Vasárnapi brit sajtóértesülések szerint Boris Johnson miniszterelnöknek továbbra is eltökélt szándéka, hogy kiléptesse az Egyesült Királyságot az Európai Unióból a Brexit október 31-i határnapján, akár lesz addig megállapodás a kilépés feltételrendszeréről, akár nem.
Raab a Sky News brit hírtelevízió vasárnapi interjúműsorában kijelentette: a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt kezdeményezésére elfogadott, a kormányzó Konzervatív Párt számos képviselője által is megszavazott törvény „annyira rossz”, hogy egészen a tűréshatárig tesztelni kell, kiderítendő, hogy a jogszabály pontosan mire is kötelezi a kormányt.
Hozzátette: a kabinet „saját értelmezése szerint” fogja nagyon gondosan tanulmányozni a törvényt.
A The Sunday Telegraph című vasárnapi brit konzervatív lapnak nyilatkozó kormányforrások szerint Boris Johnson „nem úgy értelmezi a törvényt, mint a lázadók”, és ennek alapján úgy tartja, hogy törvényes módon figyelmen kívül hagyhatja a jogszabály előírásait.
A lap által idézett egyik kormányilletékes szerint Johnson és stábja kész „láncfűrésszel is nekiesni” bárminek, ami megakadályozhatja az október végi kilépést az EU-ból.
A hétvégén azonban több vezető jogi szakértő úgy nyilatkozott, hogy Johnson akár börtönben is találhatja magát, ha nem hajlandó betartani a pénteken véglegesített törvényt.
A jogszabály lényege az, hogy ha október 19-éig a parlament nem járul hozzá egy új Brexit-megállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Boris Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál a kilépés elhalasztását három hónappal, vagyis 2020. január 31-ig.
A törvény még azt is előre meghatározza, hogy Johnsonnak milyen szövegezésű levélben kell kérnie a Brexit halasztását Donald Tusktól, az uniós állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács elnökétől.
A kilépés további – immár harmadik – halasztásának jóváhagyásához az Európai Tanács egyhangú döntése szükséges.
Dominic Raab a Sky News vasárnapi interjúműsorában kijelentette: ez egy „pocsék törvény”, amely a Brexit többszöri halasztására is lehetőséget teremt, és gyakorlatilag arra kényszeríti Londont, hogy alávesse magát az EU által megszabott feltételeknek, függetlenül attól, hogy e feltételek „mennyire bosszúálló, büntető jellegűek”.