Baloldali politikai csapdába estek Weberék

Az európai parlamenti választási kampányban is kiemelt szerep jutott a jogállamiságnak mint hívószónak, amely a liberálisok és zöldek mellett immár a néppárti Manfred Weber politikai programjának is fajsúlyos részét képezi. Gát Ákos Bence könyvet írt az Európai Unió átpolitizált jogállamiság-fogalmáról: utóbbi a jogász-politológus szerint jelen formájában leginkább arra jó, hogy nyomon kövessük az integráció föderális elhajlásait.

Mi az, hogy az Egyesült Királyság egy monarchia? Ez talán azt jelenti, hogy a briteknél nincs is demokrácia? – veti fel Gát Ákos Bence (képünkön), rögtön megválaszolva saját kérdését: nem, természetesen a legtöbben tisztában vannak vele, hogy az Egyesült Királyság egy jól működő jogállam. A jogász-politológus a felvetésével azt kívánta szemléltetni, hogy a manapság Európa-szerte sokat hangoztatott jogállamiság-fogalomnak megannyi, szubjektív elemekkel is tarkított olvasata van.

– Mást jelent a francia „État de droit”, a német „Rechtsstaat” és az angol „Rule of Law” kifejezés – véli Gát Ákos Bence, aki a jogállamisági dilemmát nemrég a KKETTK Közalapítvány kiadásában megjelent, Küzdelem az európai színtéren – a Magyarországgal szembeni „jogállamiság”-kritika feltáratlan összefüggései című könyvében részletesen is elemzi, mégpedig Magyarország példáján keresztül. Mint mondja, mára a jogállamiság elvi kérdései átpolitizálódtak, pedig a kilencvenes évek végéig még épp az uniós szervektől várták el az alapelvek tiszteletben tartását.

– Az 1999-ben hatályba lépett amszterdami szerződésben már szerepelt a hetes cikkely elődje. Akkor már terítéken volt a keleti bővítés, és egyfajta politikai bizalmatlanság lett úrrá az EU-n– véli Gát Ákos Bence, aki Magyarország esetében 2010-et és a médiatörvény elfogadását követő kritikákat említi fordulópontként, de véleménye szerint igazán a Juncker-bizottság karolta fel a „jogállamiság-politikát”, amely a holland szocialista Frans Timmermans révén saját biztosi portfóliót is kapott. „Timmermansnak pedig mindig is egyértelmű politikai érdeke volt, hogy minél nagyobbat üssön a magyar kormányon” – tette hozzá a szakértő.

Valóban magától adódik a kérdés, hogy ameddig politikusok és politikai intézmények ítélkeznek egy-egy tagállam demokratikus berendezkedésének helyzetéről, lehetséges-e jól működő jogállamisági mechanizmust kialakítani. – Véleményem szerint az eddigi javaslatok erre mind alkalmatlanok, és jelenlegi formájukban nem képesek az objektív vizsgálódásra – mondja a szakértő, azt hangoztatva: most a túlságosan politikaivá vált narratívával leginkább azt mérhetjük fel, hogyan is alakulnak az EU föderális jegyei.

Egyébként nemcsak a tagállamok és Brüsszel folyamatos harcáról van szó, hanem intézményközi és személyes csatákról is. Gát Ákos Bence erre példaként újra a hazánkkal szembeni jogállamisági eljárást említi, valamint azt, hogy az Európai Parlament most is lobbizik azért, hogy meghallgattasson az immár az Európai Tanács előtt lévő ügyben. Könyvében több politikus esetében is elemzi, hogy azoknak milyen személyes érdekei fűződnek az uniós jogállamiság-politika folytonos erősítéséhez.

Természetesen a bajor Manfred Weber neve is előkerül, aki mindamellett, hogy maga is támogatta az uniós atombombaként elhíresült hetes cikk szerinti mechanizmus Magyarországgal szembeni megindítását, európai bizottsági elnöki ambícióit épp egy újdonsült, megreformált jogállamisági eljárással harangozta be. – Pedig az Európai Néppárt korábban tartotta magát a jogállamiság-politikával szemben. Azt gondolom, hogy szép lassan belecsúsztak egy baloldali politikai csapdába – mondja a szakértő, hozzátéve: ezzel párhuzamosan Weber is „egyre jobban engedett a kísértésnek”.