– Már jócskán benne vagyunk a koronavírus-járvány második hullámában, amelyet a kormányzat teljesen más módon kezel, mint az első hullámot. Miben látja a fő különbséget?
– Talán az emberek most már könnyebben veszik a nehézségeket, megszokták az óvintézkedéseket. De egy-két ponton szükség volt szigorúbb előírásokra. Néhány hete, ha felszálltam a buszra, a maszkot még sokan félretolva, az állukon hordták, ez mostanra megváltozott. Azon is múlik a járványkezelés, hogy be tudjuk-e tartani például azt, hogy a nagy rendezvényektől tartózkodunk, hogy a megfelelő fizikai távolságot társaságban, munkahelyen megtartjuk.

Nagy felelősség hárul a munkáltatókra is, hogy eldöntsék, home office-ban dolgozzanak-e a munkavállalók vagy bejárjanak az irodába. Örülök, hogy most mindez nem központi szinten dől el, hanem a szubszidiaritás elve alapján rá van bízva minden helyi szervezetre, közösségre. Ha megfontoltan, normálisan tudjuk kezelni a helyzetet, akkor kialakulhat a szükséges fegyelmezettség, amellyel a vírus úgy is visszafogható, hogy nincs központilag bezárva minden.
– Hogyan látja, a tavaszi intézkedések beváltak?
– Akkor nagyon gyorsan jó intézkedések történtek nálunk.
Az, hogy a kormány leállíttatta az érintkezéseket, az emberek közötti kapcsolatokat, az pszichésen is és a gazdaságnak is ártott, de a vírust kordában lehetett tartani.
Amikor az első gazdasági nehézségek jelentkeztek, a munkanélküliség, egyes ágazatok, így a turizmus leállása, bevezették a gazdaságvédelmi akciótervet. Ez hatalmas erőket, a GDP majdnem ötödét csoportosította át az állam részéről cégmentésre, munkahelymentésre, beruházások fenntartására. Ez európai viszonylatban is kiemelkedő mérték, bár nyilván nem lehetett mindenkin segíteni.
Kimondottan emberközpontú lépés volt a törlesztési moratórium bevezetése vagy a gyed- és gyesjogosultság meghosszabbítása, hiszen a járványhelyzetben az addig otthon lévő anyáknak alig lett volna esélyük újra elhelyezkedni.
– Mit tapasztalt az emberek hozzáállásában?
– Amikor a járvány március környékén elkezdődött, csodálatos dolgokat lehetett hallani, olvasni a segítőkészségről. Több ezer önkéntes jelentkezett egészségügyi szolgálatra, taxisok ingyen szállítottak orvosokat, egészségügyi dolgozókat, állástalan színészeknek gyűjtöttek pénzt, egyébként is megnőtt az emberek adakozókedve. Felértékelődött a helyi gazdaság, a piacok szerepe, egyre többen sütnek otthon kenyeret, segítenek az időseknek. Ez azt mutatja, hogy az emberek együttműködése megnő a nehézségek idején.