A mások mellett a BdV tartományi szervezetének képviselői, vezető bajor politikusok és diplomaták részvételével tartott rendezvény után Tordai-Lejkó Gábor főkonzul a közmédiának adott nyilatkozatában rámutatott, hogy a Németországtól keletre fekvő térségből – a Baltikumtól a Balkánig húzódó régióból – a második világháború után elűzöttek jelentős része Bajorországban telepedett le, így minden harmadik bajor családjában vannak olyanok, akik üldözött németként érkeztek a tartományba, és a társadalomnak ez a rétege ma is erős befolyással bír.
A magyarországi németek kitelepítésről 1945 decemberében határozott az akkori magyar kormány. Rendelete a magyarországi német kisebbséget a második világháború szörnyűségeiért a – nemzetközi jog által azóta is tiltott – kollektív felelősség elve alapján kezelte, és a német lakosság teljes körű kitelepítésére törekedett. Elegendő oknak tekintette, ha az 1941-es népszámlálás idején valaki német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát.
A vagyonuktól és magyarországi jövőjüktől megfosztott német közösség első tagjait Németországba szállító első vonatszerelvény 1946. január 19-én indult el.
Csaknem hetven évvel később, 2012 decemberében az Országgyűlés a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította január 19-ét.
