A hagyományos mesterségek és az épített örökség mentése

A hagyományos építőmesterségekhez fűződő építő tevékenységek kerülnek előtérbe a Népi építészeti program által. Örömteli, hogy egyre több kisvállalkozás tér vissza ilyen tevékenységekhez, a hagyományos építőanyagok előállításához és használatához, vagyis a néhány évvel ezelőtt még tapasztalható építőanyag-hiány, amikor külföldről kellett behozni mondjuk szalmát, már nem jellemző – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Vukoszávlyev Zorán, a Teleki László Alapítvány gondozta program szakmai vezetője. A szakember arról is beszélt, hogy bár sokan eltávolodtunk a népi építészettől a városiasodás révén, ezeknek az épületeknek a jó részét ma is lakóépületként használják. A programban 500 ezer és 20 millió forint közti összeget lehet igényelni építmények megújítására.

Vukoszávlyev Zorán szerint húszmillió forintnyi támogatás teljes körű felújítást is lehetővé tesz Fotó: Teknős Miklós

– Elérhet a határon túlra is a népi program?

– Nyilvánvaló, hogy a mai határokon túl nyúlik az az épített örökség, amelyet mi Kárpát-medencei örökségnek, magyar örökségnek mondunk. A Teleki László Alapítvány már bizonyított a határon túli magyar örökség megőrzésében végzett munkában, gondoljunk csak a Rómer Flóris-tervben megújuló műemlékekre, jellemzően templomokra, közösségi létesítményekre. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb a népi program eredményeit is ki tudjuk vinni a határokon túlra. Az alapítvány vezetőjének, Diószegi Lászlónak az elkötelezettsége közismert – a felvidéki Borsiban található Rákóczi-kastélynál nagy erőkkel folynak a munkálatok.

Vukoszávlyev Zorán szerint húszmillió forintnyi támogatás teljes körű felújítást is lehetővé tesz
Fotó: Teknős Miklós

– Miből indulnak ki egy felújításnál?

– A két világháború között a néprajzra, szociológiára épülve jelentős felmérések kezdődtek.

Ezeket a második világháború megszakította, de az emlékek felmérése így a legutolsó időpontban megtörténhetett. És valamilyen szerencse folytán, elkötelezett embereknek köszönhetően a gyűjtőmunka a parasztság életére nyomorúságot hozó évtizedekben is folytatódott. Ezt az örökséget is tovább visszük.

Az úgynevezett építéstörténeti dokumentáció elkészítését megfelelő végzettségű szakemberek – építészek, művészettörténészek – készítik, akár tervtárakban meglévő dokumentumokkal megalapozva, történeti adatokból rekonstruálva egy épület létrejöttét, módosulásait, családi vonatkozásait. Nem szabad elfeledkezünk arról sem, hogy a hatvanas-hetvenes években számos filmművészeti alkotás – gondoljunk csak a Jancsó-filmekre – ­ugyanezt az életformát rögzítette, a modernizálódás folyamatában tapasztalható feszültségeket fedezhettük fel bennük. Számos falu- és családtörténeti gyűjtemény is segíti a munkát.

– Mi mondható el a háború utáni és a rendszerváltozást követő időszakról?

– Cezúrát jelent 1945–49, hiszen jellemzően addig épültek hagyományos szerkezettel falusi házak, s más népi építészeti emlékek. Az építőanyagok későbbi gazdaságpolitikai kontrollálásának tulajdoníthatóan a típusházak terjedtek el, iparilag előregyártott anyagokból építve. A háború utáni évek nem kedveztek a népi épületek megmaradásának, a parasztság életformája megvetett dologgá vált. A kollektivizálással megszűntek azok a házi gazdaságok, amelyek egy lakóépülettel, egy gazdasági épülettel, egy állattartó épületrésszel, egy kocsiszínnel, s más kisebb épületrészekkel, a kukoricagóréval, a gabonahombárokkal és hidasokkal szerves egységet alkottak. Ennek megfelelően ezek az épületek egy idő után sajnos használaton kívül kerültek, pusztulásra lettek ítélve. Szerencsére vannak kivételek, a tanyavilágban vagy kisebb, eldugott falvakban a pusztulás lassabban zajlott le.

Számos gyönyörű példáját láthatjuk annak, hogy ahol az utolsó pillanatban még meg lehetett fogni ezt a leépülési folyamatot a rendszerváltozáskor, ott ma újra használják a régi istállót, a kocsiszínt, jóllehet nem a petrencerúd és a faszekér áll benne, hanem egy mai gép.

– Jellemzően milyen céllal újítják meg ezeket az épületeket?

– Bár sokan eltávolodtunk a népi építészettől a városiasodás, a munkakörülmények változása révén, ezeknek az épületeknek a jó részét ma is lakóépületként használják. Ha az örökösökben erősebb a személyes kötődés, akkor vidéki házként, pihenőházként, esetleg vendégházként is hasznosítják ezeket. A védett építészeti örökségben a lakóházakon kívül nagyon fontosak azok a közösségi létesítmények, amelyek egykor egy falu életéhez hozzá tartoztak: gazdasági épületek, malmok, az iskolaépületekhez kapcsolódó létesítmények. És van még egy fontos elem, amelyben szintén várjuk a támogatási kérelmeket: a szakrális kisemlékek. Szőlőhegyi kápolnákra, emlékkeresztekre, fogadalmi keresztekre gondolok, amelyeknek gyönyörű, de sokszor elhanyagolt állapotban lévő példáival találkozunk mindenfelé.

Ezek a kisemlékek, a közösségi épületek és a hagyományos falusi élethez kötődő lakóházak és gazdasági porták emlékeket őriznek, a magyar kultúra részét képezik – megőrzésük és felújításuk által ezt a kézzelfogható örökséget visszük tovább, melyhez szellemi örökségünk továbbra is tud kötődni.

Több száz helyreállítás

A 2017. évi próbaév után a magyar kormány 2018-ban megerősítette a Népi építészeti programot. A népi építészeti értékeink megmentésére azóta évi 1,5 milliárd forintból működő program keretében országos vagy helyi védettségű épületek tulajdonosa – magánszemélyek, önkormányzatok, szervezetek, egyházak – nyújthatnak be igényt támogatási kérelemre a részlegestől a teljes felújításig és szakmai előkészítésre. A múlt év óta 137 tulajdonos felújítási kérelmét bírálták el pozitívan, szakmai előkészítésre 114-en kaptak támogatást. Idén várhatóan hetven épület újulhat meg szerte az országban, amelyek közül 14 teljes körű helyreállításon megy keresztül.