Teljesen átrajzolta a képet a paksi termelés kiesése

Nem mindegy, hogyan értelmezzük az arányokat a villamosenergia-rendszerben.

Nagy volt a kapkodás, hogy megmentsék a paksi atomerőmű termelését Fotó: Mártonfai Dénes

A napenergia csalóka aránynövekedése

A napenergia részaránya a hazai termelési mixen belül 36 százalékról 51 százalékra emelkedett, vagyis a vizsgált héten már a hazai termelés több mint felét adta. Ez a szám önmagában félrevezető lehet: a napenergia abszolút termelése csak 6 százalékkal nőtt, és 81,1 MW-os többlete a kieső 1132,2 MW-nyi atomerőművi termelésnek alig 7 százalékát ellensúlyozta.

A magasabb arány jelentős részben abból adódott, hogy a teljes hazai termelési kínálat 945,5 MW-tal kisebbre zsugorodott.

Hasonló nevezőhatás látszik a földgáznál is: a gázerőművek átlagos termelése 584,5 MW-ról 575,5 MW-ra, tehát mindössze 9 MW-tal csökkent, miközben részarányuk a mixen belül 15-ről 20 százalékra nőtt.

Mi lesz télen?

Hozzátehetjük: nyáron a magyarázat kézenfekvő, hiszen a hosszan tartó hőség és a csapadékhiány nyomta le a Duna vízszintjét, ami közvetlenül korlátozza az erőmű hűtővízkivételét. Télen a hőség mint tényező nyilvánvalóan kiesik, a Duna vízhozama azonban ekkor is visszaeshet – tartós fagyok idején, amikor a vízgyűjtő területen befagy a csapadék, és nem folyik le rendszeresen víz a folyóba. Kérdés, hogy egy ilyen téli vízhiány mekkora eséllyel érné el azt a mértéket, amely idén nyáron a paksi teljesítménycsökkenéshez vezetett – ez a nyári adatsorból önmagában nem válaszolható meg.

Az új blokkok tétje

A most mért 1132,2 MW-os kiesés jól mutatja, mekkora rendszerszintű kockázatot hordoz, ha a teljes hazai atomkapacitás egyetlen telephelyre, és részben egyetlen folyó vízhozamára koncentrálódik. A Paks II keretében épülő új blokkok pontosan ezt a kitettséget hivatottak csökkenteni: nagyobb összkapacitás mellett egy hasonló nagyságú teljesítménykiesés a rendszer egészéhez képest arányaiban kisebb terhet jelentene, és a rendszer kevésbé válna kiszolgáltatottá egyetlen erőmű pillanatnyi állapotának. A mostani adatsor éppen ezért nem csupán egy száraz nyár lenyomata, hanem érv amellett, hogy az atomkapacitás bővítése rendszerszintű biztonsági kérdés is, nem csupán termelési.