A globális elit meg akarja törni a magyar-lengyel szövetséget?!

A nemzeti elkötelezettségű, keresztény alapokon álló lengyel-magyar barátság nem mindenkinek az érdeke.

Piotrków Trybunalski, 2017. március 24. Gazeta Polska aktivistái Piotrków Trybunalskiban, a királyi várnál, ahol Andrzej Duda lengyel államfõ fogadja Áder János köztársasági elnököt 2017. március 24-én. A magyar államfõ a lengyel-magyar barátság napja alkalmából tartott kétnapos rendezvényre érkezett Lengyelországba. MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: MTI/Kovács Tamás

Így már, ugye, jobban érthető, hogy mit miért tesz a Fakt… S itt kell megemlítenem Angela Merkel nevét is, aki a globális elit elkötelezett híve – hogy finoman fogalmazzak (majdnem ügynökét mondtam). Merkel „sajtókapcsolatairól” érdemes tudnunk, hogy a Bertelsmann nevű, ugyancsak elkötelezetten balliberális és globalista médiabirodalom mellett szoros kapcsolatokat ápolt Friede Springerrel, a Springer-alapítvány alapító anyjával. (Emlékezetes, hogy az Axel Springernek adott el a posztkommunista MSZP az 1990-es választás két fordulója között hét megyei lapot, s jutott ezzel nagy bevételhez, egyben átmentette a komcsi újságíróikat az új rendszerbe is.) Merkel a sikereit többek között éppen annak is köszönhette, hogy e két nemzetközi médiabirodalom mindig is kiállt mellette, ő pedig megszolgálta a bizalmat például a migránsok Európába való beengedésével is.

De a lényeg: a globális elitnek és Angela Merkel Németországának is az az érdeke, hogy a nemzeti szuverenitásukat makacsul védő magyar és lengyel kormány szövetségét megtörje, s ezzel éket verjen nemcsak közéjük, de a V4-es országok közé is. Ez a „lopakodó” politika nagyon veszélyes és nagyon oda kell figyelnünk rá. Ennek a játéknak nagyon csúnya fejezete Radoslaw Sikorskinak, a Tusk-kormány volt külügyminiszterének, Tusk „harcostársának” elbocsátó, de nem szép üzenete Deutsch Tamás – és egyben a magyar kormány – felé. Sikorski elképesztően cinikus hangvételű levele mindannak a megcsúfolása, amit mi lengyel–magyar barátságnak nevezünk. Sikorski – aki Deutsch, Hölvényi György és Hidvéghi Balázs Tuskhoz írt nyílt levelére válaszol – durván vádaskodik a kormány ellen, felhozza a szokásos liberális kritikákat (Soros-egyetem bezárása, az ellenzéki média elhallgattatása stb.), s alpári módon felveti a kormány Putyinnak való „benyalását”. De, ami a legdöbbenetesebb, felhozza azt, hogy Magyarország kinek az oldalán is állt a második világháborúban. Ezzel – mondjuk ki – most már nemcsak Orbán Viktort, hanem az egész országot lenácizza.

Végül diadalittasan kijelenti, hogy az útjaink elválnak, a két tábor barátságának vége.

És a „slusszpoén”: reméli, hogy a következőkben ismét a vesztes oldalon fogunk állni…

Nos, ez utóbbi olvastán – valljuk be – ökölbe szorul az ember keze.

Most világosan kiderült: a nemzeti elkötelezettségű, keresztény alapokon álló lengyel–magyar barátság nem mindenkinek az érdeke. A lengyel balliberálisoké biztosan nem.

De itt ne álljunk meg, és még figyeljünk fel valamire, mert muszáj, és mert semmi sem véletlen.

Az Orbán-ellenes Frankfurter Allgemeine Zeitung éppen az uniós állam- és kormányfők csütörtöki csúcstalálkozójának napján jelentette meg Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök véleménycikkét. Morawiecki, a jelenlegi, velünk szövetséges konzervatív kormány feje jóhiszeműen élt a lehetőséggel, amit meg lehet érteni, üzent a németeknek és Európának.

Én viszont a FAZ részéről – amely már nagyon régen nem konzervatív jobbközép, hanem globalista lap – nagyon is tudatos politikát látok ebben. Morawiecki „beemelési szándéka” nem véletlen.

Piszkos játék ez, piszkos eszközökkel.

Ennek tudatában kell mindent megtennünk azért, hogy nehogy megtörjön a lengyel–magyar barátság és szövetség. Mert ha ez sikerülne nekik, akkor tényleg baj lenne, mert utána borulna a V4-ek is.

Viharban élünk.