„Amíg az egyik vevőt kiszolgálom a húspultnál, a többiek várnak a pénztárnál”

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jártunk utána, gondot okoz-e a helyieknek, ha nem vásárolhatnak mindennap.

– Mivel minden bolti feladatra van képesítésem, én végzek mindent. Amíg az egyik vevőt kiszolgálom a húspultnál, a többiek várnak a pénztárnál. Könnyebb lenne, ha lenne alkalmazottam, de nem nehéz belátni, több ember bérét itt képtelenség kitermelni – mondta a fiatal nő, megjegyezve, hogy azért az árak is szép lassan kúsznak felfelé, bár ezt nem a boltosok határozzák meg. A Coop ugyanis franchise-rendszerben működik, a hálózat környékbeli üzleteit egy-egy nagyobb vállalkozás üzemelteti, amely fizeti a bolti alkalmazottakat, a rezsit, s az árubeszerzés és az árazás is központilag zajlik.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei túránk előtt megkerestük az országszerte körülbelül 2800 üzlettel rendelkező Co-Op Hungary Zrt. központi igazgatóságát, miután a hetekben híre ment: sok üzlet ezentúl nem nyit ki mindennap, mivel nem tudják kigazdálkodni a szakképzett alkalmazottak teljes munkaidős bérét. Az élelmiszer-eladásra kiképzett munkaerőt ugyanis havonta minimum 180 ezer forint illeti meg, s a zöldség-gyümölcs eladást vagy pénztárosi munkát végzőknek is legalább 138 ezer forint jár. A szakképzettek garantált bérminimuma és a minimálbér 2016 óta csaknem 40, illetve 24 százalékot emelkedett. A Co-Op Hungary nem reagált megkeresésünkre.

Ezek után telefonon kerestük fel a régióban működő helyi Coopokat is, ám a Miskolc környékén boltokat üzemeltető Abaúj Coop és az Abacser Coop vezetői is elzárkóztak a nyilatkozattól. Arra hivatkoztak, hogy a sajtóban eddig is mindenféle valótlanság jelent meg a boltok zárvatartásáról. Hogy pontosan mi, az nem derült ki. Azt viszont megtudtuk, hogy hiába látogatunk el személyesen a vidékre, a boltosok nem nyilatkozhatnak. A mi közlékenynek mutatkozó üzletvezetőnk nyilatkozatstopról ugyan nem kapott ukázt, a balhét elkerülendő azonban ő is jelezte, hogy inkább névtelenségbe burkolózna.

Következő állomásunk Martonyi volt: a szlovák határ közelében fekvő, festői szépségű falucskát kis patak szeli ketté hosszában, rendezett porták, felújított református templom, katolikus kápolna, körzeti megbízott, kultúrotthon és lottózó is van. És bolt is. Amelynek kilincsét péntek kora délután óta hiába akarja lenyomni bárki. A nyitvatartási időt és az üzletvezető telefonszámát is hiába kerestük, nincs kiírva semmi. A helyiek miatt talán fölösleges is lenne, enélkül is tudhatják, ki felel a boltért, és mikor nem érdemes bevásárlással kísérletezni.

Alapvetően más miliő fogadott Szendrőládon. A település „intermodális” csomópontját a buszmegállóval ellátott Coop bolt adja, amelynek láttán óhatatlanul is az időutazás szó ugrik be a szemlélőnek: a töredezett szélű 27-es főutat sáros járda szegélyezi, amelyet a rutinos lakosság gumicsizmában koptat. A falu képét csak a kapubejárók két oldalára kihelyezett, élénk színekre festett gumiabroncsok dobják fel. Azt, hogy nem a retróromantikára épülő faluimázs-építést látunk, a Volán is igyekszik tudatosítani bennünk, ezen a vidéken ma is kosztól feketéllő, de amúgy sárga 280-as Ikarusok teljesítenek szolgálatot. A bolti kereskedelem ugyanakkor szemlátomást virágzik: az üzlet előtt tucatnyian iszogatják a Rákóczi világost, amíg jön a busz, s látni elhajigált kevertes „tüskét” is az eső áztatta sárban. A bolt falain belül is nagy az élet. – Kint igyuk azt a sört! – szól rá rezignált nyugalommal a kasszától már távozó kuncsaftokra a pénztáros, akitől a fegyelmezés után azt is megtudjuk, hogy vasárnap kivételével mindennap nyitva vannak, és a szeszes italon kívül is fogynak a portékák. Erre utal, hogy az egyébként gyér kínálatot mutató húspult mögött két alkalmazottat látni. Szendrőládon csak az árak, a portékák csomagolása, valamint a csapnivaló minőségű pékáru árulkodik arról, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek óta eltelt néhány évtized. Bolt ugyan van, perspektíva nyomokban sem látszik.