A LÉNYEG, RÖVIDEN
– Az a jó adóvita, amely arra világít rá, miként tudjuk a nullaszázalékos személyi jövedelemadót megközelíteni minél gyorsabban.
– Az állam mindenki számára teremtse meg az esélyegyenlőséget a munkához jutáshoz, a hazai munkavállaláshoz.
– Az ember annyira értékes, hogy egyáltalán nem kellene adóztatni, azaz büntetni azért, mert dolgozik.
– Nagyon fontos, hogy az állam lássa ebben a szerepét, és ne akadályozza az embereket.
– Többek között a kultúra az, ami miatt jó Magyarországon élni, illetve jó európainak lenni.
– Fontos, hogy a legfőbb ellenőrző intézmények relevánsak, hitelesek és rugalmasak legyenek, az aktuális eseményekre pedig valós időben, vagyis gyorsan reagáljanak.
– Közeledünk a választásokhoz, így egyre több szó esik az adóügyekről. Varga Mihály éppen a Magyar Nemzet hasábjain jelentette be, hogy újabb adócsökkentést készít elő a kormány, a baloldal viszont – például – a társadalmi igazságosság hangsúlyozása mellett visszaállítaná a többkulcsos személyi jövedelemadót. Ön mint a gazdaság folyamatait rendszeresen vizsgáló Állami Számvevőszék (ÁSZ) vezetője, mit gondol, milyen irányba kellene haladnia a magyar közteherviselésnek?
– Először is tisztázni kell a kiindulópontot.
Nagyon fontos, hogy mindenki érdekelt legyen abban, hogy aki Magyarországon akar dolgozni, az ezt meg is tehesse. Ehhez az kell, hogy az állam mindenki számára megteremtse az esélyegyenlőséget a munkához jutáshoz, a hazai munkavállaláshoz.
Néhány évvel ezelőtt még komoly akadályokkal kellett ez ügyben szembenéznünk. A munkaadók nagyon magasnak érezték a közterheket, a munkavállalók pedig borítékban kérték a pénzüket, mert akkor nem kellett járulékot, adót fizetniük.
Átláthatatlan, feketéző gazdaság alakult ki, amelyben mindenki csak úgy tett, mintha betartaná a szabályokat. Ennek pedig nem csupán a családok életére és a vállalkozók tevékenységére volt nagy hatása, de a magyar gazdaság teljesítményét sem lehetett már reálisan kimutatni. Később a helyzet megváltozott.
Annak érdekében, hogy a munkaerőpiaci kereslet-kínálat ne boruljon fel, az állam és a vállalkozók 2016-ban megegyeztek, és egy többéves bérmegállapodás alapján járulékcsökkentés indult el. Ennek jelenleg az utolsó événél tartunk: 2017-ben 27 százalék volt az úgynevezett szociális hozzájárulási adó mértéke, az elvonás jelenleg 15,5 százalék.
– Ez az az adó, amit a cégek fizetnek be alkalmazottaik után. De a munkavállalók is lerónak közterhet: 15 százalék szja-t és 18,5 százalék társadalombiztosítási járulékot.
– Valóban, de közelítsük meg a dolgot máshonnan. A bérterheknek két nagy része van: az egyik a társadalombiztosításhoz befolyó közterhek köre, ez adja a fedezetet a nyugdíjhoz, a szolidaritás költségeihez, betegség esetén a gyógyításhoz, illetve a segélyekhez. Óriási európai vívmány, hogy száz év alatt felépült egy kollektív szolidaritási alap hazánkban is. Ez – úgy gondolom – nem terhe a bérnek, sőt az egészség, a nyugdíj, az árvaellátás, illetve a betegség miatt járó jövedelemkiegészítés sok évtizedes értékek, amiket meg kell tartani.
Akkor, amikor a kormányzat csökkentette az ilyen céges befizetés, a szociális hozzájárulási adó mértékét, és mégsem jutott kevesebb pénzhez, talán – mondhatjuk úgy – a világ csodája történt meg, hiszen nem csupán legalizálódtak, de emelkedtek is a bérek, miközben a magyar gazdaság nem bővült ilyen arányban.
Ez úgy történhetett, hogy a hozzáadott érték összességében nem nőtt ugyan, de a bérekben jelentős emelkedés történt, így az állam több személyi jövedelemadóhoz és többletjárulékhoz jutott úgy is, hogy csökkentek az elvonási kulcsok.
Ezzel együtt pedig a korábbi mintegy 25 százalékos feketegazdaság Európa egyik legalacsonyabb sávjába húzódott le, hat-hét százalékra.