A George Floyd halála óta zajló amerikai zavargások lassan már hozzátartoznak a napjainkhoz. Felkelünk, és csak úgy ömlenek a hírek, melyek tüntetésekről, fosztogatásokról és anarchiáról számolnak be, valamint arról, hogy fehérek térdepelnek a feketék előtt, bocsánatot kérve a világ minden bűnéért. A már nemcsak Amerikát, hanem az egész világot felbolygató zavargások faji jellege sajnos teljesen egyértelmű, pedig nem kéne annak lennie, miközben nagyon gyanús, hogy az antifák és a csőcselék tombolása előre elő volt készítve. Hiába érkeznek tiszta hangok a bemocskolódott éterbe, olyan mennyiségben nyomatják a rasszista demagógiát, mossák az agyakat a háttérből, hogy lassan nem is lehet mást hangoztatni, csak ezt a szélsőséges narratívát.
Sajnos, közben sok fehér ember számára is magától értetődő, hogy George Floyd halála feketeellenes rasszizmus, amiért gyűlölnie kell önmagát, sokaknak nem jut eszébe, hogy nem ez a lényeg, hanem a rendőri brutalitás ellen kell fellépni, amely nem bőrszínfüggő. Kegyetlen és letaglózó példa erre Tony Timpa esete, aki 2016-ban Dallasban hasonló körülmények között halt meg, miközben rendőrök térdepeltek a hátán. Tony Timpa fehér ember volt, az intézkedő rendőrök között pedig akadtak nem fehérek. De tényleg ezt a logikát kell követni? Mert ez már valóban rasszizmus. A hergelésre pedig egyelőre az amerikai társadalom nagyobb része nem vevő, sem a fehérek, sem a feketék. Talán ez a baj.
HASONLÓ HALÁLESET, ELTÉRŐ KÖVETKEZMÉNYEK
Tony Timpa élete 2016 nyarán ért véget a dallasi rendőrséggel történt „találkozását” követően. Timpát még a rendőrök kiérkezése előtt egy bolt biztonsági emberei bilincselték meg, majd a kiérkező rendőrök átvették az irányítást, ismét bilincsbe verték, és több mint 13 percig térdepeltek a hátán. Timpa az elmondottak szerint drogot fogyasztott az eset előtt, ráadásul kifogyott a gyógyszereiből, amelyet mentális betegségére szedett, tehát nem volt valami jó bőrben. A dallasi rend őrei azonban még viccelődtek is a földön fekvő fiatalemberrel, és nem változtattak az eljárás módszerén, továbbra is a hátán térdepeltek, ahogy történt az George Floyddal is. Az is hasonló a két eset között, hogy Timpa ugyancsak könyörgött, hogy lazítsanak a szorításon, mert nem kap levegőt, ahogy az a szomorú tény is egybeesett, hogy Timpa ugyancsak meghalt a lelketlen rendőrök miatt. Egy idő után már csak nyögdécselt, majd megszűntek az életjelek, de a rendőrök azt hitték, hogy simán csak elaludt, vagy a drogtól kiütve feküdt ki. Jókat nevettek még azt követően is, hogy Timpa mentőautóba került, és csak akkor estek pánikba, amikor a mentős elmondta, hogy Tony Timpa nem lélegzik. A rendőrök mellett részt vett a letartóztatásban az egyik fekete biztonsági őr, aki segédkezett Timpa földrevitelénél, ezt azonban – teljesen jogosan – senki sem tartotta rasszista indoknak. Timpa esetében legalábbis nem. Floydnál már más volt a helyzet.
