A világháborút kockáztatják a nagyhatalmak

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet legfrissebb jelentése szerint történelmi csúcsra emelkedtek a globális katonai kiadások, miközben a világ egyre távolodik a békés korszak reményétől. Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külpolitikai elemzője szerint a számok egyértelműek: az évek óta tartó fegyverkezési spirál felgyorsult, és a nemzetközi biztonsági rend látványos átalakuláson megy keresztül.

HIMARS rakétarendszer akcióban Forrás: AFP

A külpolitikai elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközi és történelmi tapasztalatok szerint a nagy globális konfliktusokat rendszerint egy ilyen intenzív fegyverkezési verseny előzi meg. Ugyanakkor jelezte, hogy léteznek kivételek is. Példaként a hidegháborút említette, amely pont egy ilyen kivétel, hiszen bár ott is folyamatosan növekvő katonai verseny zajlott, annak végül békés kimenetele lett. Mint fogalmazott, a konfliktus egyik résztvevője, a Szovjetunió nem bírta a versenyt, és gazdaságilag, politikailag összeomlott, így a hidegháború gyakorlatilag befejeződött anélkül, hogy egyetlen puskalövés eldördült volna.

Megjegyezte, hogy bár a hidegháború idején proxykon keresztül zajlottak konfliktusok, nagy globális konfliktusra szerencsére nem került sor.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ez inkább kivételnek tekinthető, és abból a szempontból is sajátos helyzet volt, hogy egy kétpólusú világrendben zajlott, ahol a Szovjetunió és az Egyesült Államok versenyeztek egymással.

A szakértő kifejtette, hogy a jelenlegi helyzet ettől jelentősen eltér: ma egy sokkal inkább fragmentáltabb, többpólusú hatalmi térben zajlik a fegyverkezési verseny. Mint mondta, nincs egységes szervező erő, nincsenek egyértelműen beazonosított táborok, és a különböző szereplők párhuzamosan kapcsolódtak be a fegyverkezésbe.

Hozzátette, hogy ez a dinamika sokkal inkább hasonlít egy első világháború előtti fegyverkezési versenyhez, különösen az 1890 és 1914 közötti időszakhoz, amikor több nagyhatalom – köztük Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország – egymással versengve növelte katonai kiadásait. 

Felidézte, hogy ebben az időszakban átlagosan évente négy-öt százalékkal növekedtek a katonai kiadások, és hozzátette: tudjuk, hogy ez mihez vezetett. 

Rámutatott, hogy az 1930-as évektől kezdődően egy újabb hullám bontakozott ki. Mint fogalmazott, Németország és Olaszország fegyverkezése ahhoz vezetett, hogy minden más szereplő a környezetükben is elkezdett fegyverkezni, amelynek végül a második világháború lett a következménye. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem törvényszerű, hogy minden nagyszabású fegyverkezési hullám globális konfliktusba torkolljon, de a történelmi tapasztalatok alapján a legtöbbször a kettő együtt jár, ezért ezek a folyamatok aggasztók.

 

A technológiai verseny is hajtja a folyamatot

Bendarzsevszkij Anton kiemelte továbbá, hogy a jelenlegi fegyverkezési trendet technológiai verseny is hajtja. Mint mondta, az elmúlt években – többek között az orosz–ukrán háború tapasztalatai nyomán – nyilvánvalóvá vált, hogy számos új technológia jelent meg és vált meghatározóvá. Hangsúlyozta, hogy a technológiai fejlődés is erőteljesen hajtja a fegyverkezési versenyt. Példaként említette a dróntechnológiát, valamint a mesterséges intelligencia térnyerését, amelyhez egy sor technológiai újítás kapcsolódik, így a prediktív jellegű, prediktív alapú kapacitások a harctéren, az autonóm fegyverek technológiája és az adatelemzési megoldások.

A szakértő kifejtette, hogy a technológiai változások következtében a hatalomért versengő országok egyszerűen nem tehetik meg, hogy lemaradnak ezekben a fejlesztésekben, mivel aki most nem fordít elegendő forrást ezekre, az nagy hátrányban lesz a következő évtizedekre, különösen egy esetleges jövőbeli konfrontáció esetén.

Hozzátette, hogy mindezt a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet jelentése és a 2025-ös év mérlege is megerősítette, amely csak még inkább ráerősített ezekre az elmúlt évekbeli trendekre, így folytatódik az a nagy fegyverkezés, amely immár 11 éve tart.

 

Az Egyesült Államok világdominanciája egyelőre töretlen

Bendarzsevszkij Anton úgy fogalmazott, hogy továbbra is az Egyesült Államok által dominált világrendről beszélünk, ugyanakkor ez az amerikai hatalom mutat bizonyos repedéseket és meggyengült. Hozzátette, hogy megjelent egy sor olyan szereplő, amelyek ezt a dominanciát megpróbálják megfordítani vagy megreformálni, és inkább különböző hatalmi centrumok kialakítására törekednek.

Kiemelte ugyanakkor, hogy az amerikai dominancia egyértelműen tetten érhető, hiszen az Egyesült Államok továbbra is a világ legerősebb katonai hatalma.

Mint mondta, az ország mintegy ezermilliárd dollárt költ hadseregre, míg az utána következő Kína 336 milliárd dollárt, ami szintén óriási összeg, de jól mutatja a különbséget. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legmodernebb haderővel, nominális alapon a világ legerősebb gazdasági hatalma és a legnagyobb szövetségi rendszere van.

A szakértő hangsúlyozta, hogy ez a dominancia viszont ma sokkal gyengébb, mint amilyen az 1990-es vagy a 2000-es években volt, és ez nem pusztán az Egyesült Államok gyengülésének következménye, hanem annak is, hogy versenytársai – különösen Kína és India – jelentős mértékben megerősödtek. Elmondása szerint ezek az országok próbálják kikezdeni az amerikai dominanciát, és arra törekednek, hogy paritásba kerüljenek az Egyesült Államokkal a világpolitika számos területén.

Véleménye szerint a következő évtizedekben ezt a versenyt fogjuk látni, és reményét fejezte ki, hogy nem a fizikai térben, tehát nem katonai konfrontáció formájában zajlik majd, hanem inkább a hidegháborúhoz hasonló versengésként.

Borítókép: Egy HIMARS rakétarendszer akcióban (Fotó: AFP)