Franciaország nem (csak) az, aminek látszik

Egyértelmű üzenetet küldött a francia püspöki konferencia arra a törvénymódosításra, amely szerint mostantól a francia iskolák adminisztrációja során anya és apa helyett a szülő 1 és szülő 2 megnevezést kell alkalmazni.

Macron javasolt gondolatai egyetlen irányba mutatnak Forrás: MTI

Az önmagát „centristának” tartó, a ballib sajtó által egyenesen „jobboldalinak” jellemzett Macron maga is előszeretettel tűnik fel „több mint polgárpukkasztó” felvételeken, vezetése alatt pedig igyekeznek minél több liberális, a fentihez hasonló, a hagyományos értékrend lebontását célzó intézkedést bevezetni.

Ám ne gondoljuk, hogy Macron maga, vagy az a szellemi áramlat, amit képvisel, az jelentené Franciaországot.

Erre a legjobb példa a sárgamellényesek tüntetéssorozata, amelyik annyiban is példa nélküli, hogy egy olyan új társadalmi réteget mobilizált és hozott a felszínre, akik eddig nem jelentettek önálló, saját mondanivalót hordozó társadalmi egységet. Ők elsősorban az ország számukra tűrhetetlen gazdaságpolitikája miatt mentek utcára, és érezhették a saját bőrükön, milyen egy igazi liberális államfő rendőrsége és közigazgatása: kilőtt szemek, csonkolt végtagok, statáriális ítéletek formájában.

Macronnak és az általa képviselt liberális és baloldali kánonnak is megvan a maga ellenzéke szellemi fronton, akikről kevesebbet hallunk még mi is, akiknek füle éppen az ő hangjukat keresi a multikulturális lárma zajai közepette. Az elmúlt években több olyan demonstráció is volt Franciaország-szerte, amelyek a hagyományos családmodell mellett, az abortusz ellen szerveződtek, ezeken sok tízezren vettek részt.

2014-ben is tüntettek az élet védelme mellett
Fotó: Reuters

A parlamenti többséggel rendelkező macronisták elfogadták ugyan a szülő 1 és 2 bevezetését, és különböző – velük azonos értékplatformon álló – szervezetek is támogatták azt.

Ám korántsem mindenki ért egyet vele mindenki, többen is szót emeltek ellene, mások mellett egyházi bírálat is érkezett, a francia püspöki konferencia családdal és társadalommal foglalkozó bizottsága is elutasította azt.

„Ez a törvénytervezet a genderelmélet újabb megjelenése, amely el akarja törölni a különbséget aközött, hogy két egynemű vagy két különböző nemű szülője van egy gyermeknek” – írta a bizottság elnöke.

Franciaország innen nézve néha egy ultraliberális, multikulturális masszának tűnik, de egyáltalán nem az. Franciaország nem csak Macron és elvbarátainak Franciaországa.

Van egy város észak-keleten, amelynek bazilikájában sok mindenre választ kaphatunk. A Notre-Dame de Boulogne nyugati oldalhajójában található az a Madonnát a gyermek Jézussal a karján ábrázoló szobor, amelyet a legenda és a történetírás szerint a VII. században sodort a partra a tenger. A szobor több mint ezer esztendőn keresztül az egyik legfőbb nevezetesség volt a városban, mígnem a „nagy” francia forradalom idején a jakobinus dúlás a várost is elérte, s a szobor a tűz martaléka lett. Csak egy kis darab maradt belőle, Mária kézfeje, melyet azóta még inkább féltve őriznek a bazilikában. Az eredeti szobor mását is kiállították, úgy ábrázolva a Madonna-szobrot, amikor csónakban elérte a város partjait. A szobor továbbra is Boulogne egyik legfőbb jelképe, nemcsak a helyi közösség, hanem a turisták által keresett nevezetesség.

Néha körútra viszik az országban a híres szobor mását
Fotó: Facebook

Ha el is pusztították, teljesen mégsem tudták megsemmisíteni, s ami való lényege, azt ugyanúgy megőrizték és tovább él.

Valahogy így tartják fent a mindent elsöprő neoliberalizmus és kényszeres szekularizáció viharaiban a hitet, a hagyományt azok a franciák, akik még ellentmondanak annak, amit manapság a legtalálóbban macronizmusnak lehet nevezni, bár messze nem a „névadó” az egyetlen és legfőbb képviselője.

És az EP-választásokon hallathatják is hangjukat azok, akik ellent akarnak mondani Macronnak. Hogy Franciaországban ők lesznek-e többen, arra nem lehet mérget venni.

De hogy az EU második-harmadik legnépesebb tagállamának szavazói sok mindent befolyásolhatnak, az egészen biztos.