A tagállamok világossá tették, nem kérnek Brüsszel agrárdiktátumából

Kompromisszum helyett az európai gazdák ellehetetlenülését eredményező diktátumot próbált a tagállamokra erőltetni az Európai Parlament (EP) a múlt heti uniós csúcson, meghiúsítva ezzel a megállapodás létrejöttét az új közös agrárpolitikáról (KAP). Javaslatukban a Frans Timmermans bizottsági alelnök által erőltetett irreális, csak Brüsszel népszerűségének kedvező, túlzott mértékű zöldcélok szerepelnek. A 27 tagállam minisztere példátlan egyetértésben utasította vissza ezt a diktátumot – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Nagy István. Az agrárminiszter figyelmeztetett: a brüsszeli diktátumot a magyar ellenzék is támogatja, noha bevezetése három-négyszeres élelmiszerár-emelkedést okozna.

xxx Fotó: Havran Zoltán

– Egyezség helyett tovább nőtt a feszültség az uniós szervek és a tagállamok között a múlt heti KAP-csúcson. Miért mérgesedett el a találkozó?

– Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament nem akart megállapodni a tagállamokat képviselő miniszterekkel. A két napon és két éjszakán át tartó egyeztetések második napján a nemzetek minisztereit tömörítő tanács a parlamenti javaslatokat figyelembe véve felülvizsgálta októberben elfogadott álláspontját, és több kérdésben engedményeket tett a megegyezés érdekében. A kompromisszumot a legnagyobb meglepetésünkre elutasította a második tárgyalási nap végére az EP, és még az addig képviselt álláspontjánál is keményebb javaslatot tett az asztalra. Fontos megemlítenem, hogy az uniós döntéshozatalnak ebben a szakaszában a 27 tagállam miniszterének a korábban már elfogadott, közös álláspontjáról meg kell egyeznie az Európai Parlamenttel is. A találkozón az Európai Bizottságnak elvileg közvetítő szerepet kellett volna betöltenie.

A bizottsági delegációt vezető Frans Timmermans zöldmegállapodásért felelős alelnök ehelyett a mezőgazdasági termelést erősen korlátozó brüsszeli javaslatok érvényesítésére törekedett, a parlamenten keresztül gyakorolva nyomást a nemzetekre.

– Timmermans nyomásgyakorlása juttatta holtpontra a tárgyalást?

– Igen, Brüsszel magatartása miatt tovább késik a megállapodás. A parlament munkaanyagában több olyan timmermansi javaslat is megjelent, amelyet a tagállamok már korábban elutasítottak és mindeddig a parlamenti álláspontban sem szerepeltek. Ezért a kompromisszum helyett a legtöbb energiát arra kellett fordítanunk, hogy egyáltalán megvédjük az októberi tanácsi megállapodás legfontosabb eredményeit.

– Hogyan reagáltak erre a kellemetlen meglepetésre a miniszterek?

– Mind a 27 tagország egyhangúan elutasította az EP diktátumát és a testület csúcstalálkozón tanúsított hozzáállását. Nemcsak nekünk, de a parlamenti frakciókon belül is meglepetést okozott az egy nap alatt bekövetkező éles parlamenti fordulat. A miniszterek ülését pedig többször is meg kellett szakítani. Egyhangúlag elutasítottuk a parlament hozzáállását.

– A parlament delegációvezetője az ülés után a minisztereket okolta a kudarcért. Mi okozza a tanács és a parlament közötti feszültséget?

– Még egyszer kiemelném, példátlan, ami a tárgyalásokon történt.

Pártállástól függetlenül mind a 27-en felháborítónak tartjuk, hogy a parlament túlterjeszkedve hatáskörén ránk erőltesse a gazdák érdekeivel ellentétes akaratát. A tagállamok ezzel erőt demonstráltak.

Június végén Luxemburgban ismét megpróbálunk megegyezni, bízom benne, hogy ez végre sikerül.

– Mik a szakmai kifogások? Mondana néhány példát?

– A legnagyobb vita a KAP környezet- és klímavédelmi szabályaival kapcsolatos. Egyértelmű, hogy az új agrárpolitikának és a gazdáknak hozzá kell járulniuk a teremtett világunk megőrzéséhez és védelméhez, de meg kell találni az egyensúlyt a versenyképességi és végrehajtási szempontok között. Az EP javaslata egyértelműen vesztes pályára állítaná Európa termelőit az olcsóbb globális termeléssel szemben, betarthatatlan követelményekkel. A parlament például teljesen érthetetlen okból ragaszkodik a területek egy részének parlagon tartásához, miközben másodvetést vagy lucernát sem termeszthetnének a gazdák, vagy méhlegelőként sem lehetne hasznosítani a földet. Ezek a területek így jobb híján elgyomosodnának, a gyomirtóhasználat pedig elkerülhetetlenné válna.

– A botrányt követően mi várható az újabb, június végére tervezett csúcson?

– Folytatódik a vita arról, hogy a tagállamoknak mekkora forrást kell fordítaniuk az új zöldintézkedésre, az úgynevezett agroökológiai alapprogramra. Mi a közvetlen támogatások húsz százalékát, az EP harminc százalékát javasolja elkülöníteni. A tanáccsal ellentétben a parlament nem volt hajlandó elmozdulni álláspontjáról, miközben a KAP forrásainak összességé­ben negyven százalékát eleve környezeti és klímavédelmi intézkedésekre fordítjuk. A parlamenti javaslattal tovább csökkenne a hagyományos területalapú támogatások összege, vagyis felborulna a versenyképesség és a klímaváltozás kezelése közötti arány. Szintén vita tárgya az érzékeny ágazatok, például az állattartók vagy a zöldség-gyümölcs termesztők támogatása. A tagállamok megtartanák a termeléshez kötött támogatások jelenlegi mértékét, míg az EP csökkentené. Szintén elutasítják a kistermelők nagyobb támogatását. Mi azt javasoltuk, hogy a kistermelők tíz hektár alatt arányaiban nagyobb támogatásban részesüljenek. A parlament azt is hangoztatja, mindenkinek vállalásokat kell tennie, így csak az öt hektárnál kisebb területtel rendelkezők mentesülnének több, új előírás alól.

Nagy István: A romantikusan ábrázolt, kapirgáló tyúkokkal nem lehet fenntartani az élelmiszer-ellátást
Fotó: Havran Zoltán

– Az EP javaslatai hogyan érintenék a fogyasztókat?

– Jelentősen, akár háromszorosára drágulna az unióban előállított élelmiszerek többsége. Piacvédelem híján az európai állampolgárok jelentős része a zöldambíciókkal szögesen ellentétes előállítási körülmények között termelt, harmadik országból érkező importra lennének rászorítva. Ezt az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma is kiemelte az európai bizottsági javaslatról készített elemzésében. Ezért is fontos, hogy a tagállamok agrárminiszterei határozottan léptek fel, letörve a Timmermans-féle terveket.

– Brüsszel népszerűségének árát tehát a gazdák fizetnék meg?

– Mindannyiunknak sokba kerül. Egyszersmind meg kell érteni, hogy a romantikusan ábrázolt, boldogan kapirgáló tyúkokkal és a minden negyedik hektárra vizionált ökológiai termeléssel nem lehet fenntartani az uniós élelmiszer-ellátást. Az európaiak leszoktak a háztáji állattartásról. Az emberek a falvakból is egyre inkább a közeli városokba járnak vásárolni, ezen pedig nem kívánnak változtatni. A túlzó szabályok sok esetben feleslegesek, de leginkább károsak, mert az olyan alapvető élelmiszerek drágulnának akár három-négyszeresükre, mint a tojás, amely a világon a legolcsóbb és legegészségesebb fehérjeforrás, alapvető eleme a szegényebb rétegek tápanyagellátásának. Timmermans – vélhetően – ezt a jóval magasabb árat is meg tudná fizetni. A legtöbben ugyanakkor – ahogy említettem – a kockázatos, környezetszennyező módszerekkel előállított, távolról idehozott importra kényszerülnének. Az is gondot okoz, hogy a civil zöldszervezetek hangja jóval nagyobb, mint a hagyományos állattartást bemutatni hivatott kezdeményezéseké.

– Emmanuel Macron francia államfő nemrég kijelentette, csak azokat az élelmiszereket kellene beengedni az unióba, amelyek előállítása megfelel az európai elvárásoknak. Ilyen piacvédelmi intézkedéseket sem tartalmaz az uniós javaslat?

– Szó sincs piacvédelemről. Teljes mértékben egyetértek a francia államfővel, küzdünk érte, de sajnos ez nem prioritása Brüsszelnek.

– Miért?

– Itt érhető tetten az uniós szervek képmutatása.

Miközben az európai gazdáknak szigorú és költséges termelést kellene folytatniuk a zöldcélok érdekében, a határokon kívül ezeket a célokat már nem tartja fontosnak Brüsszel.

Jó példa erre, hogy a tervek között szerepel a ketreces állattartás teljes uniós betiltása. Eközben Ukrajnában az EU támogatásával épül a térség egyik legnagyobb tojástermelő üzeme, ketreces technológiával. Felfoghatatlan, hogy az európai termelők ellehetetlenítése, így az import növekedése hogyan illeszthető a klímavédelmi célokhoz. A Marokkóból származó, az EU-ba importált zöldség termesztési körülményeiről csak annyit tudunk, hogy jóval kevésbé szigorúak az ottani elvárások, mint Európában.

A napnál is világosabb, hogy a vegyszerekkel kezelt importáru sokkal nagyobb környezetterhelést és élelmiszer-biztonsági kockázatot rejt, így az uniós ambíciók a szakmaiatlanság mellett meglehetősen képmutatók is.

– A magyar képviselők, beleértve Dobrev Klárát, aki az EP alelnöke is egyben, hogyan foglalnak állást?

– Támogatják az uniós javaslatokat, leginkább sodródnak a pártcsaládjuk nézetével azonosulva. A magyar ellenzéknek a magyar kormány iránt érzett gyűlölete mindent felülír. Leghőbb vágyuk, hogy elégedetlenség legyen hazánkban, és a magyar kormány akár már a választások előtt megbukjon. Azzal ugyanakkor nem számolnak, hogy hatalomra kerülésük esetén egyből szembesülnének a valósággal és a felelőtlen kampányígéreteik következményével. Sem a gazdákat, sem a választókat nem lehet becsapni a hamis ígéretekkel.

– Mit várhatnak a magyar gazdák a hazai ellenzéktől, ha számukra kedvezően alakul a 2022-es választás?

– Jó kérdés. Kizártnak tartom, hogy a korábban radikális Jobbik vagy a Karácsony Gergely mozgalmához csatlakozó Ángyán József kiegyezne a Gyurcsány-párt nyíltan GMO-párti és a nagyüzemek térnyerését kívánatosnak nyilvánító politikájával.

– Egyelőre nem látszik, hogy az ellenzék keresné a kapcsolatot a gazdatársadalommal, ugyanakkor azt állítják, a támogatások nyolcvan százalékához csak egy szűk réteg fér hozzá.

– Ezzel az állítással szándékosan összemossák a területalapú támogatásokat és a beruházási célokat szolgáló vidékfejlesztési forrásokat, megtévesztve az embereket. Magyarország alkalmazza a tagállamok közül a legszigorúbb támogatásmegvonást a nagygazdaságoktól. Nem jár területalapú támogatás 1200 hektáros birtokméret felett. A jelentős összegű beruházási támogatásokra pedig azok az állattartók és az élelmiszer-előállításban, az önellátásban meghatározó üzemek pályáznak, amelyek komoly beruházásokat indítanak, minden állami egy forinthoz hozzáteszik a saját egy-két forintjukat. Az ő támogatásuk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hazánk jó minőségű feldolgozott élelmiszerrel lássa el a lakosságot. Ez nem érdeke Nyugat-Európának. A nyugati befektetők a rendszerváltás után privatizált, majd bezárt feldolgozóüzemek következményeként az alapanyag-előállításra kényszerítették a magyar gazdákat. Ez a berendezkedés káros, mert kevésbé jövedelmező, keveseknek ad munkát, ezzel felgyorsítja a vidéki területek elnéptelenedését. Ez nem lehet alternatíva, főleg úgy, hogy a magyar agrá­rium és élelmiszeripar egy történelmi lehetőség kapujában áll, végre felzárkózhat a nyugat-európai versenytársakhoz.

– Ez miben nyilvánul meg?

– Korábban nem látott forrásból fejlődhet a következő években a vidék, az uniós forrásokhoz a kormány a legnagyobb mértékű, nyolcvanszázalékos nemzeti társfinanszírozást adja, már most sok száz milliárd forint keretösszegű beruházási pályázatokat írunk ki. A történelmi összegből megújul, látványos fejlődésnek indul a vidék. Célunk emellett továbbra is a kistermelők pozícióinak javítása, ösztönzése, a helyi termékek hozzáférhetőségének javítása, a rövid ellátási láncok működése. Ezért is döntöttünk a közelmúltban a helyi termékek arányának jelentős növeléséről a közétkeztetésben, és ezért utasítjuk el a lisztkukacot és más rovarfajok megjelenését az élelmiszerek között. Az ellenzék az összeg megvonásával megkötné az agráriumot és a már említett történelmi lehetőségtől fosztaná meg a magyar vidéket.