12°C Mihály 2022. szeptember 29. 
– Tavaly óta a Teleki Alapítvány gondozza a programot. Mi változott?
– A program nem egyszerű forráskihelyezést jelent, fontosnak tartjuk, hogy ne legyen elengedve a keze annak, aki megkapja a támogatást. Ennek jegyében önálló szakértői csoportot, mentori hálózatot működtetünk. A több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek mind a kivitelezővel, mind az építtető tulajdonossal értőn tudják képviselni azokat az elveket, melyek ezeknek az épületeknek a gondos, értékmegőrző megújulását segítik elő.
– Mi a program jelentősége?
– A hagyományos építőmesterségekhez fűződő építőtevékenységek kerülnek előtérbe. Nemcsak arról van szó, hogy például egy ház tetőszerkezetéhez jó ácsok kellenek, hanem arról is, hogy adott esetben ez a tetőszerkezet olyan tetőhéj alatt valósul meg, mint a nádfedés vagy a zsúpfedés. Ezeket a mesterségeket már kevesen űzik szakmaszerűen és jól.
Örömteli, hogy egyre több kisvállalkozás tér vissza a hagyományos építőanyagok előállításához és használatához, vagyis a néhány évvel ezelőtti építőanyag-hiány, amikor külföldről kellett behozni szalmát, már nem jellemző.
A természetes anyagok, a nád, a zsúp sérülékenyebb, a faszerkezetek a légszennyezés és az egyre több száraz időszak miatt pusztulnak. Reményeink szerint a kis helyi beavatkozások, egy helyreállított tető, szépen felújított ablakok, pajták és kukoricagórék a környezetükre hatással lesznek. Ha sikerül valamit megmentenünk, és ez példaként ott áll a faluban, az a szomszédos településekre is hat. Faluról falura szállhat a híre egy felújításnak, hírét az épületen dolgozók is tovább viszik.
– Mire elég az elérhető támogatás?
– Nagyon fontosnak tartjuk a legkisebb karbantartó munkákat is, amelyekre egy jobb állapotban lévő, gondozott épület esetében is szükség van. Éppen ezért az odaítélhető összeg akár mindössze ötszázezer forint is lehet egy ilyen kisebb munkálat, vagy szakértői vélemények, előkészítésekor.
A támogatás felső határa húszmillió forint. Mivel húsz százalék önerőt vár el a program, ez 25 millió forintos beruházást jelenthet, amelyből már teljes körűen meg tud újulni egy átlagos állapotú népi emlék.
– Hol találhatók a szóban forgó épületek, hol zajlik a legtöbb felújítás?
– Alapvetően a kistelepüléseket érintő emlékanyagról van szó, az ország minden pontján vannak ilyen épületek. Természetesen kiemelkednek az ismertebb turisztikai régiók, a Balaton-felvidék vagy az Őrség sajátos karakterrel rendelkezik ma is. A program nem kötött, vagyis Budapesten is előfordulnak támogatott építkezések. A főváros egykori kistelepülési részein ugyanis számos hagyományos népi építészeti emlék található.
– Elérhet a határon túlra is a népi program?
– Nyilvánvaló, hogy a mai határokon túl nyúlik az az épített örökség, amelyet mi Kárpát-medencei örökségnek, magyar örökségnek mondunk. A Teleki László Alapítvány már bizonyított a határon túli magyar örökség megőrzésében végzett munkában, gondoljunk csak a Rómer Flóris-tervben megújuló műemlékekre, jellemzően templomokra, közösségi létesítményekre. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb a népi program eredményeit is ki tudjuk vinni a határokon túlra. Az alapítvány vezetőjének, Diószegi Lászlónak az elkötelezettsége közismert – a felvidéki Borsiban található Rákóczi-kastélynál nagy erőkkel folynak a munkálatok.
– Miből indulnak ki egy felújításnál?
– A két világháború között a néprajzra, szociológiára épülve jelentős felmérések kezdődtek.
Ezeket a második világháború megszakította, de az emlékek felmérése így a legutolsó időpontban megtörténhetett. És valamilyen szerencse folytán, elkötelezett embereknek köszönhetően a gyűjtőmunka a parasztság életére nyomorúságot hozó évtizedekben is folytatódott. Ezt az örökséget is tovább visszük.
Az úgynevezett építéstörténeti dokumentáció elkészítését megfelelő végzettségű szakemberek – építészek, művészettörténészek – készítik, akár tervtárakban meglévő dokumentumokkal megalapozva, történeti adatokból rekonstruálva egy épület létrejöttét, módosulásait, családi vonatkozásait. Nem szabad elfeledkezünk arról sem, hogy a hatvanas-hetvenes években számos filmművészeti alkotás – gondoljunk csak a Jancsó-filmekre – ugyanezt az életformát rögzítette, a modernizálódás folyamatában tapasztalható feszültségeket fedezhettük fel bennük. Számos falu- és családtörténeti gyűjtemény is segíti a munkát.
– Mi mondható el a háború utáni és a rendszerváltozást követő időszakról?
– Cezúrát jelent 1945–49, hiszen jellemzően addig épültek hagyományos szerkezettel falusi házak, s más népi építészeti emlékek. Az építőanyagok későbbi gazdaságpolitikai kontrollálásának tulajdoníthatóan a típusházak terjedtek el, iparilag előregyártott anyagokból építve. A háború utáni évek nem kedveztek a népi épületek megmaradásának, a parasztság életformája megvetett dologgá vált. A kollektivizálással megszűntek azok a házi gazdaságok, amelyek egy lakóépülettel, egy gazdasági épülettel, egy állattartó épületrésszel, egy kocsiszínnel, s más kisebb épületrészekkel, a kukoricagóréval, a gabonahombárokkal és hidasokkal szerves egységet alkottak. Ennek megfelelően ezek az épületek egy idő után sajnos használaton kívül kerültek, pusztulásra lettek ítélve. Szerencsére vannak kivételek, a tanyavilágban vagy kisebb, eldugott falvakban a pusztulás lassabban zajlott le.
Számos gyönyörű példáját láthatjuk annak, hogy ahol az utolsó pillanatban még meg lehetett fogni ezt a leépülési folyamatot a rendszerváltozáskor, ott ma újra használják a régi istállót, a kocsiszínt, jóllehet nem a petrencerúd és a faszekér áll benne, hanem egy mai gép.
– Jellemzően milyen céllal újítják meg ezeket az épületeket?
– Bár sokan eltávolodtunk a népi építészettől a városiasodás, a munkakörülmények változása révén, ezeknek az épületeknek a jó részét ma is lakóépületként használják. Ha az örökösökben erősebb a személyes kötődés, akkor vidéki házként, pihenőházként, esetleg vendégházként is hasznosítják ezeket. A védett építészeti örökségben a lakóházakon kívül nagyon fontosak azok a közösségi létesítmények, amelyek egykor egy falu életéhez hozzá tartoztak: gazdasági épületek, malmok, az iskolaépületekhez kapcsolódó létesítmények. És van még egy fontos elem, amelyben szintén várjuk a támogatási kérelmeket: a szakrális kisemlékek. Szőlőhegyi kápolnákra, emlékkeresztekre, fogadalmi keresztekre gondolok, amelyeknek gyönyörű, de sokszor elhanyagolt állapotban lévő példáival találkozunk mindenfelé.
Ezek a kisemlékek, a közösségi épületek és a hagyományos falusi élethez kötődő lakóházak és gazdasági porták emlékeket őriznek, a magyar kultúra részét képezik – megőrzésük és felújításuk által ezt a kézzelfogható örökséget visszük tovább, melyhez szellemi örökségünk továbbra is tud kötődni.
Több száz helyreállítás
A 2017. évi próbaév után a magyar kormány 2018-ban megerősítette a Népi építészeti programot. A népi építészeti értékeink megmentésére azóta évi 1,5 milliárd forintból működő program keretében országos vagy helyi védettségű épületek tulajdonosa – magánszemélyek, önkormányzatok, szervezetek, egyházak – nyújthatnak be igényt támogatási kérelemre a részlegestől a teljes felújításig és szakmai előkészítésre. A múlt év óta 137 tulajdonos felújítási kérelmét bírálták el pozitívan, szakmai előkészítésre 114-en kaptak támogatást. Idén várhatóan hetven épület újulhat meg szerte az országban, amelyek közül 14 teljes körű helyreállításon megy keresztül.
