevesebbe, mint az új, hatékony, modern készülékre való átállás.
