A (Királyi) Magyar Természettudományi Társulatot 1841 tavaszán alapították Pest-Budán. Aki a reformkorban számított, legyen az modern gondolkodású politikus, valamelyik természettudomány szakavatott művelője, ismerője, ott volt az alapításnál. A társulat – amely túlélte a szabadságharcot, szerencsésen átvészelte az első és a második világháborút – 1952-ig folyamatosan tevékenykedett, 1953-ban politikai döntéssel betiltották. A szervezet – régi nevén – 1990. április 17-én, Beck Mihály, az MTA rendes tagja és Dank Viktor professzor kezdeményezésére azért alakult újjá, hogy egyik bázisa legyen a tehetséggondozásnak, s elérje a tudományok múltbeli és jelenkori eredményei iránt érdeklődőket.
– A szervezet tevékenysége három pilléren nyugszik. Elsőrendű feladatunk, legfontosabb küldetésünk a fiatal tehetségek felkutatása és gondozása. Itt nem tehetünk eleget – mondta lapunknak Tardy János ügyvezető elnök.
Ezt a célt szolgálják az 1990 óta minden esztendőben megszervezett és megtartott, a 13-14 éves, azaz intellektuálisan rendkívül érzékeny korosztálynak kiírt, több fordulós tanulmányi versenyek, amelyeken évente sok ezer fiatal vesz részt. A Hevesy György országos kémiaversenyt idén 30., a Herman Ottó országos biológiaversenyt 29., míg a Teleki Pál országos földrajz-földtan versenyt 27. alkalommal írták ki. Ebből a három tantárgyból e korosztálynak csak ezek az országos megméretések léteznek. A rendezvények egyik látványos hozadéka, hogy a nemzetközi diákolimpiákon sikeresen szereplő hazai fiatalok jelentős része ezeken tűnt fel először. A lelkesedés annak ellenére nagy, hogy a természettudományos órák száma finoman szólva sem nőtt az utóbbi időszakban.
A tanulmányi versenyeket a 2016/2017-es tanévtől kiterjesztették a Kárpát-medence (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) valamennyi magyar anyanyelvű iskolájára. Az idei kémiaversenyre például csak Erdélyben hétszáz nevezés érkezett, ugyaninnen a földrajzos kiírásra félezer diák jelentkezett. A szervezők figyelme az esélyegyenlőség érdekében arra is kiterjed, hogy a kérdéseket egyaránt értsék a dunaszerdahelyi, a munkácsi és a székelyudvarhelyi gyerekek. Tardy János szerint hatalmas siker, hogy a környező országok pedagógustársadalmát, rajtuk keresztül a diákokat sikerült elérni.