A Magyar Energiahatékonysági Intézet tanulmánya alapján a hazai fűtőkészülék-állomány átlagéletkora meghaladja a 20 évet. Ez nemcsak azért gond, mert az elavult készülékek nem hatékonyak, és jóval több energiát használnak fel az azonos komfortérzet megteremtéséhez. Ez azért is probléma, mert a hagyományos, nyílt égésterű készülékek kevésbé biztonságosak. Ha az éves karbantartásuk sem történik meg, akkor a szén-monoxid visszaáramlásából fakadó mérgezés veszélye is fokozottabban állhat fenn, mint a zárt égésterű kazánoknál.
A kazánpiac méretét tekintve igen eltérő becslések léteznek, jellemzően 50–80 ezer darab között mozog az éves értékesítési darabszám, a fali és álló kazánokat is beleértve. Ez nagyon kevés: a fenti ütem mellett nemhogy megújulni nem képes a fűtőberendezés-állomány, hanem még inkább növekszik a hazai készülékek életkora, az üzemeltetési időszak biztonságos határát feszegetve.
A szakmai szervezet elemzéséből az is kiderül, hogy riasztóan magas a „szürke” beszerelések aránya, egyes gyártói becslések alapján a 40–45 százalékot is eléri. Az értékesített, de hivatalosan üzembe nem helyezett készülékek esetén a tulajdonosok valamelyik hatósági engedélyt „spórolják” meg, sokszor inkább a hivatalos készülékcsere – mint hatósági eljárás – okozta adminisztrációs teher, mintsem a valós költségek miatt. A Magyar Energiahatékonysági Intézet szakemberei úgy látják: a készülékcsere magyar átlagjövedelmekhez viszonyított magas költsége jellemzően odavezet, hogy vagy a meglevő készüléket javítgatják a végletekig, vagy visszalépnek a vegyes tüzelés irányába. Hiszen egy javítás is borsos összegbe kerül, de mégis kevesebbe, mint az új, hatékony, modern készülékre való átállás.
