Piacképessé vált az egyéniség

Szinte teljes átalakulást okozott az elmúlt pár évben az állás­piacon a munkaerőhiány: immár a munkáltatók futnak az álláskeresők után, a dolgozóknak pedig már nem a fizetés összege a legfontosabb szempont, hanem a szabadidő, munkájuk elismerése, vagy a jó kapcsolatuk kollégáikkal. A munkaadó pedig a kreativitást, az egyéni ötleteket és az egyéniségeket kutatja, miközben rohamtempóban halad a digitalizáció. Ám a dolgozók fejlődési igénye, és a munkáltatók nyitottsága még hagy kívánni valót maga után.

Változatlanul versenyt futnak a vállalatok a minőségi munkaerőért: noha lassuló ütemben, de tovább emelkedik az élőmunka iránti igény. Az immár hosszú ideje jelentős versenyképességi hátrányt okozó munkaerőhiány, valamint a magas fluktuáció arra kényszerítette a foglalkoztatókat az utóbbi években, hogy a munkafolyamatokat digitalizálják. Stratégiai szemponttá vált a cégeknél az automatizáció felgyorsítása, valamint az álláshelyek racionalizálása, ezáltal bizonyos ágazatokban a munkakörök teljes átrendeződése is végbement – derül ki a Profession.hu és a Boston Consulting Group (BCS) átfogó álláspiaci felméréséből.

Az álláskeresők korábbi kiszolgáltatottságát az értük folytatott harc váltotta fel, s immár nem várnak rájuk a vállalatok, hanem utánuk mennek. A korábban kiemelkedőnek számító kompetenciák, mint a végzettség vagy a nyelvtudás mellett egyre fontosabb szerepet kap a proaktivitás. Napjaink munkavállalója egyéniségével hódít a piacon, új ötleteivel, a hatékonyabb feladatvégzési igényével minőségi munkát kíván letenni az asztalra. Az új elvárásoknak ugyanakkor egyre kevesebben tudnak megfelelni a jelenlegi tudásukkal, ám az igények átrendeződése már kézzel fogható az álláspiacon.

Tavaly átlagosan öt hónapot vett igénybe az álláskeresés, a munkahelyváltás volt a meghatározó. A Profession.hu állásportál adatbázisa alapján készített tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az új munkahely felkutatását már jóval a felmondása előtt elkezdi az alkalmazott. A hosszabb álláskeresési idő mögött bizonyos ágazatokban szintén a munkaerőhiány és a fluktuáció áll, a munkavállalók egyre több ajánlat közül válogatnak, sokan pedig inkább kivárják a nekik legmegfelelőbb lehetőséget.

Megváltozott a munkavállalók elvárása is: a fizetés már csak a negyedik legfontosabb szempont az állás elfogadásánál. A legtöbb dolgozónál immár a munka és a magánélet összehangolása vált a legfontosabb szemponttá, ezt követően a munkatársi kapcsolatok és az elvégzett munkáért járó elismerés jelent motivációt. A szabadidő garantálása, a jó munkahelyi kapcsolatok, az elismerés és a megélhetés után a magyar munkavállaló munkahelye, pozí­ciója stabilitását várja el. A munkáltatóknak pedig a toborzásba fektetett többleterőforráson felül alkalmazkodniuk kell az elvárásokhoz: az elmúlt két évben egyre több vállalat kínál a jólléttel és szabadidővel kapcsolatos juttatásokat. Népszerű például a sportolási hozzájárulás vagy az extra szabadnap, míg a hagyományos béren kívüli juttatások sok helyen eltűnőben vannak.

Azonban az új elvárásoknak nem szívesen felel meg sem a munkavállaló, sem a munkáltató. A felmérések szerint az új kihívásoknak a magyar munkavállalók 36-40 százaléka jelenlegi tudásával nem képes már megfelelni, viszont a tanulásra, folyamatos önképzésre egyelőre meglehetősen alacsony a hajlandóság. A munkaadóknál sem jobb a helyzet: a dolgozók az emberközpontú hozzáállást, a rugalmasságot és a folyamatos továbbképzés lehetőségét szeretnék.

A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a munkaadóknak megkülönböztetéstől mentes, készségek és kompetenciák alapján végzett toborzást kell folytatniuk, figyelembe véve a munkavállalók folyamatosan változó értékeit, de döntő szerepet kell vállal­niuk a munkavállalók versenyképességének megtartásában is.