Megtalálták a 2000 évvel ezelőtti Beér-Seva maradványait izraeli régészek

A 2000 évvel ezelőtti Beér-Seva város maradványait találták meg a régészek a mai város északi határánál.

Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) régésze, Sira Bloch szerint az i. e. 1. századtól az i. sz. 2. század közepéig élt zsidó lakosság a frissen feltárt városban, melyre egy új lakónegyed előkészítő munkálatai közben bukkantak.

A környék forrásainál már a kőrézkorban, legalább 6200 éve megtelepedtek, amire egy pattintott kovaköveket gyártó műhely maradványai utalnak.

A most megtalált ókori zsidó város a Júdeai királyság legdélibb települése lehetett a Negev sivatag északi csücskében, és mivel még csak három hónapja kezdődtek az ásatások, egyelőre nem ismerik méreteit.

A korabeli lakók zsidóságát többek közt egy lámpásba vésett kilencágú gyertyatartó bizonyítja, a kóser étkezést biztosító kőedények, valamint egy valószínűleg mikve, vagyis rituális fürdő lejáratát szolgáló lépcsősor.

Egy 10 méter hosszú és széles, négyzet alaprajzú őrtornyot is találtak, amelynek falai 1,4 méter szélesek voltak, ami erődítmény jellegét mutatja. A benne található lépcső hajdan a felső, második szintre vezetett.

Megtalálták az egykori település szemétdombját is, benne rengeteg törött kerámiát, a korabeli zsidó településekre jellemző olajlámpákat, s rajtuk szőlő, gránátalma, búza rajzát, valamint az egyiken a menóra-gyertyatartó motívumot.

A Jeruzsálem lerombolásakor, i. sz. 70-ben, a Szentélyből Rómába hurcolt menóra hétágú volt, de a babiloni talmud tiltotta, hogy a Szentély mellett más helyeken is hétágú menórákat készítsenek, és így a kilenc ág ábrázolása megfelel a korabeli hagyományoknak.

A kőedényeket azért használták jellemzően a zsidók, mert azok nem veszítették el kóser mivoltukat akkor sem, ha nem kóser étellel érintkeztek, míg a korabeli szabályok szerint a cserépedényeket eldobhatták, ha kóserségük megkérdőjeleződött, mert például tejes ételek tárolására használták, de véletlenül húst tettek bele.

Feltártak egy házban egy lefelé tartó lépcsőt is, amely valószínűleg a mikvéhez vezetett, de egyelőre nem értek le az épület alapjáig, és ezért ebben még nem bizonyosak, esetleg föld alatti raktárhoz is építhették.

A várost nem rombolták le, de az i. sz. 2 század közepétől nem lakták. Nem találtak tűzre utaló nyomokat, nem is rombolták le, és nem foglalták el, mert nem bukkantak sehol emberi maradványokra, békeidőben pedig a várostól távol lévő helyen temetkeztek.

Úgy tűnik a várost valamiért elhagyták lakói nagyjából a rómaiak által levert Bar Kochba felkelés idejében (i. sz. 135-ben), mivel ezen kor utáni érméket sem rejtett a föld, illetve az elhagyott települést beborító sivatagi homok.