Nem öncélú a sport támogatása

– A rendszerváltozás után az állam gyakorlatilag egyik napról a másikra kilépett a sport mögül. Úgy, hogy nem volt magántőke, ami biztosította volna a továbbiakban a finanszírozást. Ezt a ­hiányt próbálja a mostani kormány pótolni az állami szerepvállalással – mondta a Magyar Nemzetnek Szabados Gábor. A sportközgazdász jelezte: a cél az, hogy hosszabb távon a magántőke súlya legyen a nagyobb. Mindehhez szükség van az új létesítményekre is.

A nemzeti identitást tekintve is nagy siker volt, hogy hazánk 2016-ban kijutott a futball Eb-re Forrás: Kurucz Árpád

– A cél az, hogy a hosszú távú fejlesztések, amely alatt nemcsak a sport finanszírozását értem, hanem a létesítmények felépítését is, megfordítsák az arányt. Azaz: a magántőke nagyobb arányban jelenjen meg, mint az állami – fejtette ki a szakértő.

Hangsúlyozta: ahhoz, hogy például a futball piaci alapon működjön, elengedhetetlenek az új és korszerű stadionok. Az ember ugyanis kétszer is meggondolja, hogy milyen környezetben néz végig egy mérkőzést a családjával.

– Azt persze lehet mondani, hogy a sportszervezeteket jobban kellene ösztönözni a magántőke bevonására. Nem jó, ha a közpénz megléte elkényelmesíti a vezetőket. Tehát a folyamatot, a piaci finanszírozás felerősítését lehet gyorsítani – magyarázta. – Vannak természetesen már most is jó jelek, a Ferencváros mérkőzéseire – ha a járvány engedi – például sokan mennek el, a klub hozza az eredményeket, gondoljunk csak a nemzetközi szereplésekre. Ezek jelentős bevételt termelnek, amely megjelenik az adóforintokban is – tette hozzá.

Szabados Gábor: A rendszerváltozás után az állam kilépett a sport mögül

Nehéz örökség

Szabados Gábor ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy most a folyamat elején tartunk, egyúttal beszélt a nehéz örökségről is. – A rendszerváltozás után az állam gyakorlatilag egyik napról a másikra kilépett a sport mögül. Úgy, hogy nem volt magántőke, ami biztosította volna a továbbiakban a finanszírozást. Mindez sokkal radikálisabban történt, mint a környező országokban. A sportban a kilencvenes évek a totál káosz és a vadnyugat ­esztendeit hozták el hazánkban – ismertette. – Az átmenet máshol lassabb volt, az állam fokozatosan vonult vissza, miközben megjelentek a piaci szereplők a területen.

Mindezek tetejében a lehető legrosszabbkor jött az 1986-os futball-világbajnokság, amikor a magyar válogatott hat góllal kapott ki a Szovjetunió csapatától – emlékeztetett. A szakértő szerint az a vereség soha nem látott mélységbe nyomta le a sportág megítélését.

Pont akkor, amikor nagyon nagy szükség lett volna arra, hogy megjelenjenek a szponzorok, és rendszeresen megteljenek a lelátók.

– Az olimpiai sportágaknál pedig pont az volt a probléma, hogy a sikerek elterelték a figyelmet a gondokról. Barcelonában, az 1992-es nyári játékokon minden idők második legeredményesebb olimpiáját vívtuk meg. Azt lehetett hinni, hogy minden a legnagyobb rendben van, holott az aranyérmek felét két korszakos zseni szerezte meg, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás – idézte fel a történteket a közgazdász. Szabados Gábor szerint egészen a 2008-as pekingi olimpiáig eltartott, mire mindenki feleszmélt, hogy baj van.

– Ezt a több évtizedig fennálló ­hiányt próbálja a mostani kormány pótolni az állami finanszírozással. Erre szükség van, még akkor is, ha lehet a hatékonyságot kritizálni.

Lehet azon vitatkozni, hogy ennyi pénzből több eredményt is fel lehetne mutatni vagy a jelenlegi teljesítményhez kevesebb pénz is elegendő lenne – mondta a szakember. – Alapvetően azonban a stratégia helyes, a pénzköltés nem öncélú – tette hozzá.

Önfenntartás

Szabados Gábor szólt arról is, hogy hová lehetne eljutni. A hivatásos sport ideális esetben el tudja tartani önmagát, ami nem azt jelenti, hogy az állam többé egy fillért sem ad. Mindenhol szerepet vállal a területen az adott kormányzat, természetesen különböző arányban. Az állam például megmaradhat az infrastruktúra fejlesztése területén vagy az utánpótlás támogatásánál.

– A szabadidős sport szintén jelentős gazdasági erőt tud képviselni, de csak akkor, ha az emberek hajlandók erre, azaz saját magukra költeni. Azért kell közpénzzel segíteni ezt a területet, mert a lakosság nem feltétlenül áldoz erre. A sport pénzbe kerül, ám ezt sokan nem fogadják el, holott megéri erre költeni, mert a mozgásnak óriási a szerepe az egészségügyi problémák megelőzésében is – hívta fel a figyelmet a közgazdász.

Fontos szempont, hogy a sport más gazdasági szektorokat, üzletágakat is magával tud húzni. – Az edzőtermekre például nagy az igény, itt megmozdul a magántőke, illetve olyan mértékű a kereslet, hogy ezek a vállalkozások eltartják magukat. Ezt a kört lehet tovább bővíteni – magyarázta.

Erősödik az országimázs

Szabados Gábor végezetül kitért a nagy nemzetközi sporteseményekre, amelyekből az elmúlt években többet is megrendezhetett Magyarország. Ráadásul ez a tendencia nem állt meg.

– Biztosan lehet hatékonyabb szervezéssel, beruházásokkal levezényelni ezeket az eseményeket, de ­alapvetően jelentős eredményeket sikerül ezen a téren elérni. A turisták pénzt hoznak, miközben erősödik az országimázs. Ezek a rendezvények azt is befolyásolják, hogy például Németországban egy vásárló francia vagy magyar borosüveget vesz le a polcról. Ebben igenis szerepet játszik az, ha külföldön például minden évben látják a Magyar Nagydíj futamainak a közvetítéseit a Hungaro­ringről – emelte ki.

– A sport ma a nemzetközi érintkezés egyik legfontosabb, leglátványosabb terepe. Ennek hatalmas a hatása, mindehhez viszont szükség van a korszerű létesítményekre is. Olyan infrastruktúrára, amelyek alkalmasak a nemzetközi sportesemények megrendezésére és a hétköznapi használatra is – tette végül hozzá.