A rendőri brutalitás fehér áldozata miatt senki se lázongott

Belehalt a rendőr brutalitásába egy fehér srác Dallasban, de miatta persze nem tüntettek az anarchisták.

A George Floyd halála óta zajló amerikai zavargások lassan már hozzátartoznak a napjainkhoz. Felkelünk, és csak úgy ömlenek a hírek, melyek tüntetésekről, fosztogatásokról és anarchiáról számolnak be, valamint arról, hogy fehérek térdepelnek a feketék előtt, bocsánatot kérve a világ minden bűnéért. A már nemcsak Amerikát, hanem az egész világot felbolygató zavargások faji jellege sajnos teljesen egyértelmű, pedig nem kéne annak lennie, miközben nagyon gyanús, hogy az antifák és a csőcselék tombolása előre elő volt készítve. Hiába érkeznek tiszta hangok a bemocskolódott éterbe, olyan mennyiségben nyomatják a rasszista demagógiát, mossák az agyakat a háttérből, hogy lassan nem is lehet mást hangoztatni, csak ezt a szélsőséges narratívát.

Sajnos, közben sok fehér ember számára is magától értetődő, hogy George Floyd halála feketeellenes rasszizmus, amiért gyűlölnie kell önmagát, sokaknak nem jut eszébe, hogy nem ez a lényeg, hanem a rendőri brutalitás ellen kell fellépni, amely nem bőrszínfüggő. Kegyetlen és letaglózó példa erre Tony Timpa esete, aki 2016-ban Dallasban hasonló körülmények között halt meg, miközben rendőrök térdepeltek a hátán. Tony Timpa fehér ember volt, az intézkedő rendőrök között pedig akadtak nem fehérek. De tényleg ezt a logikát kell követni? Mert ez már valóban rasszizmus. A hergelésre pedig egyelőre az amerikai társadalom nagyobb része nem vevő, sem a fehérek, sem a feketék. Talán ez a baj.

HASONLÓ HALÁLESET, ELTÉRŐ KÖVETKEZMÉNYEK

Tony Timpa élete 2016 nyarán ért véget a dallasi rendőrséggel történt „találkozását” követően. Timpát még a rendőrök kiérkezése előtt egy bolt biztonsági emberei bilincselték meg, majd a kiérkező rendőrök átvették az irányítást, ismét bilincsbe verték, és több mint 13 percig térdepeltek a hátán. Timpa az elmondottak szerint drogot fogyasztott az eset előtt, ráadásul kifogyott a gyógyszereiből, amelyet mentális betegségére szedett, tehát nem volt valami jó bőrben. A dallasi rend őrei azonban még viccelődtek is a földön fekvő fiatalemberrel, és nem változtattak az eljárás módszerén, továbbra is a hátán térdepeltek, ahogy történt az George Floyddal is. Az is hasonló a két eset között, hogy Timpa ugyancsak könyörgött, hogy lazítsanak a szorításon, mert nem kap levegőt, ahogy az a szomorú tény is egybeesett, hogy Timpa ugyancsak meghalt a lelketlen rendőrök miatt. Egy idő után már csak nyögdécselt, majd megszűntek az életjelek, de a rendőrök azt hitték, hogy simán csak elaludt, vagy a drogtól kiütve feküdt ki. Jókat nevettek még azt követően is, hogy Timpa mentőautóba került, és csak akkor estek pánikba, amikor a mentős elmondta, hogy Tony Timpa nem lélegzik. A rendőrök mellett részt vett a letartóztatásban az egyik fekete biztonsági őr, aki segédkezett Timpa földrevitelénél, ezt azonban – teljesen jogosan – senki sem tartotta rasszista indoknak. Timpa esetében legalábbis nem. Floydnál már más volt a helyzet.

A BRUTALITÁS NEM BŐRSZÍNFÜGGŐ

Eddig a két történet tehát teljesen hasonló utat járt be, azonban Timpa halálát követően senki sem mondta, hogy azért voltak olyan kegyetlenek vele, mert fehér ember, azért térdepeltek a hátán lelketlenül több mint 13 percen keresztül, mert nem tetszett nekik a bőrszíne, és végül fehér tömegek sem térdepeltettek másokat, nem voltak faji zavargások. Miért is lettek volna? Pedig Timpa esetében ugyancsak volt fekete bőrű az intézkedők között, illetve más, nem fehér bőrű zsaru is részt vett az akcióban, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy bármiféle rasszizmus szerepet játszott a brutalitásban. Az inkább egyértelműnek tűnik, hogy az ártalmatlanná tévő eljárás sokszor igen brutálissá tud válni, ha lelketlen, a kiszolgáltatottságot élvező emberek kezébe kerül a gyeplő.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.