Orbán Viktor beszéde elején örömét fejezte ki, hogy magyar Nobel-díjas lett ismét. Három év alatt ez már a harmadik magyar Nobel-díj. A fizikai és az orvostudomány után most itt egy irodalmi is – közölte.
Hogy miért ezzel kell kezdeni a mai napot, azt a magyaroknak nem kell elmagyaráznom, de a román vendéglátóinknak talán nem árt. Nem árt, mert talán segít megérteni, miért olyan mély a magyar nemzet tagjainak összetartozása, miért olyan erősen patrióták a magyarok, függetlenül attól, hogy Magyarországon, Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában élnek
– húzta alá a kormányfő. Irodalom nélkül nincs magyar nemzet – jelentette ki.
Orbán Viktor: A magyarok válasza a teljesítményük
Hozzátette: De a Nobel-díj még ezen túl is fontos nekünk.
Nekünk, magyaroknak van egy rémálmunk. Talán más népeknek is van. Hogy a románoké mi lehet, azt nem tudom, de a magyarokét ismerem. A magyarok rémálmában megjelenik a Jóisten és megkérdezi a magyaroktól kik vagytok ti és miért. Ez azt jelenti, hogy miért, mi okból vagytok a világon. S ha erre a kérdésre nem tudunk megfelelni, vagy a válaszunk nem elég jó, akkor a Jóisten kihúz bennünket a nemzetek könyvéből, és akkor nekünk végünk örökre
– szögezte le Orbán Viktor. Aláhúzta: Mi, magyarok szorult helyzetben vagyunk, nem érvelhetünk sem a méretünkkel, sem a számosságunkkal, sem a hadseregünkkel, sem a gazdagságunkkal, ezért nekünk nehéz jó választ adnunk.
A mi válaszunk, a magyarok válasza csak a teljesítményünk, csak az érdemeink lehetnek. Nekünk azt kell bizonyítanunk, hogy mi többet adtunk az emberiségnek, mint amit kaptunk tőle. Mi, magyarok azt válaszolhatjuk a Jóistennek, hogy nézz, Uram, az Árpád-házi szentjeinkre, a nándorfehérvári diadalunkra, Széchenyi Istvánra, Neumann Jánosra, Puskás Öcsire, az olimpiai bajnokainkra és nézz, uram, a Nobel-díjasainkra! Vagyis, kedves barátaim, a Nobel-díj a magyaroknak jogcím a létezésre. Ezért kell megköszönnünk Krasznahorkai Lászlónak, hogy munkásságával szerzett ismét néhány évtizedet a magyar nemzet számára.
– folytatta a kormányfő.
Tisztelt Kelemen Hunor elnök úr! Harmincöt év nagy idő egy nemzet életében. A két világháború között húsz év telt el. A kommunizmus és a szovjet világ vége óta pedig harmincöt. Amikor indultunk, s vagyunk itt néhányan, akik már akkor ott voltunk, a remény volt az egyetlen tőkénk és a hit az egyetlen fegyverünk. 2010-ben újra egyesítettük a magyar nemzetet, és visszaadtuk a lehetőséget mindenkinek, hogy újra otthon legyen a hazában. Nagy dolog ez, de amit elértünk, az nem marad meg magától
– tette hozzá. Kiemelte: a jövő nem azoké, akik nézelődnek, hanem azoké, akik cselekednek. A jövő azoké, akik a tetteikkel és a munkájukkal beszélnek.
