Égés nélkül is lehet meleget termelni, csak kell hozzá komposztkazán

Mit kezdhetünk a háztáji szerves hulladékainkkal és a mezőgazdasági melléktermékeinkkel? A válasz egyszerű: készítsünk komposztot és akár a fűtésköltségeinken is csökkenthetünk.

Szegeden egyre többen kísérleteznek az újszerű eljárással. Szászi Balázs az idén már öt kazánt épített meg. Padlófűtést működtetnek vele, sőt egy szegedi belvárosi irodaház radiátorrendszerét is egy komposztkazán fűti – rásegítő jelleggel. A szegedi Kakuk család, akik Magyarország első komposztkazánját építették, már évek óta ezzel a módszerrel fűtik fel családi házukat. Történetük úgy kezdődött, hogy egy útban lévő nyárfát kivágtak az udvarból. Nem gondolkodtak sokat, felaprították és komposztkazánt építettek belőle. Azóta a házukban lévő kőpadlót ezzel a módszerrel fűtik. Persze könnyű nekik, kertészek. A kertészetükből származó mezőgazdasági hulladékból komposztot csinálnak, ebből fűtenek, majd a komposztot visszajuttatják a kertbe, ezzel növelve a hozamokat.

Legalábbis az általunk megkérdezettek mind ezt ajánlották. Főleg azért, mert nincsenek pontos adatok arról, hogy mekkora teret milyen összetételű masszával fűthetünk fel. A rendszerrel kapcsolatos túl magas elvárások pedig csalódásokat okozhatnak, csakis vállalkozó szelleműeknek ajánlott. A technológia egyelőre nem alkalmas arra, hogy teljesen kiváltsa a hagyományos fűtési módszereket. Azonban az már most kijelenthető, hogy falusi emberek számára egy jó kisegítő lehetőség, úgymond rezsicsökkentés lehet. Szászi Balázs elmondása szerint a jelenlegi házi komposztkazánokkal körülbelül 30-40 százalékot lehet spórolni a fűtésköltségeken. Persze ehhez szorgos emberek kellenek, valamint nem árt, ha kertészettel vagy erdővel rendelkezik a próbálkozó. A rendszer ősatyja, a francia Jean Pain is erdész volt. Az 1970-es években tűzvédelmi okokból elkezdte tisztítani az erdő aljnövényzetét. A módszer sikeres lett, hiszen az erdőtüzeket főleg cserjék táplálják. A kitermelt bozótosból pedig használati meleg vizet és biogázt állított elő. Az ő munkái nyomán indult el a magyarországi mozgalom is. De számos külföldi kísérletet is találhatunk a videómegosztó oldalakon.

Egyelőre úgy néz ki, sehogy. Főleg úgy, hogy a kockázati tőkebefektetők nem nagyon kapkodnak olyan projektek után, amelyek kiszámíthatatlanul profitálnak. Márpedig ahhoz, hogy kiszámítható legyen, hivatalos mérések kellenének. Tőgyi Balázs munkái után sok egyetemista elkezdett tanulmányokat írni a rendszer lehetőségeiről. Azonban a szakma még nem érdeklődik a téma iránt, legalábbis komoly egyetemi szakértők tollából még nem jelentek meg tanulmányok. Pedig Balázs állítása szerint maximum 10 millió forintból ki lehetne deríteni, hogy mire képes a rendszer. Az egyetlen egyetemi kutatás most kezdődött el a Szegedi Tudományegyetem közreműködésével. A Mikrobiológiai Tanszék fogja vizsgálni a komposztban található baktériumok és gombák működését. A hosszú távú cél az, hogy olyan komposztmixet kísérletezzenek ki, amely a lehető legnagyobb hőt képes termelni.

Ha kiderül, hogy ezzel a módszerrel kiválthatók a hagyományos fűtéstechnikák, félő, hogy nagyon megnő a komposztkazán alapanyagául szolgáló fatörmelékek iránti kereslet, ami a fakitermelés növekedésével járhat. Középtávon csakis a közösségi gazdálkodás rendszerében lehet elképzelni a módszer elterjedését. Úgy, ha az emberek összegyűjtik a környezetükben található hulladékot, azt fűtésre használják a téli hónapokban, majd tavasszal talajjavítás céljából újra szétosztják a kiskerteknek. A rendszer fejlesztése is közösségi, mindenki megosztja a tapasztalatait, mérési eredményeit. Egerszalókon már köz-, illetve közösségi munkában is gondolkodnak. Az alacsonyabb jövedelmű családokat bevonnák az erdőtisztítási munkálatokba,  így a téli hónapokra lenne a komposztkazánba fűtőanyag, s hozzájárulhatnának a rezsi csökkentéséhez. Tőgyi Balázs szerint ezzel akár a falopások számát is mérsékelni lehetne.