Kísérletezés egykor és ma

A Lakni tudni kell című, szeptember végéig megtekinthető interaktív kiállítás a nagy mennyiségben, de kétes minőségben készülő lakótelepek kialakulásának kezdeteit mutatja be.

Velünk élő panel. A tárlat látványossága a véleményblokk Fotó: Teknős Miklós

„Általános panasz, hogy rossz a műanyag fürdőkád és csempe, penészedik a fal, az ajtók, ablakok rosszul zárnak, a tapéta ragasztása felenged, alatta a fal »dolgozik«. Nyáron erős bűzt okozott, hogy a vizeshelyiségek szellőzőberendezését még nem szerelték fel, most, télen ezt kevésbé érezzük. A szemétledobóval sincs minden rendben: az ételmaradék az oldalára tapad és rothadásnak indul, s ha egy konzervdobozt dobnak bele, az olyan zajjal jár, hogy minden lakó felriad. Súlyos gondunk, hogy még tűzjelző telefonunk sincs; a posta csak akkor fekteti le a kábeleket, ha a tereprendezés megtörtént. Nem épült még egyetlen üzlet sem, messziről kell hozni mindent.” Sokak akkori és későbbi élményeit foglalta össze e panaszáradattal a budafoki kísérleti lakótelep tízemeletes házának gondnoka. Mondta mindezt 1967 elején, alig egy évvel az épület átadása után.

A csaknem hatvan éve kezdődő társadalmi és építészeti kísérletnek kezdetben pár száz család volt részese. Ám a tömeges építkezések, majd a nyolcvanas évek végéig zajló városrész-beépítések egész nemzedékek életére voltak, vannak hatással. E velünk élő lakótelepek és paneltömbök ma is meghatározzák – kevésbé eufemisztikusan fogalmazva: elcsúfítják – nagyvárosaink arculatát. Jóllehet a rendszerváltozás óta újra és újra felmerülnek az átalakításukra, részleges vagy teljes lebontásukra szóló tervek, ezek hamvába holt elképzelések. Ma rá­adásul újabb reneszánszukat élik a panellakások: a legtöbbjük korábban elképzelhetetlenül magas összegekért cserél gazdát.

Velünk élő panel. A tárlat látványossága a véleményblokk
Fotó: Teknős Miklós

A Lechner Tudásközpont Lakótelep-építési és társadalmi kísérletek a 60-70-es években – Lakni tudni kell című, szeptember végéig megtekinthető interaktív kiállítása a nagy mennyiségben, de kétes minőségben készülő lakótelepek kialakulásának kezdeteit mutatja be Budafok, Kelenföld és Újpalota példáján keresztül. És bizony, a tárlat korabeli fényképeit, alaprajzait és visszaemlékezéseit böngészve-hallgatva az embernek óhatatlanul az az érzése, hogy van, ami nem változott. Nem állami, hanem profitérdekelt nagyvállalatok ma is sorra húzzák fel a beton lakótömböket, amelyekben bevallottan a panellakások „praktikus” elrendezését veszik alapul. Minél kisebb, de minél drágábban kínált lakásba minél több mindent bezsúfolni – az okostévé így is elfér, könyvespolcra úgysincs szükség.