Ellentétes reakciókat váltott ki a világsajtóban Robert Mugabe, Zimbabwe leghosszabb ideig hivatalban lévő volt elnökének halálhíre. A 95. évében járó politikus csütörtökön hunyt el Szingapúrban, ahová évekig járt gyógykezelésre. Az országát 37 évig irányító Mugabe életútjának megítélése meglehetősen vitatott: egyesek a függetlenségért harcoló felszabadítóként emlékeznek rá, ám mások véreskezű diktátornak tartják.
„Mugabe a szabadság ikonja volt, egy pánafrikai, aki a népe felszabadításának szentelte egész életét. Amit hazánkért és kontinensünkért tett, soha nem fogjuk elfelejteni. Nyugodjék békében” – emlékezett a volt vezetőre Zimbabwe jelenlegi elnöke, Emmerson Mnangagwa. A környező országokban is mély tisztelettel méltatták az elhunyt politikust, aki a brit gyarmati uralom alól felszabadult ország első miniszterelnöke, majd államfője volt.
Akadtak azonban, akik nemcsak a felszabadításban betöltött szerepére emlékeztek, hanem arra is, ami közel négy évtizedes vezetése alatt történt. „Egyik oldalról egy bátor szabadságharcos volt, aki börtönbüntetést és kínzásokat is elszenvedett. Egy apartheidellenes aktivista, akit nagy lelkesedéssel választották hatalomba, azzal az ígérettel, hogy új, nem faji alapon nyugvó Zimbabwét épít fel, ahol mindenki egyenlő” – magyarázta az afrikai születésű, szintén apartheidellenes volt brit miniszter, Peter Hain. „A másik oldalról ugyanakkor Mugabe élete esettanulmánya lehetne annak, ahogy egy aktivista elárulja a szabadság elveit, korrupttá, elnyomóvá, diktatórikussá válik, és az egyetlen, ami érdekli, az a saját meggazdagodása a népe kárán” – tette hozzá.
Mugabe 1924-ben született, és külföldi egyetemi tanulmányait követően hazatérve a gyarmati rendszer ellen küzdő mozgalmak egyik legismertebb személyiségévé vált. 1964-ben – egy beszéde miatt – tíz év börtönre ítélték, a büntetés letöltése alatt képezte magát, és kijutva onnan tovább szervezte a felszabadulást. Zimbabwe 1980. április 18-án vált függetlenné kilencven évig tartó brit gyarmati uralom után, és Mugabét az ország miniszterelnökévé választották.
