Esterházy Jánosra, a felvidéki magyarság két világháború közötti, illetve második világháború alatti vezető politikusára emlékeztek szombaton a morvaországi Olmützben és Mírovban csehországi, szlovákiai és magyarországi magyarok. A megemlékezésen Boros Miklós, Magyarország prágai nagykövete is megjelent.
Az idén 23. alkalommal megtartott emlékünnepséget a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének ostravai egyesülete, valamint a helyi önkormányzati szervek közösen rendezték.
Az ünnepség Olmützben (Olomouc) kezdődött, ahol a Szent Vencel-katedrálisban szentmisét mutattak be Esterházy János tiszteletére. Ezt Balga Zoltán prágai magyar plébános celebrálta, aki prédikációjában rámutatott: Esterházy megértette Isten hívószavát, és egész életében hűen szolgálta hitét és népét. Hangsúlyozta, hogy Esterházy János élete példa lehet a mai generációknak. Felszólította a híveket, hogy imádkozzanak Esterházyért, akinek boldoggá avatási pere tavaly márciusban kezdődött meg.
A közép-morvaországi Mírov község egykori rabtemetőjében délután tartott megemlékezésen a csehországi, a szlovákiai és magyarországi magyar szervezetek, valamint a prágai magyar nagykövetség képviselői koszorúkat és virágokat helyeztek el Esterházy jelképes síremlékénél. Szintén koszorúztak a csehországi lengyelek és az ostravai lengyel konzul.
Bárdos Gyula, a Csemadok – a felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete – elnöke ünnepi beszédében méltatta Esterházy János életét és munkásságát. Úgy vélte, hogy Esterházy személyiségét mind a négy visegrádi ország vállalhatja, összekötő kapocs lehet a magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek között. Bárdos is úgy vélte: Esterházy élete példamutató volt, megérdemli a megbecsülést és a tiszteletet.
Az idei megemlékezésen a korábbi éveknél jóval többen vettek részt, a rabtemetőben például több mint százan voltak.
Esterházy János a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban, az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában – a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként – nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet. A második világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A Szovjetunióban koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és egy szibériai táborba küldték. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben távollétében halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták Csehszlovákiának. Ott elnöki kegyelemmel halálos ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták. Az 1955-ös általános amnesztia során büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították bele a szovjet fogságban töltött időt.
