Az elmúlt időszakban nem unatkoztak a befektetők: a tőzsdék komoly mozgásokat produkáltak, egyes részvények esetében pedig egész szélsőséges mozgások is lezajlottak, többnyire lefelé. Ennek azonban megvolt az oka: a járvány alatt elsősorban a gazdaság megsegítésére a piacra bocsátott jegybanki pénzek fűtötték a piacokat, egyes részvényekben mánia zajlott, irreális árak alakultak ki, ezek a lufik azonban mostanra leeresztettek.
A szakadatlan emelkedés az indexek esetében nagyjából tavaly év végégig zajlott, a mániarészvények árfolyama már korábban tetőzött. Ez nem véletlen: az infláció már egy éve erősödésnek indult, a nagy jegybankok részéről várható volt a monetáris szigorítás, a legfontosabb szereplő, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed végül tavaly ősszel kezdte meg eszközvásárlási programjának kivezetését, és ezt pár hónapja be is fejezte, majd elkezdődhetett a kamatemelési ciklus.
Az szinte törvényszerű, az amerikai tőzsdeindexek
a fedezetlen jegybanki pénzkibocsátás kezdődő mérséklésekor tetőztek, hisz ez a jelentős összeg, addig havi 120 milliárd dollár nem kis hányada részvényekbe vándorolt.
Amikor a pénz apadni kezdett, csökkenni kezdett a vételi erő, és ami ennél is fontosabb: a nagy piaci szereplők, befektetési alapok pontosan tisztában voltak a jelenséggel, ezért még magas árakon igyekeztek realizálni a felgyűlt árfolyamnyereséget. Ezzel azonban törvényszerűen meg is indították az erős lejtmenetet, ami nagy kilengésekkel az idei első fél év nagy részét jellemezte.
Május végére, június elejére már a komolyabb amerikai indexek is több mint 20 százalékot veszítettek értékükből, ezt tekintik a piaci résztvevők a medvepiac, avagy az eső trend határának. Amikor azonban a legfontosabb index, az S&P 500 alulmúlta, a főbb európai indexek pedig elérték ezt az értéket június folyamán, erős vétel jelent meg, amely a múlt hét második felében
visszaemelte az indexeket a kritikus érték fölé, elhárítva egyelőre a medvepiac rémét.
A fél év végén gyakran előfordul, hogy lehetőségeikhez képest vásárolnak az alapok, hogy kissé felhajtsák az árakat, ezzel javuljon féléves teljesítményük. Ezt kiegészíti az a hatás is, hogy az indexkövető alapoknak a fél év végére á kell súlyozniuk portfólióikat abban az arányban, ahogy az indexekben az egyes részvények súlya megváltozott. Most ráadásul fontosnak is tarthatják, hogy ne a bűvös 20 százalék alatti szinten zárjanak a fontos indexek, hisz ez az új fél év elején eladási hullámot generálhatna.
Ami a második fél évet illeti: a piacoknak szembe kell nézni azzal a hatással, hogy most már az Európai Központi Bank (EKB) is befejezte eszközvásárlási programjait, legfeljebb kismértékben éleszti újjá, hogy segítsen az olasz és görög állampapírhozamok leszorításában. Eközben a Fed megkezdi az eszközvásárlási programok során a piacra bocsátott pénz visszavonását (mennyiségi szigorítás), ez pedig óhatatlanul tőzsdei eladásokat is generálhat. Lehet persze, hogy a nagy résztvevők már kitáraztak, és most már visszaveszik a jóval olcsóbb papírokat, de ha úgy gondolják, hogy elhúzódhat az infláció ellen harc, a kivárás mellett dönthetnek, ami már meghozhatja ténylegesen is a medvepiacot:
ez lesz a második fél év legdöntőbb piaci kérdéseinek egyike.
Végül megemlítünk néhány korábbi sztárrészvényt, amely szinte teljes értékét elvesztette: ilyen a Robinhood brókercég, amely először vezette be a jutalék nélküli kereskedést, és a befektetők nagyon felkapták tavaly, azóta azonban értékének 90 százalékát elvesztette. Ilyen még a Nikola, amely egy csalásra építve akarta elhitetni, hogy a Teslához hasonló autógyártó lehet (92 százalékos zuhanás), vagy a Coinbase kriptodeviza tőzsde, amely a bitcoin és társai árfolyamának összeomlásával értéktelenedett el, 85 százalékot veszítve legmagasabb árából.
Borítókép: metróállomás lejárata a tőzsdéről elhíresült Wall Streeten (Fotó: Spencer Platt Getty Images via AFP)
