Stagnált a világ karbonkibocsátása

Meglepő eredményt közölt a Nemzetközi Energiaügynökség: tavaly ugyanannyi szén-dioxidot bocsátott ki világszerte az energiaszektor, mint 2018-ban, mégpedig növekvő gazdasági teljesítmény mellett. A fejlett régiók megújulóenergia-alapú beruházásai, a japán atomreaktorok újraindítása és a szén esetenkénti földgázra váltása mellett az enyhe időjárás is közrejátszott a végeredmény alakulásában.

A kedvező számok részben a megújulóknak köszönhetők Fotó: Havran Zoltán

A 2019-es év részben amiatt is telhetett el a klímaváltozás jegyében, mert tavaly ilyenkor megdöbbentő adatot közölt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA): a megújuló energiát hasznosító beruházások lendülete ellenére 2018-ban is növekedett a világ gazdaságai­nak összesített szén-dioxid-kibocsátása. Ennek fényében a 2019-es adathoz nem fűződtek nagy remények, de ismét meglepetéssel szolgált a szervezet jelentése, amelyet kedden publikált: megállt az energiaszektorhoz köthető szén-dioxid kibocsátásának növekedése. Összesen 33,3 gigatonnán (Gt) állt meg a számláló úgy, hogy a világ országai­nak összesített gazdasági teljesítménye egy év alatt 2,9 százalékkal növekedett. A fejlett országok kibocsátása valamivel mérséklődött, míg a fejlődőké növekedett, éppen egyenlő mértékben (0,4 Gt-val).

A trend megtorpanása a szervezet szerint elsősorban az áramtermelés szektorának köszönhető. A fejlett gazdaságokban növekedett a megújuló energiaforrások felhasználása (főként a szélé és a napé), de sok helyütt váltották le a szenet földgázra, továbbá a nukleáris alapon termelt áramtermelés mennyisége is bővült. Ezen régiók áramszektorának kibocsátása az 1980-as évek óta nem látott szintre mérséklődött, ám akkoriban a mainak csupán a kétharmadát tette ki a villamos energia iránti igény. A szénalapú áramelőállítás ezekben az országokban tavaly mintegy 15 százalékkal csökkent.

A kedvező számok részben a megújulóknak köszönhetők
Fotó: Havran Zoltán

Ünnepelni azonban talán még nem érdemes, hiszen az eredményben olyan összetevők is vannak, amelyek nem a kibocsátáscsökkentés iránti igyekezetnek köszönhetők. Ilyen például az, hogy több országban a szokásosnál enyhébb volt a téli időjárás, illetve egyes gazdaságok lassulása is befolyásolta a vártnál jobb eredményt.

– Most azon kell keményen dolgoznunk, hogy 2019-re úgy emlékezhessünk majd, mint a világ kibocsátásának abszolút csúcsára, és ne csupán egy újabb szünetre a növekedésben – jelentette ki az IEA ügyvezető igazgatója, utalva a 2008-as válság miatt tapasztalt megtorpanásra. Fatih Birol szerint megvannak az ehhez szükséges technológiák, már csak arról kell gondoskodni, hogy mindet használja az emberiség. Rámutatott: az eredmény okot ad az optimizmusra, hogy ebben az évtizedben megállítható az éghajlatváltozás.

Az eredmény részleteiről is beszámol a kiadvány. E szerint az Amerikai Egyesült Államokban regisztrálták a legnagyobb kibocsátáscsökkenést, a 140 millió tonnás visszaesés 2,9 százalékot jelent egy év alatt, egyébként pedig a 2000-ben látott csúcshoz képest majdnem egy Gt-val kevesebb az éves szén-dioxid-emisszió. Az Európai Unió öt százalékkal, 160 millió tonnával csökkentette kibocsátását, lényegében a villamosenergia-szektorban. A tavalyi volt az első olyan év, amikor földgáz­alapon több áramot állítottak elő a közösség országai, mint szénből, miközben a szél­alapú termelés megközelítette a szénerőművek teljesítményét. Japán négyszázalékos mérséklést ért el, ami az esetében 45 millió tonnát jelent. Ez a szigetország legjelentősebb eredménye e téren 2009 óta, és lényegében az újraindított atomreaktorainak köszönhető.

A fejlődő régiók együttesen majdnem 400 millió tonnával növelték emisszió­jukat tavaly, a változásnak nagyjából nyolcvan százaléka a szénerőműveket továbbra is előszeretettel használó ázsiai országok számlájára írható.