A manipuláció jellemzője, hogy az elkövető a szokásostól eltérő ármozgást vagy forgalmat imitál ügyleteivel, miközben valójában nem változik érdemben értékpapír-állománya. Vagyis nem tényleges befektetési ügyletekről van szó, hanem az adott eszközök mozgatásáról úgy, hogy más résztvevők azt feltételezzék, ténylegesen nagy vevők vagy eladók jelentek meg, és ennek megfelelően hozzanak döntést. Ilyen módszerrel el lehet hitetni a befektetőkkel, hogy a nagyfokú vételi érdeklődés egy kezdődő emelkedő trendet jelent, vagy fordítva, az erős eladói nyomás valami negatívumra utal. Ha az történik, amire a manipulátor számít, akkor ettől tényleg megindulhat az árfolyam a többi résztvevő téves feltételezése alapján, és akkor az illető kihasználhatja a saját maga által generált ármozgást immár tényleges ügyletek megkötésére, profitszerzésre.
Nagy forgalmú eszközök esetében ezt nehéz megvalósítani, hisz ott a „millió akarat” érvényesül, vagyis a befektetők sokasága olyan erős piacot hoz létre, amit ilyen módon érdemben nehéz manipulálni. Kisebb forgalmú instrumentumoknál azonban ez könnyen megvalósítható, és nem véletlen, hogy ezt mindenhol tiltják: ha gyakran zajlana ilyesmi, elveszne a bizalom az adott eszközzel, ez esetben részvénnyel szemben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!