Szóval akkor itt az ájult csodálat mondatainak kellene sorjázniuk. Mert hát ha valami extravagáns épül, valami futurisztikusat, újítót, átértelmezőt, letisztultat terveznek-építenek, akkor a kritikus hang rögtön elnémul, és átveszi helyét az ömlengés. Nem illik rosszat írni, sőt kérdéseket feltenni sem igazán.
Micsoda ötlet, micsoda esztétikum, micsoda zsenialitás!
– jól ismerjük a posztmodern építészet eme egysíkú jellemzéseit. Ha pedig valaki nem így gondolja, netán kétségei merülnek fel, akkor egyből megvan a magyarázat: az illető „nem ért hozzá”. Sőt azt is mondják ilyenkor, hogy a mai építészet, illetve egy adott épület megítélése nem a tetszik-nem tetszik mezőben van, hanem annál jóval sokrétűbb. Ez az állítás csak akkor bicsaklik meg, amikor előkerül egy „izgalmas”, „újító” épület, mert akkor rögtön megjelenik a „szép” jelző is – de erre még visszatérünk.
Az építészetről szóló mai diskurzus teljesen ellaposodott, szinte egyöntetű a posztmodern építészet majdhogynem kritikátlan dicsérete, olyannyira átvették a dominanciát a kétes újítók. Ami azokban az időkben, amikor a múltat végképp eltörölni jegyében épültek a szocreál és brutalista építmények, ha érthető nem is, de a korszellemből adódóan logikus volt – most azonban magyarázatra szorulna. Magyarázatra, hogy miért van kiszorítva, miért van megvetve a hagyományos, miért van lesajnálva az idők próbáját kiálló megoldás vagy alapanyag.
Magyarázat azonban nincs, csak a folyamatos kényszer, hogy nehogy „unalmasak” legyünk.
Így lehet aztán különösebb ellenállás nélkül egyszerű iskolaépületre hajazó építményt templomként „eladni”, történelmi térre teljesen „tájidegen” szállodát telepíteni, vagy éppen fordítva: a hagyományos városképbe belerondító brutalista épület bontása ezért vált ki olyan heves ellenállást, mintha éppenséggel nagyszabású könyvégetésre készülnénk.
És így lehet, hogy az építészet alapját jelentő lakóház is mindenféle újítást, átértelmezést kap. Le Corbusier „lakógépe” óta persze tudjuk, hogy a ház már valójában nem az otthon, hanem az ipari társadalom sorozatban előállított gépeinek egyike. A funkcionalitás, a kényelem az elsődleges, az, hogy „jól működjön”. Persze érdekes, hogy – mint arra már utaltunk – az esztétika valahol mégis újra előtérbe kerül, hogy aztán a „szép” jelzős magazinból a lapostetős, bántóan egysíkú kinézetű lakóházak az évek során teljesen kiszorítsák a hagyományos megjelenésű épületeket.