Iain Lindsay: Az írkérdés a kulcsa mindennek

Ha az EU-ban valóban azt akarják, hogy távozzunk október 31-én, és valóban érdekükben áll új megállapodást kötni, akkor erre csak annyit mondhatok: legyünk rugalmasak, találjunk alternatívát az ír tartalékmegoldásra – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Iain Lindsay brit nagykövet. Az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti fizikai határellenőrzés visszaállításának elkerülését célzó, ám Nagy-Britanniát a brexit után is határozatlan ideig az EU szabályrendszeréhez kötő tartalékmegoldásról azt mondta: ez a kulcsa mindennek.

A diplomata szerint alternatív megoldásokra van szükség Fotó: Teknős Miklós

– Ha valóban azt akarják, hogy távozzunk október 31-én, és valóban érdekükben áll új megállapodást kötni, akkor erre csak annyit mondhatok: legyünk rugalmasak, találjunk alternatívát a tartalékmegoldásra. Minden más kérdést már elrendeztünk. Szerintem ez sem lehet akadály. Természetesen felkészültünk az alku nélküli kilépésre is, léteznek vészhelyzeti terveink. A rendezetlen távozás nem könnyítené meg a helyzetünket, a gazdaságunk kisebb ütést kapna, de túlélnénk a megpróbáltatásokat, nem lenne a világ vége. Úgy látom, a tagállamoknak is érdeke, hogy alku szülessen. Egyesek gazdaságilag kötődnek szorosan Nagy-Britanniához, nem akarnak drasztikus változást. Mások a mélyreható katonai-biztonságpolitikai viszonyt akarják fenntartani. Ezért reméljük, hogy európai barátaink rugalmasságot tanúsítanak a tárgyalások során.

– Az EU mellett azonban akadályt jelenthet a brit parlament is. Ön is utalt arra, hogy a Theresa May kormánya által megkötött egyezményt háromszor is elutasították a Westminsterben. Mi a garancia arra, hogy egy új, az ír tartalékmegoldást nem tartalmazó alkut most elfogadnának, ráadásul úgy, hogy a Konzervatív Párt azóta elvesztette többségét a parlamentben?

– Boris Johnson bizakodó ezzel kapcsolatban. A tartalékmegoldást mellőző alku esetén a kormány mögé állna az északír Demokratikus Unionista Párt, a Konzervatív Párt brexitpárti szárnya, illetve azok a konzervatív képviselők is, akik nemrég elhagyták frakciójukat, de a megállapodás pártján állnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy az ellenzék egy jelentős része tart a megállapodás nélküli kilépéstől. Minden erőfeszítés most arra irányul, hogy meglegyen az alku. Ha ezt a problémát orvosolni tudjuk, a kormány úgy gondolja, hogy október végén, a brexit határideje előtt el tudná fogadtatni a parlamenttel az új megállapodást. Nem sok időnk maradt. Az EU csúcsértekezlete október 17-18-án lesz, legközelebb tehát október 21-én, hétfőn tudna összeülni a parlament, vagyis tíz napjuk maradna. Nem beszélve arról, hogy az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia.

– Egyetért azzal, hogy ezt az egész politikai káoszt maga a népszavazás idézte elő, amely a kilépés tényén túl nem rögzítette azt, hogy milyen fajta kilépésre szavaznak az emberek, milyen jövő vár Nagy-Britanniára? A referendum leginkább David Cameron akkori miniszterelnök hazárdjátékának tűnt.

– A fennálló helyzetet sokan jellemzik válságként, ám Nagy-Britannia jól működő demokrácia, a parlament is végzi a dolgát, időnként nagyon élénken is. Mit gondolt, mi fog történni?

– A gazdaságra például súlyos csapást mért a brexit.

– Nem használnám a súlyos jelzőt. Gazdasági növekedésünk továbbra is a nyugat-európai átlagnak felel meg, sőt afelett teljesítünk. Tavaly több volt a közvetlen beruházás az országba, mint Franciaországba és Németországba együttvéve. A Forbes magazin néhány hónappal ezelőtt azt írta, Nagy-Britannia még mindig a legjobb hely vállalkozást működtetni. A múlt héten Londonban jártam, ott semmi jele annak, hogy Nagy-Britannia hanyatlásnak indult volna. Visszatérve a népszavazásra: igen, ez nyilván olyan ügy, amely megosztotta a pártokat, a családokat, a barátokat. A felmérések ma is azt mutatják, hogy csekély a különbség a kilépéspárti és bentmaradást támogatók aránya között. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy a 2015-ös választások idején a Konzervatív Párt programjában szerepelt a népszavazás ígérete, ezt pedig David Cameron teljesítette, még akkor is, ha nem erre az eredményre számított. Mindez mégis arra világított rá, hogy volt egy csendes többség az országban, amely elégedetlen volt az EU-tagságunkkal, talán elidegenedve érezte magát a politikától, nem tetszett neki az, amerre a világ halad.

– Ön nem sokkal azelőtt lett budapesti nagykövet, hogy Nagy-Britanniában megtartották a népszavazást. Ez alatt a három év alatt felélénkültek a brit-magyar diplomáciai kapcsolatok, rengeteg brit kormányzati tisztviselő járt Budapesten. Ez a brexit hatása? Netán annak a jele, hogy Nagy-Britannia a kilépés utáni időkre meg akarja erősíteni kapcsolatait európai szövetségeseivel?

– Több oka lehet ennek. Egyrészt úgy éreztem, voltak a kapcsolatainkban olyan területek, például a honvédelem, amelyekben szükségesnek tartottam a mélyebb együttműködést. Mivel a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének legfőbb előmozdítói az üzletemberek és befektetők mellett általában a nagykövetek, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország londoni nagykövete és én is ezen dolgozunk. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a népszavazás eredményeként rákényszerültünk arra, hogy elkezdjük tervezni a jövőt. A viszony fejlesztéséhez mindenképpen ugródeszkát jelent az a tény, hogy mintegy negyedmillió magyar ember él Nagy-Britanniában. A lengyelek esetében például gyakran figyeljük meg azt, hogy a hazatérők közül sokan Nagy-Britanniával kereskedő vállalkozásokat hoznak létre. Említhetnék még egy példát: amikor három és fél éve Budapestre érkeztem, napi tizenkét közvetlen járat volt a maximális járatok száma London és Budapest között. Ma tizenkilenc van péntekenként. Az összes országos járatot tekintve pedig 25 és 30 közötti közvetlen járatról beszélhetünk. A harmadik példám pedig érthetővé teszi azt, hogy Magyarország miért akar erős gazdasági kapcsolatokat és szabadkereskedelmi megállapodást Nagy-Britanniával. Hazám ugyan nem tartozik Magyarország öt legfontosabb kereskedelmi partnere közé, de a gyáripari termékek tekintetében Magyarország globális kereskedelmi többletének 40 százaléka a Nagy-Britanniával folytatott kereskedésből származik. Exportpiacként tehát nagyon fontosak vagyunk Magyarország számára.