Ambrózy Áron, Pesti Srácok: „Négy éve ilyenkor a ma Bütyökért rajongó belpestiek szivárványos és uniós zászló alatt dühöngtek rendszeresen, és első számú ellenségként azonosították a nemzeti színeket. Aztán az európai deep state kinevezte Bütyököt megváltónak, hogy vele együtt félretegyék a korábbi világpolgár-identitást. Hirtelen, váratlan fordulatként a Fidesznél is nagyobb Fidesznek mutatták magukat, szinte kicsattantak a nemzeti értelmektől. Belpest pedig úgy beleszeretett az új szerepbe, ahogy korábban a Jobbikot is keblükre ölelték a horikeris tetkóikkal együtt, amikor azt kívánta az összefogás. A baj az, hogy közben maradtak ugyanazok. A békemenettel párhuzamosan tartott Bütyök-meneten magyar zászlókkal vonult a főváros színe-java, mutatva, hogy ők náluk nagyobb hazafiakat még nem hordott hátán a föld. Persze, miután elkészültek a drónfotók, rögtön kukába dobták a zászlókat, hiszen haza azért mégsem visznek nemzeti színeket, mert akkor saját maguk elől kéne az ágy alatt tartott bőröndjeikkel menekülni. De legalább a nyilvánosságban próbáltak magyarok lenni. Nem a nagy és egybenyíló világfalu identitás nélküli polgárai – ahogy azt korábban hitvallásként megfogalmazták. Hittük is meg nem is, hogy már dehogyis hazátlan senkiháziak gyülekezete Belpest, de mindenképpen örültünk a változásnak. Ha ugyan csak hamis zászlós hadműveletként, de legalább érintőlegesen találkoznak a nemzeti érdekekkel, valami csak megtapad belőle. Gondoltuk. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Hiába nem uniós zászlót cipelnek magukkal a tüntetéseiken, ugyanúgy a brüsszeli szívcsakra ütemére rezdültek. Ez legkésőbb a minap nyilvánosságra került kémügy óta eldöntött tény. Nem vélemény, tény. A belpesti értelmiség, a budai hegyvidék morálpolgársága teljesen helyénvalónak tartja a hazaárulást. Posztokban, dühös kommentekben, bátor kiállásokban jelzik nekünk, hogy a nemzeti színeket ők csak ünnepi matyóként hordták.”