Több oka is van annak, hogy a magyar háztartások fogyasztásának növekedése látványosan elmarad a régió országaitól – nyilatkozta lapunknak Bod Péter Ákos. A Corvinus-egyetem közgazdászprofesszorát arról kérdeztük, mi magyarázza, hogy míg a magyar háztartások fogyasztása 2002 és 2016 között mindössze 14 százalékkal nőtt a GKI elemzése szerint, addig ugyanez idő alatt Lengyelországban 54, Szlovákiában 42, Csehországban pedig 36 százalékkal bővült a fogyasztás.
A professzor szerint meghatározó tényező, hogy mindhárom országban gyorsabb volt a növekedés, mint nálunk – a válság előtt ugyanúgy, mint 2008 után. De hozzájárult a magyarországi fogyasztás bővülésének lassúbb üteméhez az is, hogy a 2000-es évek elején jelentősen megnőtt a magyar háztartások eladósodottsága, amit aztán vissza is kellett fizetni. Erősítette ezt a hatást, hogy ez az adósságtömeg a devizahitelezés következtében extra módon megterhelte az emberek pénztárcáját. Vagyis az emelkedő jövedelmeknek egyre nagyobb hányadát kellett a hitelek visszafizetésére fordítani. Különösen a forint értékvesztése miatti adósságnövekedés esett e tekintetben nagy súllyal a latba.
A forint romlását más tekintetben is figyelembe kell venni. Miután ugyanis a magyar valuta jobban gyöngült, mint a többi visegrádi ország fizetőeszköze, euróra számítva még nagyobb lehet lemaradásunk a fogyasztást tekintve. De a jövedelmi olló nyílása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy nálunk csak mérsékelten nőtt a háztartások fogyasztása. Az egykulcsos adó bevezetésével ugyanis a gazdagabbak jártak jól, hiszen nekik csökkent az adófizetési kötelezettségük, míg a szegényebb rétegeknek nőttek a terheik, s így kevesebb jut fogyasztásra.
Mellár Tamás szintén a jövedelmek egyenlőtlen eloszlásának tulajdonítja, hogy hazánkban töredéke volt csak a fogyasztás bővülése a régiós országokéban mértnek. A Pécsi Tudományegyetem közgazdászprofesszora szerint ugyanis hiába a nagyobb fogyasztási hajlandóság, ha nagy többségnek nincs miből fogyasztania. Ezzel szemben a legfelsőbb két tizedbe tartozóknak hiába nő jelentősen a jövedelmük, ha nekik kisebb a fogyasztási hajlandóságuk, mert inkább befektetik a vagyonukat. Ő is arra hívta fel a figyelmet, hogy 2002 és 2008 között dinamikusan bővült ugyan a fogyasztás, azonban ez nem teljesítményre alapozva történt, hanem hitelből. Ennek következtében a családok a jövedelmük egyre nagyobb hányadát költötték és költik a hitelek törlesztőrészleteinek fizetésére, s így nem marad fogyasztásra. A GKI kutatói hasonló okokkal magyarázzák tanulmányukban a lemaradó magyar fogyasztást. E szerint leszakadásunkért elsősorban a 2006-ig tartó költekezés után elkerülhetetlenné vált kiigazítás, a Magyarországot különösen erősen érintő 2008–2009-es világgazdasági válság, majd a következő újabb kiigazítás, a Széll Kálmán-terv a felelős.
