Hogyan fest egy város, amely két hónapja a legszigorúbb szabályozás alatt áll? – kérdezem a közép-kínai Vuhanban élő ismerőseimtől, miután a nemzetközi sajtót bejárta a hír: a fertőzés epicentrumaként elhíresült városban nullára csökkent az új fertőzések száma. Válaszul egy képet küldenek. Egy porral vastagon borított autón kis, mohaszerű növények kezdtek kinőni. A tízmilliós iparvárosban virágzik már a természet.
– Még nem vagyunk teljesen túl rajta, de már látjuk a fényt az alagút végén – fűzi hozzá a képhez magyarázatképpen Katie Hou. A vuhani származású, de évek óta Ausztráliában élő nő a kínai holdújév miatt utazott vissza januárban a szülővárosába, két kisgyerekével. A rokonlátogatás ezt követően rémálomba fordult át.
Vuhanból először decemberben érkeztek aggasztó hírek, amikor a 2002-ben kezdődött vírusos tüdőgyulladásos megbetegedésekhez, a SARS-járványhoz hasonló tünetekkel kerültek kórházba emberek. Januárban már a nemzetközi sajtó is kiemelten foglalkozott a jelenséggel, sorra lepték el a betegek a kórházakat először Hupej tartományban, majd Kína más részein is. A kínai holdújév január 25-én kezdődött, a pekingi vezetés azonban ezt nem várta meg. Már január 23-án lezárta Vuhant, szigorú korlátozásokat vezetett be az ország számos területén, így megakadályozta, hogy a kéthetes szabadságolásokkal járó, tömeges vándorlással elszabadulhasson a járvány.
Katie Hou így szüleinél ragadt, miközben Vuhanban tombolt a kór. A tartományban több mint 67 ezren fertőződtek meg, egész Kínát tekintve pedig 81 ezerre szökött a megbetegedések száma. Szintén itt, Hupejben haltak meg a legtöbben, a koronavírus 3111 áldozatot követelt. Bár Kína hivatalosan leküzdötte a járványt, a héten pedig lezárták az ideiglenes kórházakat is, Katie Hou azt mondja: a városban továbbra is szigorú óvintézkedések vannak életben, szó sincs szabad mozgásról. – Biztatóak a statisztikák, nincs új megbetegedés, a lakópark, ahol élünk már két hete tiszta – sorolja. Lassan, de fellélegeznek a helybéliek; különösen nagy az öröm ott, ahol újra találkoznak a családok. Sorra engedik ki a betegeket a kórházból, ami erőt ad azután, hogy az elmúlt hetekben a magányról, a gyászról szólt az élet.