Asztronauta ikrekkel tanulmányozták a hosszú űrutazás hatásait

A hosszú tartózkodás az űrben nem károsítja tartósan az asztronauták egészségét és testi állapotát – állapították meg a Scott Kelly asztronautával és ikertestvérével, Markkal végzett tanulmányban.

Scott Kelly csaknem egy évet töltött a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) szerint a legnagyobb különbségek, melyek felmerültek Scott űrben tartózkodása során, mint például a megváltozott génaktivitás, a misszió lezárultával megszűntek.

Az ikertanulmány eredményeiről a Science című szaklap friss számában számoltak be.

Scott 2015 márciusa és 2016 februárja között tartózkodott az ISS-en. Ezt követően nyugállományba vonult, de tovább dolgozott a missziót követő kutatásokon.

Összehasonlítva Scott egészségi állapotát az ez idő alatt a Földön tartózkodó, alig néhány perccel idősebb és szintén nyugállományú asztronauta testvérével, Markkal, a tudósok azt vizsgálták, hogyan hat az emberi testre a hosszú időn át tartó űrutazás. Ezek az ismeretek fontosak lehetnek a jövőben a Marsra tervezett, legénységgel kiegészített missziók számára.

A tanulmány eredményein tíz, összesen több mint 80 kutatót magába foglaló csoport dolgozott 12 egyetemen.

Az ikertanulmány egyedülálló, mivel bár összesen több mint 550 ember repült már az űrbe, csupán nyolc misszió tartott több mint 300 napig. Scott 340 napon át tartózkodott az űrben, ő és Mark pedig az eddigi egyetlen egypetéjű asztronauta ikerpár. A misszió előtt, alatt és után újra és újra megvizsgálták mindkettőjüket.

Többek között a súlytalanság és a sugárzás hat az emberekre a világűrben. Azt egyelőre nem tudták a teljesen kideríteni, ezeknek pontosan milyen hatása van a testre és milyen hosszan maradnak fenn a változások.

Scott Kelly április végén magyarul is megjelenő Egy év az űrben című könyvében megírta: a visszatérés után úgy érezte magát, mint egy öreg ember: feldagadt lábaiban kegyetlen fájdalmakat, émelygést és bőre égő érzését tapasztalta.

A tanulmány szerint Scottnál megváltozott a génaktivitás a Földön lévő ikertestvéréhez képest. Különösen azoknak a géneknek változott meg a kifejeződése, melyek az immunrendszerrel állnak összefüggésben. A gének felépítése ugyanakkor változatlan maradt. A gének több mint 90 százalékának aktivitása hat hónapon belül visszaállt a misszió előtti szintre.

Megváltozott Scott Kelly szemgolyója, többek között megvastagodott egy ideg a retinájában. A szellemi teljesítőképesség is csökkent bizonyos területeken. Ezek a változások azonban valószínűleg nem vezethetők vissza az űrben való tartózkodásra – hangsúlyozta tanulmányában a Francine Garrett-Bakelman, a New York-i Weill Cornell Medicine tudósa vezette kutatócsoport.

A tanulmányban kifejtették: az űrben ugyanúgy hat az influenza elleni oltás, mint a Földön, és a bélflóra sem változott erőteljesebben, mint ahogyan a Földön stresszes körülmények között történt volna.

A kutatás azonban még közel sincs lezárva – emelték ki a tudósok.

Markus Löbrich, a Darmstadti Műszaki Egyetem kutatója egy kommentárba rámutatott, hogy a sugárterheltség egy Mars-misszió során jóval nagyobb, mint az ISS-en való tartózkodáskor, az egészségügyi következmények ezért részben mások lehetnek. Ezt további kutatásokkal kell felderíteni és azok alapján kell stratégiát kidolgozni.