Megszólalt a professzor: A 13. és a 14. havi nyugdíjak esetleges megnyirbálása igazságtalan, és súlyos morális kockázatot hordoz

Lentner Csaba szerint aki évtizedeken át keményen dolgozott és fizette a járulékokat, joggal érzi igazságtalannak, ha egy alig dolgozó vagy feketéző személy ugyanakkora vagy hasonló nyugdíjat kap.

Nyugdíjasok egy nagyáruházban. Kinek mennyi marad majd a zsebében? Fotó: Zoltán Vémi

A tervbe vett intézkedéseket a politikai küzdelmektől ellépve, szakmai megközelítés alapján, hét pont mentén elemezte a Magyar Nemzet kérdésére Lentner Csaba közgazdász.

Lentner Csaba egy márciusi folyóiratbemutatón. A professzor most a Magyar Nemzetnek fejtette ki véleményét. Fotó: Mirkó István

1. Mi a kiindulópont?

A kérdés nagyon összetett, ezért több szempontból is indokolt vizsgálni – ezzel kezdte a professzor, aki szerint az egyre emelkedő megélhetési költségek miatt a 120 ezer forintos szint elérése ma már nem a luxusról, hanem a fizikai túlélésről szól. Ennek kapcsán felidézte, hogy a Központi Statisztikai Hivatal friss adatai szerint Magyarországon összesen 242 ezer ember kap 120 ezer forintnál kisebb nyugdíjat vagy egyéb rendszeres ellátást. Ez az ilyen ellátást kapók 11 százaléka. A professzor szükségesnek tartja a korrekciót, mert a minimálnyugdíj 28 500 forintos összege rendkívül hosszú ideje változatlan, így a kiigazítás elkerülhetetlen.

Ám szerinte ezt úgy kell megtenni, hogy a határ felett lévő kategóriákat is arányosan korrigálják, sávos emeléssel, megőrizve a különbségeket.

Tehát a betervezett minimálnyugdíj-emelés csak kezdeti lépés lehet, nyilván a most 120 ezer forint feletti nyugdíjakat is növelni kell, mert a magyar nyugdíjak versenyképessége uniós összevetésben – a számtalan erőfeszítés ellenére – máig meglehetősen kedvezőtlen.

2. Mi a feladata a nyugdíjrendszernek?

– Konzervatív szempontból az emberi méltóság védelme és a mélyszegénység felszámolása fontos érték, a jó nyugdíjrendszernek azonban nem csak erre kell koncentrálnia – folytatta Lentner Csaba.

A nyugdíjas társadalom 89 százalékára is gondolni kell, akiknek jelenleg magasabb a nyugdíja 120 ezer forintnál.

A többség számára a nyugdíjrendszer alapértékei a teljesítményelv, az öngondoskodás, a jogbiztonság, mindezek a költségvetési fegyelem betartása mellett.

Úgy vélte, egy konzervatív értékrendű választó számára a minimálnyugdíj drasztikus emelése komoly igazságossági és gazdasági aggályokat vet fel, főleg, ha ezt további sávos nyugdíjkorrekció nem követi.

3. Mit értünk igazságosság alatt a nyugdíjrendszer kapcsán?

A professzor úgy véli, a társadalom jelentős része érzékeny az igazságosságra és a teljesítmény arányos elismerésre. Ha egy ilyen reformot rosszul hajtanak végre, az pont a legstabilabb, keményen dolgozó kisnyugdíjas-réteget fordíthatja szembe a nyugdíjreformot végrehajtókkal.

Aki eddig 121 ezer forintot kapott – valószínűleg lényegesen hosszabb munkaviszony vagy magasabb hivatalos bér után, mint aki a 120 ezres minimumot fogja majd kapni –, az mélyen igazságtalannak érezheti, hogy a semmiből mellé emelik azt, aki nem teljesített hozzá hasonlóan.

Lentner Csaba szerint nem szabad letagadni vagy elbagatellizálni a várható veszélyeket. – Bármilyen, de főleg a konzervatív szavazóközönség számára a morális igazságosság alapköve, hogy a potyautasokat vagy a szándékosan kevesebb közterhet fizetőket a rendszer ne jutalmazza a tisztességes adófizetők rovására – fogalmazott, ezért mindenképpen javasolható egy jogosultsági szűrő érvényesítése.

A jogszabályi nyugdíjminimum megemelése nem jelentheti azt, hogy azt mindenki megkapja.

Az öregségi teljes nyugdíjhoz a törvény szerint továbbra is legalább 20 év igazolt szolgálati idő szükséges.

4. Potyautasok. Potyautasok?

A közgazdász a katásokkal kezdte, akik szerinte speciális helyzetben vannak. Ők a korábbi törvények adta legális keretek között adóztak, és alacsony nyugdíjuk abból fakad, hogy a fix adójuk miatt rendkívül alacsony járulékalapot határoztak meg a számukra. – Az államnak felelőssége van abban, hogy hosszú ideig fenntartott egy olyan legális rendszert, amelyről előre tudható volt, hogy idős korban szegénységbe taszítja a benne résztvevőket – fogalmazott a közgazdász.

Ezután az anyákra utalt, akik gyermeknevelés miatt estek ki a munkaerőpiacról, és azokra is, akik beteg családtagjaikat gondozták.

Az önhibáján kívül nagyobb jövedelmű munkát vállalni nem képes réteg mellett azonban ne feledkezzünk meg a feketén dolgozó, vagy a személyi jövedelemadót hírből sem ismerő vállalkozókról, szellemi szabadfoglalkozásúakról sem

– fogalmazott, majd azzal folytatta: az egyenlősdi szempont nem lehet általános a nyugdíjrendszer átalakításánál. Ki kell mondani, hogy a nyugdíj nem szociális segély, hanem elhalasztott jövedelem.

Aki évtizedeken át keményen dolgozott és fizette a járulékokat, joggal érzi igazságtalannak, ha egy alig dolgozó vagy feketéző személy ugyanannyi vagy hasonló összeget kap.

5. Nyugdíj helyett segély?

Hogy mi a megoldás, annak kapcsán Lentner Csaba előbb arról beszélt: szét kell választani a nyugdíjrendszert és a szociális ellátórendszert. – A konzervatív megközelítés szerint a legszegényebb idősek megsegítése állami feladat, de ezt alapvetően nem a biztosítási alapú nyugdíjrendszeren belül, hanem célzott szociális támogatásokkal, például időskorúak járadékával kellene megoldani, hogy ne torzuljon a járulékfizetési kedv. A mostani nyugdíjminimum-rendezést így csak kezdeti lépésnek tekintem – mondta a professzor.

6. Minek kellene következnie?

Szerinte ugyanis szinte törvényszerűen súlyos társadalmi feszültségek keletkeznének, ha kizárólag a legalsó szintet emelnék csak meg a nyugdíjat, és elfeledkeznek a közvetlenül feljebb elhelyezkedő rétegekről.

– Jelenleg több mint kétmillió ember kap 120 ezer forint feletti nyugdíjat, az ő nyugdíjrendezésükről is gondoskodni kell előbb-utóbb és főleg differenciáltan. A legélesebb feszültség a 120 ezer és 160 ezer forint közötti sávban élőknél alakulhat majd ki, akik évtizedeken át dolgoztak, és most alig kapnak majd többet azoknál, akiknek nem volt meg a szükséges befizetésük a magasabb nyugdíjjogosultsághoz – magyarázta a professzor.

Így a feladat most szerinte az, hogy ezt a korrekciót úgy hajtsák végre, hogy a tisztességesen adózó, keményen dolgozó középosztály ne érezze magát becsapva.

Erre racionális technikai megoldásnak nevezte a sávos, csúsztatott emelést. (A kormányzati közlések szerint lényegében ebben gondolkodik a kormány is – a szerk.)

Ezzel a professzor szerint megmarad a tisztes távolság és az arányosság a teljesítmények között. Hozzátette: a korrigált emelési-rendszer kialakításához is kellő körültekintés kell, ellenkező esetben hatalmas igazságtalanság keletkezne és joggal lázadna fel a magyar középosztály.

Nem lehet azzal büntetni, hogy a becsületesen, legálisan dolgozók alig kapjanak többet a minimumot kapóknál, miközben ők évtizedekig fizették a járulékokat

– mondta a közgazdász.

7. Elvehető-e a 13. havi nyugdíj?

A professzor véleményét kikértük arról az eshetőségről is, ha a magasabb nyugdíjúaknál adott esetben megkurtítanák a 13. és a 14. havi nyugdíjat. – Ez a szerzett jogok és a teljesítményarányosság felbomlását jelentené – kezdte a válaszát a professzor.

A 13. és a 14. havi nyugdíjak esetleges megnyirbálása vagy felső szintjének meghúzása a magasabb nyugdíjúaknál elvi szinten igazságtalan, és súlyos morális kockázatot hordoz.

Mint mondta, a vitában megjelenik egy államháztartási, fiskális konzervatív ellenérv is. – De a 13. és a 14. havi nyugdíjak kifizetése a költségvetés teherbíró képességéhez igazodott, vagyis, elbírta ezeket a költségvetés, az állam anyagi helyzete pedig mit sem változott – mutatott rá Lentner Csaba. – Sőt – folytatta –, ha az állam utólag korlátozná a nyugdíjasoknak járó 13. vagy 14. havi juttatást, azzal nyugellátás helyett szociális segéllyé silányítaná a rendszert.

Ez azt az üzenetet küldené a mai aktív, sokat kereső és sokat adózó munkavállalóknak, hogy az állam be fogja őket csapni, ami gyengíti a hosszú távú adómorált.

A professzor bízik abban, hogy a jelenlegi kormányerő kitart választási ígérete mellett, hiszen 13. havi nyugdíjak megtartását hangoztatta a kampányban. S azt is, hogy a nyugdíjas SZÉP-kártya juttatással a havi 250 ezer forint alatti nyugdíjasoknak évi 200 ezer, a 250 és 500 ezer közötti kapóknak 100 ezer forintot adnának, míg a félmillió forint feletti nyugdíjjal rendelkezők ebből a jóléti juttatásból kimaradnának. Utóbbi talán még el is fogadható a közgazdász szerint a jelenlegi helyzetben, de a csak a minimálnyugdíj emelésére koncentráló reformjavaslat már problémákat vetne fel.