Nem nyert, de nem is veszített Netanjahu

A következő hetekben ismét hosszú és keserves kormányalakítási tárgyalásokkal kell szembenézniük az izraeli pártoknak.

Úgy tűnik, Benjamin Netanjahu feleslegesen szólította – példátlan módon – idén már másodszor is a szavazóurnákhoz az izraeli polgárokat, a voksolás ugyanis – csakúgy mint legutóbb, áprilisban – ismét nem hozott egyértelmű többséget sem a jelenlegi miniszterelnök vezette Likud pártnak, illetve jobboldali és vallásos pártokból álló koalíciós partnereinek, sem pedig a Netanjahu-korszak végét ígérő Kék-fehér centrista pártszövetségnek. Az izraeli belpolitikát alapjaiban meghatározó veterán politikus pártja a szavazatszámlálás közel végleges eredményei szerint mindössze 31 mandátumot tudott szerezni a 120 fős parlamentben, a kneszetben, és még a szövetségesekkel együtt is csak 56-ra számíthat a minimális többséghez szükséges 61 helyett. Az egykori vezérkari főnök, Beni Ganc vezette pártszövetségnek ugyan egymandátumnyi előnye van a Likuddal szemben, a baloldali blokk azonban 55 képviselői helynél többet szintén nem tudhat magáénak. A kormányalakításhoz így tehát egyik tömörülésnek sincs meg a megfelelő többsége.

Annyi bizonyos: a következő hetekben ismét hosszú és keserves kormányalakítási tárgyalásokkal kell szembenézniük a pártoknak, a mérleg nyelvét pedig a második forduló egyértelmű győztesének tekinthető, mandátumainak számát megkétszerező Avigdor Liberman jelentheti. Az Otthonunk Izrael elnevezésű párt élén álló veterán politikus már az áprilisi voksolás után megmenthette volna a kormányfőt, amennyiben beáll a szövetségesei közé, a vaskalaposan világi felfogású Liberman azonban mindvégig kitartott az ultraortodox fiatalok katonai sorozását kötelezővé tevő törvény elfogadása mellett. Márpedig erre a Likud vezetője éppen a koalíciójában lévő többi vallásos párt elvárásai miatt nem tudott rábólintani. Liberman mindenesetre kedd este elsőként törte meg az urnazárás utáni feszült csendet, megüzenve a patthelyzetben rekedt Netanjahunak és Gancnak, hogy az egyetlen lehetséges forgatókönyv a mindhárom tömörülést magába ölelő egységkormány lenne. Csakhogy a választások előtt a Kék-fehér pártszövetség egyértelműen értésre adta, hogy nem hajlandó olyan kormányhoz csatlakozni, amelynek része a több korrupciós ügyben is érintett kormányfő. A Likud viszont töretlenül ragaszkodik Netanjahuhoz.

Reuven Rivlin államfő jelezte, mindenképp szeretné elkerülni, hogy harmadszorra is parlamenti választásokat kelljen tartani, ehhez azonban a pártoknak engedniük kell a követeléseikből.

Szövetségesből rivális

Avigdor Liberman sorozatban dönti meg a jobboldali kormányokat: ő a nemzeti szabotőr, amikor a jobboldal megbuktatásáról van szó, fogalmazott Benjamin Netanjahu miniszterelnök még májusban, miután az áprilisi választásokat követő koalíciós tárgyalások kudarca után kihirdette: szeptemberben meg kell ismételni a választásokat. Az egykori Likud-tag, aki 1999 óta tartó politikai karrierje alatt számos miniszteri posztot töltött be, 2016 és 2018 között védelmi miniszterként szolgálva Netanjahu kormányában, régóta meghatározó alakja az izraeli belpolitikának. Posztjáról azt követően mondott le, majd fordított hátat a jelenlegi kormányfőnek, hogy Netanjahu szerinte túlságosan is puhán viselkedett, amikor a Gázai övezetből Izraelt érő támadásokat követően a kormány mégis elfogadta a palesztin javaslatot a tűzszünetről. Az általa alapított és vezetett Otthonunk Izrael magát világi-nacionalista tömörülésként határozza meg: míg támogatói kezdetben túlnyomórészt a Szovjetunióból származó orosz ajkú bevándorlók voltak, mára már jóval szélesebb társadalmi rétegeket is képes megszólítani. Liberman maga is az egykori Szovjetunió, a mai Moldova területén született. Kampányában jellemzően Netanjahuval szemben határozta meg magát, és az izraeli sajtó is a jelenlegi kormányfő egyik legnagyobb ellenfelének tartja.