„A kakofónia nem jó az ott élőknek, behatol, s irritálja tágabb aurájukat. Ha valaki odaköltözik egy településre, mert hangulata megérintette, akkor a harmóniát keresi. Az önkifejezés pedig nem írhatja felül a kultúrát. Azt mondják, a régiségben, száz éve még volt egy világos hierarchia: az utcai homlokzat a közösségnek, a tornác a gazdának szólt, előzővel viselkedni volt illendő, a saját világot meg nem volt illendő megszólni.” Ezt Turi Attila Ybl-díjas, Makovecz-tanítvány építész fogalmazta meg egy korábbi, a Magyar Hírlapnak adott interjújában.
Nos, most minden kiömlik a közösségre – talán nem véletlen, hogy a sok építkezést megélő agglomerációs településeken nem is nagyon vannak közösségek. Talán nincs is annál lehangolóbb, mint mikor az ember egy olyan településrészen sétál végig, ahol egymásra épültek, épülnek a nagy beton-üveg tömegeket mozgató, jellemzően lapostetős házak. Mégis egyre több helyen találkozunk ilyennel. Furcsa kort élünk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!