Egy sziget, ahová csak házasság útján lehet betelepülni

Van egy különleges, nemzeti parknak minősülő sziget Brazíliában, ami nem annyira kicsi, hogy ne lehetnének rajta utak és autók, de mégsincsenek.

Van egy különleges, nemzeti parknak minősülő sziget Brazíliában, ami nem annyira kicsi, hogy ne lehetnének rajta utak és autók, de mégsincsenek. A természetet nem engedik megbontani, ösvények vannak, közlekedni azonban lehet gyorsabb eszközzel is: hajóval. A szigeten, melynek neve Ilha de Cardoso, és nagyjából 270 kilométerre fekszik a 12 milliós Sao Paolo városától, még a gyerekek is hajóval mennek iskolába, amely reggel összegyűjti, délután hazaviszi őket.

Földrajzilag nem annyira „elszigetelt” a sziget, mint gondolnánk, hisz nem a partoktól távol, az óceán közepén fekszik, hanem egyik oldalán csak egy vékony csatorna választja el a szárazföldtől. Csakhogy a szárazföld ezen része is nemzeti park, ahol ugyancsak nem lehet utat építeni, így a szigetre ténylegesen csak egy távolabbi helyről, nagyjából egy órás hajóúton lehet eljutni.

A 130 négyzetkilométeres, negyed Budapestnyi szigetnek mindössze 460 lakója van, és aki nem ott született, az csak egyetlen módon telepedhet ott le: ha egy szigetlakóval köt házasságot. Ugyanakkor az ott élők nem is nagyon vándorolnak el: noha Sao Paolo városában nyilván sokkal nagyobbak a lehetőségek, ők megbecsülik azt a nyugalmat, ami a szigeten van. Leginkább halászattal foglalkoznak, de az egyébként erdő által borított terület tizedét is megművelhetik: kukoricát, rizst, mangót, banánt, cukornádat termesztenek.

Minden mást a szárazföldről kell beszerezniük, bár életformájuknál fogva nem nincs sok mindenre szükségük, nem olyan nagy fogyasztók, mint kontinentális társaik. Az áramot korábban egy generátor termelte, most már főleg napelemek, este 11-kor le is kapcsolják. Egy, a CNN Travelnek nyilatkozó német fotós szerint a helyiek eléggé el van zárva a külvilágtól, még az internet is csak időnként használható, nincs megfelelően kiépítve a hálózat. A lakóknak ugyanakkor teljesen stresszmentes életük van, egoizmusnak nyoma sincs.

A szigetlakók megélhetésében egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus is, jóllehet a szigetre érkező turisták számának gátat szab, hogy nincs akármennyi szállás, a szigetet nem engedik beépíteni, így viszont a turizmus nem is viseli meg a környezetet.