Németh Péter, Népszava: „Nem is lett volna rá szükségem, Fonyó nagyon rendes partnernek bizonyult, később is többször találkoztunk még, kifejezetten korrektnek ismertem meg. És a lényeg, meg is állapodtunk, jöttek a Vegyépszer hirdetések. Így aztán az egyetlen lehallgatási ötletemnek ez lett a vége. Mindez pusztán arról jutott eszembe, hogy a heti hírek döntő többsége arról szólt, hogy ki hogyan hallgatta le a másikat; a magyar politikai élet valósággal egy nagy magnetofonná vált. Tudom persze, hogy magnetofont írok, ez is csak a boomerségemet bizonyítja; ki használ ma már ilyen készüléket? Sokkal modernebbek az eszközök, láthatatlanok, távoliak és közeliek egyaránt. Az ellenfelek ellenségek, szinte kötelező róluk lejárató felvételeket készíteni, nem mintha manapság ezek bármit képesek lennének eldönteni. Amúgy az én Simicska-megállapodásom sem tartott, akkor sokáig: az MSZP akkori választmányi elnökétől kaptam egy dörgedelmes levelet – sőt: kettőt is –, amelyben tudatta velem, hogy erkölcsileg lejárattam a pártját. Úgyhogy le kellett állítani a hirdetést. Maradtunk, akik voltunk: szegények.”