A globális elit meg akarja törni a magyar-lengyel szövetséget?!

A nemzeti elkötelezettségű, keresztény alapokon álló lengyel-magyar barátság nem mindenkinek az érdeke.

Piotrków Trybunalski, 2017. március 24. Gazeta Polska aktivistái Piotrków Trybunalskiban, a királyi várnál, ahol Andrzej Duda lengyel államfõ fogadja Áder János köztársasági elnököt 2017. március 24-én. A magyar államfõ a lengyel-magyar barátság napja alkalmából tartott kétnapos rendezvényre érkezett Lengyelországba. MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: MTI/Kovács Tamás

A lengyel Fakt nevű bulvárlap arra szólított fel magyar újságírókat, hogy kérjenek bocsánatot Donald Tusktól, amiért nagyapja állítólagos náci származását bizonyító képet tettek közzé. A Fakt arról viszont elfeledkezett írni, hogy a dolog nem úgy kezdődött, hogy az Origó és a PestiSrácok „visszaütött”. Nem, a dolog úgy kezdődött, hogy Donald Tusk, a Fideszt és a KDNP-t is a soraiban tudó, elvileg és valaha kereszténydemokrata-konzervatív Európai Néppárt elnöke azt mondta, hogy a nácikkal valóban lelkesen együttműködő jogtudós, Carl Schmitt „nagyon büszke lenne Orbán Viktorra”. Ez nem más, mint a magyar miniszterelnök lenácizása, ami tűrhetetlen, ezt egy lengyel politikustól sem fogadhatjuk el.

Nem beszélve arról, hogy Donald Tusk korábban azt mondta Orbán Viktorról, hogy az unió számára „oltás helyett vírushoz hasonlóan működik”, ami szintén vérlázító megjegyzés volt. Ha idáig süllyedt az Orbán-ellenes indulataiban Donald Tusk elnök úr, akkor miért gondolja, hogy finom elbánásban részesül a magyar sajtó nemzeti érzésű munkatársaitól?

De most nem is erre akarok fókuszálni, hanem arra, hogy milyen érdekeket képvisel a Fakt, és mi áll a lap támadása mögött.

Meggyőződésem, hogy a Fakt piszkos játékot játszik: a mögötte álló tulajdonosok, konkrétan a globális pénzügyi elit meg akarják bontani az évszázados, ma is jól működő magyar–lengyel barátságot, s ezzel szét akarják verni a V4-ek közötti szövetséget, amely a globalisták, föderalisták útjában áll.

A Fakt az Axel Springer AG és a Ringier AG által 2010-ben alapított Ringier Axel Springer Media AG tulajdonában van. Mind a Ringier, mind az Axel Springer tulajdonosai a globális balliberális elithez tartoznak, elkötelezett hívei a nemzetek feletti intézményeknek, a multikulturalizmusnak, a nemzetek háttérbe szorításának és az Európai Egyesült Államoknak, ezzel szemben kifejezetten ellenségesen viszonyulnak az olyan, nemzeti-keresztény szuverenista országokhoz, mint Magyarország. (Magyarországi leányvállalatuk 2014-ben jött létre, többek között ők adják ki a Blikket és a Kiskegyedet.)

Így már, ugye, jobban érthető, hogy mit miért tesz a Fakt… S itt kell megemlítenem Angela Merkel nevét is, aki a globális elit elkötelezett híve – hogy finoman fogalmazzak (majdnem ügynökét mondtam). Merkel „sajtókapcsolatairól” érdemes tudnunk, hogy a Bertelsmann nevű, ugyancsak elkötelezetten balliberális és globalista médiabirodalom mellett szoros kapcsolatokat ápolt Friede Springerrel, a Springer-alapítvány alapító anyjával. (Emlékezetes, hogy az Axel Springernek adott el a posztkommunista MSZP az 1990-es választás két fordulója között hét megyei lapot, s jutott ezzel nagy bevételhez, egyben átmentette a komcsi újságíróikat az új rendszerbe is.) Merkel a sikereit többek között éppen annak is köszönhette, hogy e két nemzetközi médiabirodalom mindig is kiállt mellette, ő pedig megszolgálta a bizalmat például a migránsok Európába való beengedésével is.

De a lényeg: a globális elitnek és Angela Merkel Németországának is az az érdeke, hogy a nemzeti szuverenitásukat makacsul védő magyar és lengyel kormány szövetségét megtörje, s ezzel éket verjen nemcsak közéjük, de a V4-es országok közé is. Ez a „lopakodó” politika nagyon veszélyes és nagyon oda kell figyelnünk rá. Ennek a játéknak nagyon csúnya fejezete Radoslaw Sikorskinak, a Tusk-kormány volt külügyminiszterének, Tusk „harcostársának” elbocsátó, de nem szép üzenete Deutsch Tamás – és egyben a magyar kormány – felé. Sikorski elképesztően cinikus hangvételű levele mindannak a megcsúfolása, amit mi lengyel–magyar barátságnak nevezünk. Sikorski – aki Deutsch, Hölvényi György és Hidvéghi Balázs Tuskhoz írt nyílt levelére válaszol – durván vádaskodik a kormány ellen, felhozza a szokásos liberális kritikákat (Soros-egyetem bezárása, az ellenzéki média elhallgattatása stb.), s alpári módon felveti a kormány Putyinnak való „benyalását”. De, ami a legdöbbenetesebb, felhozza azt, hogy Magyarország kinek az oldalán is állt a második világháborúban. Ezzel – mondjuk ki – most már nemcsak Orbán Viktort, hanem az egész országot lenácizza.

Végül diadalittasan kijelenti, hogy az útjaink elválnak, a két tábor barátságának vége.

És a „slusszpoén”: reméli, hogy a következőkben ismét a vesztes oldalon fogunk állni…

Nos, ez utóbbi olvastán – valljuk be – ökölbe szorul az ember keze.

Most világosan kiderült: a nemzeti elkötelezettségű, keresztény alapokon álló lengyel–magyar barátság nem mindenkinek az érdeke. A lengyel balliberálisoké biztosan nem.

De itt ne álljunk meg, és még figyeljünk fel valamire, mert muszáj, és mert semmi sem véletlen.

Az Orbán-ellenes Frankfurter Allgemeine Zeitung éppen az uniós állam- és kormányfők csütörtöki csúcstalálkozójának napján jelentette meg Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök véleménycikkét. Morawiecki, a jelenlegi, velünk szövetséges konzervatív kormány feje jóhiszeműen élt a lehetőséggel, amit meg lehet érteni, üzent a németeknek és Európának.

Én viszont a FAZ részéről – amely már nagyon régen nem konzervatív jobbközép, hanem globalista lap – nagyon is tudatos politikát látok ebben. Morawiecki „beemelési szándéka” nem véletlen.

Piszkos játék ez, piszkos eszközökkel.

Ennek tudatában kell mindent megtennünk azért, hogy nehogy megtörjön a lengyel–magyar barátság és szövetség. Mert ha ez sikerülne nekik, akkor tényleg baj lenne, mert utána borulna a V4-ek is.

Viharban élünk.