– Javában zajlik az uniós intézmények vezető pozícióiért vívott székfoglalós játék. A folyamatokat szemlélve azonban könnyen az az érzésünk támadhat, hogy a kiválasztás során az európai politikai elitet teljesen hidegen hagyja a jelöltek alkalmassága – hívta fel a figyelmet a fejleményekre Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője jelezte: így például energiaügyi biztosnak Brüsszel azt a Teresa Riberát javasolja, aki karrierjét jelentős részben az atomenergia elleni hergelésre építette. Ribera a spanyol nukleáris leszerelési program megkerülhetetlen alakja, aki évek óta az európai kivezetés mellett kampányol és 2022-ben az energiaválság közepén amellett érvelt, hogy nem szabad új atom- és gázerőművekbe fektetni.
– Ez az egész csak azért probléma, mert az Európai Unió leendő energiaügyi biztosának az egyik fő feladata az lenne, hogy olyan nukleáris törvényt hozzon tető alá, ami megteremti a kereteit a következő évek nagyszabású erőműfejlesztéseinek – magyarázta a szakértő.
Hortay Olivér emlékeztetett: az energiaválság rámutatott, hogy a közösségnek új hagyományos kapacitásokra van szüksége, ami a közvéleményt – és ezen keresztül számos korábban kritikus tagállam kormányát is – a technológiák mellé állította. Ezek az országok a jövőben nagy arányban szeretnék növelni hagyományos kapacitásaikat és az új brüsszeli vezetésnek ebben kellene közreműködnie. – Márpedig az a jelölt, aki teljes karrierjét az ellenkezőjére tette föl, aligha tekinthető alkalmasnak a feladatra – hangsúlyozta a Századvég üzletágvezetője.
A fent említett egyik korábban kritikus tagállam Svédország, amely most atomenergia-pártivá vált. A svéd kormány nagyszabású finanszírozási programot indít és a következő évtizedben kettő, majd újabb tíz nukleáris reaktort épít. Hortay Olivér emlékeztetett arra, hogy Svédországban 1980-ban népszavazást írtak ki a meglévő blokkok kivezetéséről. A közvélemény-kutatási adatok alapján a lakosság harmada még tíz éve is elutasította a technológiát, a támogatók aránya pedig mindössze 18 százalék volt. Az energiaválság azonban pragmatikus fordulatot idézett elő. Mára az ellenzők aránya 12 százalékra csökkent, a támogatóké pedig megközelítette a népesség felét.
– Nincs mese: az ilyen léptékű változásra a politikai elitnek is reagálnia kell, így az atomenergia-párti tábor újabb taggal bővült. Ez jó hír, mert megint egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy Európa egyszer s mindenkorra maga mögött hagyhassa ideológiavezérelt törekvéseit és energiapolitikáját észszerű alapokra helyezhesse – mondta.
Egy másik korábban kritikus tagállam Olaszország volt, amely 35 éve vezette ki a technológiát, de most Giorgia Meloni miniszterelnök új programot indít. A jobboldali kormány kis moduláris reaktorokat tervez telepíteni, amelyek tíz éven belül üzembe állnának. A cél, hogy Olaszország a jövőben fokozatosan növelje a nukleáris energia részarányát energiamixében, és ezzel a károsanyag-kibocsátások növelése nélkül javítsa ellátásbiztonságát. Hortay Olivér szerint a fordulat szimbolikus.
A 80-as évektől ugyanis a radikális zöldmozgalmak Olaszországban éppen olyan hatékonyan hangolták a közvéleményt a technológia ellen, mint Németországban.
Aztán a volt kancellárhoz, Angela Merkelhez hasonlóan Silvio Berlusconi akkori miniszterelnöknek is beletört a bicskája abba, hogy a vitát észszerű irányba terelje.
– Az energiaválság azonban rámutatott, hogy Olaszországnak szüksége van olcsó és megbízható kapacitásokra. A közvélemény elfogadóbbá vált, és Meloninak lehetősége nyílt arra, hogy a radikális zöldek okozta romokból új, pragmatikus energiapolitikát építsen – emelte ki a szakértő. Az atomenergia-párti tábor tehát újabb fontos taggal bővült, ami Hortay szerint jó hír, azonban ahhoz, hogy az észszerűség teljesen az ideológia fölé kerekedhessen, Németország fordulatára is szükség lesz. A kutatások szerint a német polgárok többsége az olaszokhoz hasonlóan már felismerte ezt, úgyhogy már csak a politikai elitre kell várni.
