A „demokratikus” lázadók vegyifegyver-raktárai nagyon kínos kérdéseket vetnek fel

Kígyót-békát kiabáltak Aszadra a szíriai lázadók ellen végrehajtott állítólagos vegyifegyver-támadások miatt, miközben egy évig titkolták, hogy ideggázt találtak a felkelőknél.

A napokban kiderült, hogy szarin ideggázt találtak a szíriai felkelőktől lefoglalt, tavaly augusztusban megsemmisített tartályokban. Ezt a tényt hétfő este ismerte el az ENSZ és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) közös bizottsága, a tartályokat pedig azok lefoglalása után csaknem egy évvel, idén június 14-én vizsgálták csak meg.

Ez alatt az egy év alatt Bassár el-Aszad szíriai elnököt a legkülönbözőbb fórumokon vádolták mind szíriai, mind térségbeli ellenlábasai, de legfőképpen az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei azzal, hogy vegyi fegyvereket vet be a felkelők ellen.

Ezzel szemben Amerika és a nyugati média folyamatosan a demokrácia letéteményeseiként mutatta be a felkelőket; azokat a felkelőket, akik egyébként „kiirtjuk a keresztényeket és az alavitákat” jelszavakkal indultak harcba. Az iszlamista, sokszor szélsőséges csoportokhoz tartozó – gyakran nem is szíriai származású – lázadók dühe sokszor a keresztény civileken csattant, apácákat raboltak, és egész falvakat térítettek át erőszakkal a muzulmán hitre. Az Amnesty International már 2012-ben jelezte: a lázadók sokszor megkínozzák és megölik a fogságukba esett kormánypártiakat, olykor élő páncélnak használtak katonákat az összecsapások során; sőt Aleppóban tavaly kórházakat és egy iskolát is felrobbantottak. Ettől függetlenül a nyugati hatalmak teljes mellszélességgel kiálltak a felkelők mellett.

Ismert, már korábban, 2013 márciusában az Aleppó környéki ideggáztámadásban is szarint vetettek be valakik; az amerikaiak biztosak voltak benne, hogy Aszad kormánycsapatai tették, ugyanakkor – ahogy orosz tudósok már akkor jelezték, hogy a lövedékek a felkelőktől származhatnak, akiknek valószínűleg a lázadókat térségbeli politikai céljaikra felhasználó szaúdiak adták a fegyvereket.

Az igazi választóvonal azonban a damaszkuszi ideggáztámadás volt, amelyben emberek százai, főleg civilek vesztették életüket borzalmas kínok között. A támadás különlegességét az adta, hogy – ahogy Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő és Csicsmann László, a Corvinus Egyetem docense is rámutatott – a szíriai polgárháborúban a hadsereg már győzelemre állt, tehát a vegyi fegyverek bevetése kizárólag a felkelők céljait szolgálhatta, hogy így ürügyet szolgáltassanak Amerikának a beavatkozásra. Az Egyesült Államok megrendezte a saját háborúját – vázolta a helyzetet Nógrádi –, hiszen Washington pont a vegyi fegyverek bevetését jelölte meg utolsó „vörös vonalként”, amelyet ha Aszadék átlépnek, az amerikai hadsereg is beszáll a konfliktusba.

A szír elnök ekkor arra kérte az ENSZ szakértőit, vizsgálják meg Damaszkusz környékét, hogy valóban a hadsereg vetett-e be vegyi fegyvert; a kéksisakos ellenőröket azonban ismeretlen fegyveresek kergették el a vidékről, így az elkövetők kiléte egészen addig homályban maradt, amíg nem sokkal később a lázadók maguk is bevallották: ők vetettek be vegyi fegyvereket Damaszkusznál is.

Mivel Barack Obama a bizonyítékok hiányában, sőt a közismert tények ellenére légicsapást fontolgatott a szír kormányerők meggyengítése céljából, számba is vettük, ebben az esetben mekkorát robbanhatna a szíriai puskaporos hordó. Azonban végül egy soklépcsős és többször megszakított tárgyalássorozat után – a felkelők jó része sokáig asztalhoz sem volt hajlandó ülni, amíg Aszad az elnök és a kormány a helyén van – a szíriai államfő végül meg tudott egyezni a legtöbb érdekelt féllel abban, hogy záros határidőn belül megsemmisítésre átadja a kormánya vegyifegyver-készleteit, így megúszhatja a nyugati katonai beavatkozást.

A rezsim vegyi fegyvereinek megsemmisítése némileg döcögősen haladt, de már a vége felé közeledett, amikor hétfőn robbant a bombahír: csaknem egy évvel a szíriai lázadóknál talált tartályok lefoglalása után az ENSZ és az OPCW szakértőinek eszükbe jutott megvizsgálni azok tartalmát. Amit találtak, az kiheverhetetlen pofon volt az amerikai háborús propagandának, hiszen amikor a Szíria elleni csapásokat fontolgatták, az amerikai külügyminiszter legfőbb érve amellett, hogy Aszadék vetették be a Nyugat haragját kiváltó vegyi fegyvereket, az volt, hogy csak a rezsim rendelkezik az ehhez szükséges fegyverzettel. Ez a hazugság a felkelőktől lefoglalt, harci gázokkal telt tartályok tartalmának megismerésével véglegesen megbukott.

Ezalatt az egy év alatt a folytatódó harcokban a szír kormányerők lépésről lépésre szorították vissza a felkelőket, Aszadot Szíria népe újra elnökké választotta; eközben az eddig sem kíméletességükről híres szíriai felkelők helyét pedig átvették a még náluk is vérszomjasabb dzsihádista Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) szélsőségesei. Az ILIÁ harcosai a felkelők által korábban birtokolt területeken berendezkedve – ott a helyi lakosságot elnyomó rezsimet kiépítve –, szintén szaúdi és zsákmányolt amerikai fegyverekkel felszerelkezve azóta Irakban pusztítanak.