Nefelejcs Gergő ÖT: „Ehhez képest mindenképpen nóvum a magyar demokrácia, ahol pártok ugyan nincsenek, érdekközösségi tömbök vannak, ezek meg maguk alá gyűrik a magyar sajtót, és ezért a karácsonyi vacsoránál üvöltöznöm kell, hogy hülye-e a magyar, mert nem olvassa, amit olvasnia kell, vagy önérdekkövető-e abban, hogy jobb áron szeretne gázt vagy eurót. Különös ez a helyzet, mert a közös dolgainkat hol máshol ütköztetnénk és ütköztethetnénk, mint amerikai platformokon: ott kommentelünk és ugrunk egymás torkának, a dolgot magát sose nézzük, csak besoroljuk, hogy ez a miénk, az meg az övék. Néha vannak beszélő fejek a rádióban meg a tévében, akik megmagyarázzák, hogy tulajdonképpen nekünk ez így jó. Pedig a magyarázó embereink se nagyon hagyják el az országot, vagy ha mégis, akkor sem hagyják el a saját internetüket, ebből kiindulva pedig nem nagyon van olyan pozíciójuk, ami alapján számon kérhetnék a politikai eliteket meg a médiájukat. Csak nézünk, mint a hal a szatyorban, hogy Bibó István mondjuk nem így gondolta, bár aki Bibót olvasott, az már ósdi, és ezért zsolozsmázunk. Jogállam, szuverenitás, néphatalom, nyilvánosság, szólásszabadság, kelet és nyugat, a lábad büdös, mosogatni meg ki fog?